A Dunánál |
| szerkesztette: Szászi Zoltán, 2009-09-05 |
|
|||||||||
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivembõl folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. ---
Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve nézem, amit meglátok hirtelen. Egy pillanat s kész az idõ egésze, mit száz ezer õs szemlélget velem. Látom, mit õk nem láttak, mert kapáltak, öltek, öleltek, tették, ami kell. S õk látják azt, az anyagba leszálltak, mit én nem látok, ha vallani kell. --- (Van-e esélyem megtanulni látni az õ szemével. Megbocsátani, amikor a vallani kell megy a legnehezebben. Megvallani ki is vagyok. Pont mostanában, amikor a Dunánál, mint a fortyogó katlan mellett, egymásra vicsorgó ördögök járják a táncot. Megélhetési politikusok, álnemzetiek, meg magukat cölöpverõ bajnoknak kikiáltók, véres szájú feketeruhások itt, sörétes puskával vadászgató barnaingesek ott, terrorból forralt indulattal hergelik magukat, ugatnak, ugatnak, ugatnak...Mintha pálinkagõzben forogna a szemük, szónokok sora üvöltözik a tereken, stadionokban, helyetted és helyettem. Majd õ tudja, mit kell ugatni, de te csak kussolj, kussolj, te csak kussolj, hogy lehessen rád hivatkozni, te vagy a tömeg, aki hitelesíted õt...)
a sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók gyõznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbõczi és Dózsa - török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e multnak már adósa szelíd jövõvel - mai magyarok! ... Én dolgozni akarok. Elegendõ harc, hogy a multat be kell vallani. A Dunának, mely mult, jelen s jövendõ, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet õseink vivtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés. --- (1936. júniusában már mindezt tudta József Attila. 73 éve semmire sem tudtunk fejlõdni??? Ja, persze, volt még egy darab világégés, egy elmepusztító rendszer, két forradalom /1956 és 1968/, volt kannásboros gulyáskommunizmus, meg rendszerváltásszerûség, meg keserûség, meg elveszett generációk, kihipózott agyú értelmiség, s nincs más hátra, dúdolni kell: ... a sínen egy vonat jön s én állok ablakaiban, s én fekszem az útjában, egy ember ki többfele van...) |
Vélemények :
| név: zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-09-08 |
| Kedves olvasó! Látod, hát minek olvastad el, csak felidegesítetted magad... Kár... Mi az amit nem értesz? Talán azt, hogy néhány olyan gondolata támad valakinek József Attila A Dunánál címû versét olvasva, amelybe egy csipetnyi vagy annál is több aktuálpolitikából fakadó keserûség vegyül? Hová is tévedtél? Hát ez nem pártok által finanszírozott oldal! Nem kiszolgáló és nem hírportál. Akik kitatálták és mûködtetik, úgy gondolják van annyi joguk talán, hogy a hír szent a vélemény szabad elve alapján leírjanak gondolatokat. Talán csak ennyi. Hát ide tévedtél. Ja, jó az angolos mûveltséged.  |
| név: OLVASÓ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-09-08 |
| Ha ez egy terápiás ventiláció, akkor mi közöm hozzá. Amikor ürítek, nem hívok tanúkat, nézzétekszarnomkell, még, akkor sem, ha József Attilával takarózom, alacsonyat magassal magyarázom. Amennyiben komolyan veszi magát az írás, akkor meg milyen oldalra(site-ra) tévedtem? Mit nem értek, segítetek? |
| név: brrr e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-09-07 |
| ehhez mit lehet hozzászólni? így van, de változtat-e egy cikk valamin is? |