Az alkotó Kassáról indult, most Győrben mutatja be munkáit, ám ezekben a grafikákban alkotói erejét nem a kisalföldi táj vagy a kassai hegyek motiválták, hanem egy specifikus gondolatiság. Eszmék, a filozófiai hatások által gerjesztett koncepciók, a film- és az irodalmi élmény indítja, fokozza, illetve gerjeszti ezeket a képeket. Gábor urbánus grafikus. Inkább az ember által alkotott tér, s abban az alkotó vagy a teret élő ember foglalkoztatja, mintsem a természeti képek.

Kiváltképpen izgatja a személyiség feloldódásának folyamata, az egyén szublimálódása a közegben, az olvasztótégely-beli, a városbeli lét, a szegletekbe bújó fény, az embert szögletes törmelékké  reszelő árnyék, a kör csodája és megmagyarázhatatlansága, az emberi veszendőség, a beolvadni  hajlandóság, a dolgok összemosódása és a dolgok elválasztása.

Urbanic című sorozatában stilizált emberalakok másolódnak önmagukra, és távolodnak el, majd  érkeznek vissza saját arctalanságukhoz, behelyettesíthető sorsokkal, életekkel, helyzetekkel  szembesítve a grafikák nézőjét. Lássuk bele akár a magunk arcát, helyzetét, ha tetszik! Halk színek és olykor harsány beütések: mord és szürke közeg vagy ember, amely mégis kiold valamennyi  színt a papírra. Egységes, uniformizált, cyber világból való kitörés vágya vezérelhetné alakjait,  de nem erről van szó. Egyszerűen csak ezek a formák és színek láthatók, ezzel kell birkóznia  annak, aki városban, fővárosban, urbanizált környezetben létezik, ezek a látványelemek csapják arcul minden nap, ezzel kel és ezzel fekszik, ilyenbe szorítja a világ, tehát fel kell törnie kereteit. Koncepciói nem könnyedén átláthatóak, merengést, többféle fényviszonyban való megtekintést, odahajlást, apró részletek felfedezését várják el a befogadótól. Tessék odahajolni, felfedezni! 

Párizs,Texas. Ez egy másik grafikai sorozat, amely szinte képregényszerű, storyboardnak, filmvázlatnak tűnhet, de csak első pillantásra. Azt várja el a nézőtől, hogy ismerje a címben már jelzett filmnek a hangulatát, ezt az erős vizuális élményt adó művet, Wim Wenders 1984-ben készült alkotását. Ha Wenders az „el-nem-beszélés” filmjének tartja a Párizs, Texast, akkor azt kell  mondanom, hogy Gyenes Gábor a „teljesen meg nem rajzolás, csak sejtetés” grafikáit alkotta meg a film alapján. Ha Wenders a dolgok lehetetlenségét próbálja ábrázolni Párizs, Texas című filmjében, akkor ennek tükröt tartva – a film hangulatát éterien lebegtetve, polarizálva, szétszórt, elmosódott formákat éles és rideg-hideg körvonalú valósággal keretezve – nagyszerű grafikai  parafrázist láthat a grafikákat befogadó. A film készítésekor állítólag a forgatásokra csak néhány  vázlatosan felrajzolt képpel érkezett a rendező, és számos változtatást közösen beszéltek meg a színészekkel. Valami hasonló ez a kísérlet is. Egy nyitott mű, amely továbblép a modernen, a posztmodernen, továbblép magán, az ihlető filmalkotáson, annak hangulatán, és saját teret, mélységet kitárva lopakodik be lenyomatként a szemlélődőbe.

A Disznóképek című sorozat Gyenes Gábor nagy műgonddal készült, friss ciklusa. A sorozat címét  ezúttal a szó legszorosabb értelmében kell venni, disznókról, a disznólétről szól, igaz, áttételesen. Ebben a sorozatban is megjelenik a személyiség feloldódásának folyamata, a személyiség elvesztésének tragikuma. Ez a sorozat Orwell Állatfarm című könyvének grafikai  továbbgondolása, egy lehetséges 21. századi olvasat, amely a mai ideológiai és politikai helyzet megértéséhez, a visszásságok feltárásához adhat némi segítséget. Orwell Állatfarm című műve közismerten politikai regény, egy nagyon keserű negatív utópia. Ahogy az irodalmi műben fellelhető a szatirikus, groteszk és abszurd látásmód, ugyanúgy törekszik Gyenes Gábor ennek a szatirikus,  groteszk és abszurd látásmódnak a létrehozására a grafikai sorozaton belül. 1945-ben Orwell a sztálini Szovjetuniót ábrázolta karikaturisztikusan. Gyenes grafikái szatirikus, groteszk megközelítései a jelenkori európai társadalmaiban felbukkanó vadhajtásoktól sem mentes zsebdiktatúráknak, mikrotürannoszoknak.

A negyedik terem, avagy utazás somnia birodalmában című ciklus olyan friss, hogy szinte még meg sem száradt a festék a nyomtatás után. Álomon innen, ébrenléten túl, köztes színekben, formákban, elmosódó gondolatokkal találkozva. Merengő képek, zúdulók, mélyek, elvivők és visszahozók. Még  ismerkednem kell velük, még csak kacsingatunk egymásra, még komoly találkozásokra lesz szükség, de érzem, nagyon van hozzájuk mondanivaló, csak most még hallgatnom kell a színek és formák lassú összecsiszolódásának éteri zenéjét. Aztán...

A Kamasz teljesen egyedi világához némi közöm nekem is van. Vers-kép-regény, vagy mi, na mi is?  Bele kell mélyedni, vagy el kell siklani felette, esetleg bele kell firkálni, tessék nyugodtan, lehet, mosható, kíváncsi vagyok, mit generál a kép-szöveg-érzés háromszögellésében élő történet  Önökben!

Elhangzott Győrben, 2011. június 18-án, a kiállításmegnyitón.