A Fal |
| szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2005-01-25 |
Vagy ezek romjai, mint kulturális emlékek, mint a történelem tárgyi emlékei. Mint bizonyítékok... Ahonnan hiányoznak, oda építünk, ahonnan nem hiányoznak, ott leromboljuk, és a helyüket felszántják. Vagy nem szántják fel, és hagyják, hogy felverje a gaz. Falak... |
|||||||
Falak..., amik között a szabadságról beszéltek nekünk, amik között az emberi jogokra oktatják gyerekeinket... Falak, amelyek körbezárnak valamit, vagy amelyekre ilyen-olyan tetõszerkezetet építenek, esetleg tornyokkal erõsítenek meg. Falak, melyekbe réseket vágnak a fénynek... De rácsokat is tesznek rá, nehogy bejöjjön rajta valaki. Vagy nehogy kimenjen... Hogy védjen a kintiektõl. Esetleg a bentiektõl...Hogy elválasszon. Hogy határt szabjon. Falak, amelyek elkezdõdnek valahol és amelyek végzõdnek valahol. Amelyeknek bejáratuk van és amelyeknek kijáratuk, amelyeknek kapujuk van és amelyeknek ajtajuk. Van, amelyik – bár ugyanaz a fal – mégis két dimenzió. Egyik oldala az élet, a másik a halál. Kint és bent. Fent és lent. Itt és ott. Ilyen és olyan. Amolyan. Falak... Amelyek, ha már vannak, be lehet õket festeni. És csodás ablakokat lehet beléjük vágni... Félköríveseket, párosával – középütt oszlopocskával választva el. Csúcsíveset, kõcsipkékkel, ámulatbaejtõ geometriai szerkesztéssel. Téglatest alakú kõkeretest, tümpanonnal a tetején, pontos matematikai arányokkal, minimális díszítéssel… A falakat meg telerakni képekkel. Szebbnél szebbekkel. Portrékkal: régmúlt jelen idõk fura tanúival. Aktokkal: a Szép különbözõ kihívásaival. Tájképekkel: tájakkal, amelyek talán soha sem léteztek... Olyan alkotásokkal, amelyek ábrázolják a látnivalót. Esetleg olyanokkal, amelyek kifejezik a mondanivalót. Ebben az esetben viszont elválasztófalat kell a felrakott képek közé húzni. Talán külön terem vagy külön épület illeti meg a kétféle megközelítést. Talán külön vallás templomokkal… Esetleg földrész… Bizony, mondom néktek, sokmindent lehet építeni... Lehet katedrálist, és lehet a lélek templomát. Egy volt börtönbõl szanatórium is lehet, esetleg fordítva... Óvodából városi galéria majd elfekvõ az idõs embereknek… Kolostorból kaszárnya és fõiskola, majd elmegyógyintézet, végül hotel – volt rá példa... A várfalakhoz tapadva sok kis házikó épült az évszázadok során, várossá alakítva a sáncokat, mára meg történelmi magvát képezi a múltnak. Így tapadtak rá a nagyszerû gondolatokra a régi kultúrák határán lézengõk jogos örökösként lépve fel, pedig csak a morzsán éltek, ami az asztalról lehullott. Nem is ismerték az asztalnál étkezõket, azért a sok félreértelmezés, s sok tévhit, az ingoványra épített Sohasemvolt Seholsincs Világ. Ezért élnek (állnak) olyan biztosan a pszichológus-széltolók. És ezért láthatók a várromokon az újonnan, hirtelen, sietve feltárt faltöredék-részletek, alaprajz-érdekességek – csak az érdekesség kedvéért. Falak... Nagyvárosi betonrengeteg... Ablakok a fénynek... Napszemüvegek a fény ellen. Rolók és redõnyök. Háromszobás neurózisok. Idegbajos gyerekei idegbajos felnõtteknek – a falak egoista mûvészei. Falak... valóban szükségesek... Tényleg csak lélekben lehet szabad az ember? Tényleg csak mások kárára tud szabad lenni? Félek, hogy bebizonyosodott, nem tud mihez kezdeni a szabadságával az ember. „A szabadság végtelen. A semmibõl jön és a semmibe megy… Ebbõl fakadó alapérzésünk a rettegés”– mondta Kierkegaard. Nekünk ugyanis bizonyosság kell. Biztonság. Falak. Félek, ha ledöntöm a minket elválasztó kerítést, rád dõlhet, és a végén még agyonnyom. |
Falak, kerítések mindenütt
Vélemények :
| név: Szubjektum e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2005-03-20 |
| a falnak néha füle is van |
| név: Hanesz Zoltán e-mail: hanesz@host.sk dátum: 2005-01-25 |
| Egy kis adalék a fal-inspirációhoz : Pink Floyd The Wall : http://www.sztaki.hu/~smarton/zene/fal.htm FALAK Kopár szobám - kopárabb négy fala Csupaszon, fázón mered az égnek. Talán a kékes magasba vágynak, Hol nem fú szél és csillagok égnek. Õriznek engem, óvnak, szeretnek - Kétoldalt egy-egy, hátul egy s elõl. - Ha meghalok, gondolom magamban, E négy fal akkor rögtön összedõl. Föltámad akkor Anyjok a Szélvész, Föltámad akkor Apjok a Vihar S tetemem lassan betakargatják A leomló falak poraival. József Attila, 1922 elsõ fele |