ISSN 1337-7167

Büszkeséggel tölt el, hogy ismerhetem és a barátomnak mondhatom. Távoli barátomnak, akit ritkán látok, de ha találkozunk, felragyog. Aki rendszeresen megtisztel kiállításaival, akit földimnek tekinthetek. Aki személyesen ismerte Hamvas Bélát és aki Szepsiből tört fel az istenek közé. Csáji Attila.

Voltam Subi-Dubicsányban! Igen jó volt! Borsodi Művészeti Fesztivál! Találkozás Bächer Ivánnal és egy lánykával. Olyan szép az élet. Olyan szabadon kreatív. Kreatívan szabad. Vagy nem is tudom. Már félek írni. Sok hibát csinálok. Jaj nekem! (Ott volt Kácsor Zsolt is, igen jó író, megszerettem, de róla máskor, nemsokárra, mindjárt, odább egy rovattal). 

Einari Vuorela. Na, kinek mond valamit a neve?! Nagyon keveset találtam róla a világhálón. De az viszont nagyon szép. Messze észak nyugalma, az északi géniusz szellője. Mély és könnyű, sekély és nehéz. Megfoghatatlan. Nekem tetszik.

Időtlen idők óta próbálom megfogalmazni, hogy színház az mi, micsoda? De életemben először szégyelltem el magam amiatt, épp Czajlik József Orál morál c. rendezése után, hogy színházról én egyáltalán beszélni, nyilatkozni, sőt, kinyilatkoztatni is merek ugyanakkor, amikor Czajlik is csak kérdez: „Mi a Színház? Mi a Valóság? Kívül vagyunk vagy belül? Alul vagy felül? Ez itt a kérdés.“

Újabb óvodai és bölcsődei férőhelyeket kell létrehozni. Mondja Bajnai Gordon, Magyarország miniszterelnöke. Hogy az anyák tudjanak menni dolgozni. Mert ugyebár, egy keresetből nem lehet megélni.

Június 16-tól 28-ig tartott a veszprémi Nyitott Műhely Egyesület idei szimpóziuma. Heten kaptunk meghívást Sándor Györgytől és Sebestyén Erzsébettől, akik otthonukban biztosították a lakhatási és munkához, majd a kiállításhoz szükséges feltételeket.

Eme képes beszámolóm egy reneszánsz fesztiválról szól. A helyszín Tampa, Florida, USA. Nagyon érdekes volt látni a sok lelkes résztvevőt. Ahová csak néztem, korabeli kosztümökbe bújt emberek vettek körül, így nem volt nehéz elképzelni, hogy egy időutazás részese vagyok...

Az olmützi Főegyházmegyei Múzeum épületét és rekonstrukciós koncepcióját azért választottam, hogy lássuk az egyik lehetséges példáját annak, hogyan lehet műemlékeinket beilleszteni modernnek nevezett életünkbe.

Talán lesz olvasó is, talán betör ez a kép-regény-vers a piacra és eljut az igazi célközönséghez, eljut az olvasókhoz, eljut a Kamaszokhoz, akikről, akiknek szól. Szeretettel! Én, aki megálmodtam és most kicsit tétova vagyok, mert mi lesz ezzel a gyerekkel, édes istenem?!