A Funtineli boszorkány |
| szerkesztette: Kovács Ágnes, 2007-02-03 |
|
||
Szól a könyv a juhászokról, a plájászokról, akik ott élnek fent a havason, s olyan igénytelenek (a szó nemes értelmében), mint a gondjaikra bízott állatok. Akik alig beszélnek, mégis sokat mondanak. Akik öregek, és bölcsek. Akik ismerik a havast, az erdõt, az üvereket, s a bennük élõ vadakat, a folyókat és a patakokat. Tudják, hogy mi kell ahhoz, hogy a havasban a telet túléljék. S mindnek van valami keserûsége, amit élete végéig magában hordoz, s egyszer talán az arra érdemesnek el si mond. A könyv szépen szól a havasról. Egy olyan író ír róla, mint Wass Albert, akinek hatalmas erdei voltak, és ismerte is azt, amije volt. Az õ egyéni sorsa, és a könyvbeli Éltetõ grófé kissé hasonlít. Talán kicsit önmagát mintázta meg a regénybeli szereplõ alakjában, aki nem tudta megakadályozni, hogy a vasút keresztülhaladjon az erdõjén, amit úgy szeretett. És nem csak az erdõt veszítette el, de elveszítette a szeretteit is. Mintha ez az ördögmasina a balsorsok özönét zúdította volna a vidékre. Az öreg plájászok ezt így látták, s igazuk is lett. Attól fogva semmi sem maradt olyan, mint régen. „Ma vonatok dübörgése tölti meg a Maros völgyét, s fûrésztelepek szirénája sivít bele az erdõk csöndjébe, s ha valaki sietõ útján egyik irtástól a másikig menve áthalad egy-egy olyan eldugott tisztáson, s régi faházak dõlt romjait látja, nem ér rá gondolkodni azon, hogy ki is élhetett valamikor abban a házban. Régi életek sok furcsa titkát belepte már a moha, mint ahogy belepte az ösvényeket is régen, melyeken hajdan emberek jártak ismeretlen célok után, s melyek ma már nem vezetnek sehova. Legyen ez a könyv tisztességadás, ácsolt fakereszt az emberi vadonban, múló emléke hajdani idõknek.” Aki azt szeretné, hogy egy kicsit megálljon felette ez a rohanó idõ, olvassa el ezt a könyvet, mert ezt fogja tapasztalni. Az erdélyi Havasokban még sosem jártam. Ezek a képek a Rozsnyó fölött magasló Pozsálóról készültek, amikor az Ökörhegyet másztuk meg... Kovács Ágnes |
Vélemények :
| név: wassakarat e-mail: wass.akarat@gmail.com dátum: 2008-01-18 |
| http://wassakarat.multiply.com Itt találtok Wass Albertet... |
| név: marek e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-12 |
| A Wass Albert helyenként szirupos, helyenként briliánsan jó, átlagban jó közép, most éppen megint divat. Amúgy meg nem életreszóló eresztés. |
| név: poiu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-11 |
| talan korabban kellett volna olvasnunk, 13- 12 evesen... |
| név: Adri e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-11 |
| Ez érdekes, poiu. Mert még idáig mindenki imádta ezt a könyvet, engem meg bosszantott. És valahogy mindig tudtam, hogy mi lesz a mondat vége. |
| név: poiu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-10 |
| Adri, pont ez tortént velem is |
| név: Adri e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-09 |
| Én még nem olvastam Wass Albertet, de valami ilyesmit éreztem A nap szerelmese meg az Aranyecset olvasása közben. Tudom, sokak kedvence. Vessetek meg érte, nem bánom, de nem tudtam elolvasni. Azt sem... |
| név: poiu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-09 |
| én próbáltam Wass Albertet olvasni, de cukorbajt kaptam a sok érzelgosségtol, sajnálkozástól, hatásvadászattól. átjott, hogy nyilván "jó ember", de nem tunt "tehetséges írónak". |
| név: Adri e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-06 |
| Ez is azt bizonyitja, hogy a sikerhez nem feltétlenül kell írni, olvasni tudni. Csak legyen, aki megcsinálja helyetted. Viszont arra rávenni embereket, óriási tehetség kell :-) |
| név: Nelle e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-05 |
| Sebaj Adri, meg mindig vered a Spice Girlst olvasottsagban... |
| név: zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-05 |
| Tizenhárom almafa címû könyve is nagy élmény! szinte filmes. |
| név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-05 |
| Wass Albert csak annyira háborús bûnös mint nagyapáink....Az a szomorú hogy a rendszerváltás után nem kaphatta meg a nagy demokrata Antal-kormánytól a magyar álampolgárságot...vesztétre kereszténynek születet meg nem volt sem román focista sem ugandai lapútszedõ bajnok....ilyenek kephattak...É bízok benne hogy idõvel sikerül Vass Albertet rehabilitálni és elfoglalhatja méltó helyét a nagyjaink között. |
| név: Adri e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-05 |
| Lehet, hogy a Parüm és a Száll a kakukk fészkére meg a Gyertyák csonkig égnek után ez lesz a következõ könyv, amit végig tudok majd olvasni. Rengetegbe belekezdtem, de valahogy elfogy a türelmem a közepén a könyveknek. Nem tud lekötni ilyen - olyan okból. Bízom benne, hogy ez magával ragad majd. |
| név: nóném e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-05 |
| Nagyon szép cikk. Eszembe sem jutott, hogy elolvassam. Most viszont megteszem. Írjatok ehhez hasonló könyvélményekrõl is, nagyon jót tesz, higgyétek el |
| név: Frenki e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-04 |
| Úgy tudom, Wass Albert háborús bûnösnek számít Romániában. Ki hallotta miért? Azt is tudni vélem, hogy katonatiszti karriert futott be az USA-ban. Felül kellene értékelnünk a múltat. Nem? De nem a reciprocitás elvén, hogy nekünk meg el kelljen ismernünk egy román háborõs bûnöst azért, hogy Wass Albertet tisztázhassuk. Nehogy már idegenek szabják meg nekünk, hogy kik lehetnek szellemi nagyjaink. |