| A Zemplén hegyvonulat nyugati lábánál fekszik a község, a tûzhányót idézõ Gergely-hegy alatt. Az egész település alatt nagyszerû, tufába mélyített, többszintes pincerendszer húzódik. Valaha a tokaji bor tárolására szolgált, mára azonban üresen áll csaknem mindegyik. A múlt század elején dúló filoxéra-járvány elpusztította a település szõlõültetvényeit, melyeket aztán senki sem telepített újra. A tokaji borvidék peremén fekvõ településrõl már 1009-bõl van adat, amikor I. István az általa alapított egri püspökségnek adományozta, mint templomos falut. Ha tehát már 1009-ben temploma volt, korábban is léteznie kellett. A 15. században husziták telepedtek meg a falu keleti részén, melyet utánuk ma is Csehországnak neveznek a helyiek. Ebben az idõben Hejce már mezõváros volt. Temetõjében járva tudatosítottam, hogy nagyobb a múltja a helynek, mint a jelene.
A huszita erõdházak a község ékességének mondhatók, akárcsak a régies típusú parasztházakkal szegélyezett utcák és a Szerencs-patak barokk kõhídjai, amelyek a patak szakadékszerû, mély medre fölött ívelnek át.
A hejcei kastély (amelyben ma keresztény szeretetotthon mûködik) a 18. században Eszterházy Károly gróf, egri püspök kezdeményezésére épült. Érdekes, mediterrán jellegû épület, nagyszerû parkkal, kiválóan alakított belsõ terekkel és belsõ kápolnával. A kastélyt átadó ünnepségen maga Mária Terézia is részt vett, a park többszázéves fái még talán emlékeznek is rá.
A kastély szomszédságában található katolikus erõdtemplomot barokk stílusban átépítették, valószínûleg a kastéllyal egyidõben, szentélye viszont megmaradt jellegzetesen ívbordás mennyezettel. A templomot körülvevõ fal négy körbástyával van erõsítve. A falakon láthatóak a gyilokjáró gerendaszerkezetének illesztései, a vizesárok vonala is jól kivehetõ. Az õsi gyepû vagy földvár sáncai is sok helyen megmaradtak. Csodaszép település. Valahogy mintha elfelejtették volna elfuserálni a "szépítõ kezek". Mintha elkerülte volna a mindent átépítõ, a destruktív, múltat nem becsülõ, faragatlan modern szellem. Bárcsak megmaradna ilyennek. Mesebelinek. Történelminek. 2006. január 19-én negyvenkét szlovák katona vesztette életét a közeli Borsó-hegyen, egy szörnyû repülõgép-szerencsétlenség következtében, ami által felfigyelt a világ a falura. Túristák érkeznek rendszeresen, ki borzongani, ki a kegyeletét leróni. Relikviákat gyûjteni, esetleg csak úgy... Szétnézni. Házat venni, hiszen rengetegen elmentek már. Se munka, se jövõkép. A település jelenleg éppen a falusi turizmusra áll át, csaknem minden házon tábla hirdeti, hogy szoba kiadó.
Immár 17. alkalommal rendezte meg a község önkormányzata a Nemzetközi Mûvésztelepet, amely elismert úgy a magyarországi, mint a külföldi mûvészkörökben. Július 17-tõl 28-ig szlovák, szlovákiai magyar, lengyel, ukrán, román, erdélyi, magyarországi mûvészektõl volt hangos a falu, akik a szlovák katonákat ért tragédiát dolgozták fel mûveikben.
A falu polgármestere, Rohály Géza, mindent megtett azért, hogy semmiben sem szenvedjünk hiányt. Terepjárón vitte fel a résztvevõket a baleset helyszínére, ami annyira megrázó erejû volt, hogy még ma sem tudok szabadulni tõle. Milyen lehetett ugyan a catalounumi ütközet helyszíne, vagy a verduni csatatér...?
Ez is borzalmas volt. Látni, ahogy a gép beleakadt a fákba és végigtarolta a hatalmas szálfákat, majd gyökerestül fordította ki õket a földbõl... A talajt még mindig rengeteg törmelék borította. Alkatrészek, ruhafoszlányok, olvadt alumínium... És az orrunk elõtt kitárulva a Kassai Medence... Néhány percnyi távolság az otthontól. A tábort a Szlovák Védelmi Minisztérium támogatta, államtitkári szinten a megnyitón Jaroslav Ba¹ka volt jelen egy kisebb delegáció élén, és mondott köszönetet a falunak és a mûvészeknek egyaránt.
A vernisszázst követõ fogadáson elmondta, hogy a szlovák és a magyar népet egy közös, dicsõ múlt köti össze, és az ellentéteket a politikusok szítják különbözö érdekek miatt.
Én mindezt, mint politikus nagyon jól tudom - tette hozzá mosolyogva. Ezzel a kijelentéssel, miután lefordítottuk a lengyeleknek és a románoknak, egyetértett mindenki. Annyi meleg tekintetet ritkán lát az ember, mosolyogva koccintották össze poharaikat és akkor, ott úgy tûnt, sikerült konszolidálnunk a nemzetközi politikai helyzetet. Ez év márciusában a szlovák honvédelmi miniszter a mentési munkálatokban való önzetlen magatartásért kitüntetésben részesítette a zempléni falu összes lakosát.
http://index.hu/politika/bulvar/crash2391/#more http://www.rovart.com/news_view.php?akcia=view&id=260
|
