A fedhetetlenség balladája

Játék. Mit tudom én? Vérkomoly? Á, dehogy? És ha mégis? Talán el kéne olvasni, mi is bújik meg Bettes István makulátlan mívelt verse mögött. Íme az opusz alább:

Mielõtt inkarnálódna
szennyes földi létbe hullna
töredelmes testté válna
így lebegteti a karma:

Színtelen volt Fehér Barna
szagtalan volt Fehér Barna
sõt ízetlen Fehér Barna
áttetszõ volt Fehér Barna

Kristályos volt Fehér Barna
bársonyos volt Fehér Barna
cseppfolyós volt Fehér Barna
légnemû volt Fehér Barna

Köszörû nem fogta Barnát
gyémánt se karcolta Barnát
tûz nem olvasztotta Barnát
királyvíz nem oldta Barnát

Senki fel nem magasztalta
nem is alacsonyíthatta
elõre nem taszíthatta
ezért hátra sem hagyhatta

Égi karma földre ejté
zöldre Barnát nem festhették
feketében nem járt Barna
vörös sem volt soha Barna

Makulátlan Fehér Barnát
folyton színezni akarták
festõk énekelve kenték
nem fogta Barnát a festék

Mit éjszaka reá kentek
lepattogzott mind reggelre
kora hajnalban mázolták
délre leshették a nyomát

Éjjel-nappal énekelve
festõhad felváltva kente
csak fogyott Barnán a festék
nem takarta gyenge testét

Titokzatos volt az elve
úgy tûnt nyelve le van nyelve
Barnának nincs anyanyelve
Barnának nincs apanyelve

Tíz nyelven hallgatott Barna
szólt is hogyha úgy akarta
bár Barnánk nem mondott semmit
megszólalván úgy tûnt selypít

Alkalmatlan volt a harcra
tett õ a parancsszavakra
vezényelhették balra át!
jobbra fordult csak Barna át

Nem izgatta Barnát
való-e neki a burnót
egykutya volt fû vagy burnya
elbujdokolt benne Barna

Nem szeretett Fehér Barna
nem is gyûlölt Fehér Barna
nem rohangált erre-arra
semmitõl nem ment a falra

Közömbösen hagyta Barnát
ha csiklandozták a talpát
ha más végezte el dolgát
vagy ha éppen maga szolgált

Nem volt vörös Fehér Barna
sem kék sem zöld nem volt rajta
festõk énekelve kenték
nem állt meg Barnán a festék.

Makulátlan maradt Barna
szürkén fogadta az urna
makulátlan Fehér Barna
béke veled Fehér Barna