 A filozófia – a görög philo- és szophia szavakból: a bölcsesség szeretete. A »filozófia« kifejezés a Kr. e. 4. sz. Athénjában, Platónnál és Szokratésznél jelenik meg. Platónnál a kommunikációs környezet megváltozása, a szóbeliségrõl az írásbeliségre történõ áttérés okozta fogalmi zavarok vizsgálatát is jelenti. A platóni hagyomány mindmáig él, és egyfelõl mint fogalomanalízis, a fogalmi elõfeltevések kritikája, másfelõl mint általános világmagyarázó elvek foglalata (»metafizika«) a Nyugat filozófiájának fõ vonulatát, a szó szûkebb értelmében vett filozófiát alkotja. Tágabb értelemben filozófiának mondjuk az ókori India és Kína naiv természet- és erkölcsbölcseletét, a Platón elõtti görög gondolkodás kezdetleges-spekulatív, mítoszokkal átszõtt tudományát, az arisztotelészi munkákat, és még az európai kora-újkorban is a természetre és társadalomra vonatkozó vizsgálódások egészét. Boëthius (kb. 480–524) De consolatione philosophiae (A filozófia vigasztalása) c., kivégzése elõtt írt könyvecskéje, Descartes Principia philosophiae-je (1644),  amely az emberi tudás elvei mellett a természet jelenségeinek egészét is vizsgálja, az emberi test mozgásaitól a mágnesességig, vagy Newton Naturalis philosophiae principia mathematica-ja (A természetfilozófia matematikai elvei, 1687) valamennyien a filozófia tágabb áramának részét képezik. A 18. sz.-tól kezdve a tág értelemben vett filozófiából – fokozatosan, de visszavonhatatlanul – kiszakadnak a modern tudományok. A 20. sz.-ra, a kommunikációs környezet újbóli megváltozása nyomán, Heidegger és Wittgenstein munkásságával a filozófia távolodni kezd a platóni hagyománytól.
Metafizika – a görög meta és phüszika szavakból: ami a fizika után következik. A kifejezés az arisztotelészi munkák poszthumusz rendszerezése nyomán azon mûveket jelölte, amelyek a Fizika után következtek. A metafizikai írások célja úgymond a valóság természetének általános érvényû leírása, amely mint elsõ filozófia egyetemes tudományként lehetséges. Ez a képlet  alapozza meg a szubsztancia központi szerepét a metafizika történetében. A középkor folyamán a filozófia teológiától való függetlenedésében játszott döntõ szerepet, melynek során – noha hosszasan a skolasztika fogalomrendszerén belül maradva, az evilág létautonómiáját mellett érveket kidolgozva –, mintegy a modern tudomány egyfajta filozófiai legitimációját elõkészítve, megteremtette feltételeit az ontológia, az ismeretelmélet, s így számos részdiszciplína kiválásának. Az elsõ filozófia elnevezés még ma is indokolt: ti. különféle részdiszciplínák keretében megfogalmazott elméletek bizonyos metafizikai elõfeltevésekhez köthetõk, azon alapszanak. A 20. század során heves támadások érték a metafizikát (pl. a logikai pozitivizmus részérõl); ugyanakkor meg is nõtt a metafizika iránti érdeklõdés. Az analitikus filozófia berkeiben P. F. Strawson ún. deskriptív metafizikája nyitott teret a metafizika számára, míg a metafizika ún. Heidegger-i »destrukciója« a kontinentális hagyományban adott újabb lendületet a metafizika megújulásának. A filozófia hagyományos felosztása nagyjából a következõ:  Lételmélet vagy ontológia: a létezõ és a létezés alapelveit, törvényszerûségeit, létezési formáit vizsgálja, alapkérdése: Mi az, ami létezik?
Metafizika: tárgya minden korban a tapasztalaton túli létezõ; mi rejlik az érzékekkel felfogható világ mögött,
Ismeretelmélet: tárgya a tudat és a megismerés természete (alapkérdése: megismerhetõ-e a valóság, ill. annak törvényszerûségei?),
Logika: a gondolkodási formákkal foglalkozó filozófiai tudomány,
Etika: az etika központi kérdése a jóra irányul, azt vizsgálja, hogy lehetséges-e / hogyan lehetséges jó cselekedet, illetve min múlik az, hogy egy cselekedet jó-e vagy sem.
Esztétika: elsõsorban a mûvészettel foglalkozik. Központi kategóriája a mûvészi (tágabb értelmezésben, pl. a természeti) szép fogalma.
A tudományok különbözõ területeihez kapcsolódó ágazatok:
Társadalom-filozófia: a társadalom általános elvi kérdéseivel foglalkozik,
Nyelvfilozófia,
Történelemfilozófia,
Politikai filozófia,
Jogfilozófia,
Tudományfilozófia. A filozófiai megismerés sajátosságai A filozófiai megismerés módszerei általában spekulatívak, a fogalmak nyelvi körülhatárolásából (vagy ennek lehetetlenségébõl) indul ki. A modern filozófia ténygûjtést, fizikai kísérletezést nem végez, mivel ilyen értelemben nem empirikus jellegû. Viszont kifejlõdött belõle a logika, az orvostudomány, a matematika és a pszichológia is, amelyeknek bõven van empírikus módszere ahhoz, hogy a filozófia által feszegetett "végsõ" kérdésekben egy kicsit kevésbé legyen spekulatív: A filozófiai megismerésnek az alábbi felsorolás legfeljebb a végkövetkeztetését, de nem a módszerét adja: metafizikus: a valóság ellentmondásmentes, eltekint az idõbeliségtõl, nem folyamatjellegû.
Dialektikus: a valóság ellentmondásos. Fejlõdésében és történetiségében vizsgálja a dolgokat.
Materializmus: szubjektív dualizmus.
Idealizmus: objektív dualizmus.
A filozófia, mint tudomány saját fogalom és kategóriarendszerrel rendelkezik, melyek absztrakciók eredményei.
|
