Ki ne tudna mesélni saját gyermekkkora vagy már saját csemetéje ifjúkori művészi hajlamairól, kezdeti „freskóiról” vagy „barlangrajzairól”. A firkálást mi, felnőttek sokszor elmarasztalóan, lenézően használjuk a gyermek - számunkra értelmetlennek tűnő - tevékenységére. Holott ezek a nagyívű, energikus mozdulatok a későbbi nagy odafigyelést és koncentrációt, valamint finom és fegyelmezett motorikus mozgást követelő írás műveletének „ujjgyakorlatai“. Nem beszélve arról, hogy a gyermekrajzok esztétikai élményben részesítenek bennünket, felnőtteket (mindannyian őrizgetünk saját gyermekkori rajzot vagy gyerekeink rajzát). Később pedig az értő szakember számára a rajz nyomán a papírra vetül a gyermek egész lelkülete. Ám ez a kezdeti firkáktól még 3-4 év távlatában van. Ugyanis nagyjából négyéves kortól tud a pszichológia „olvasni“ a gyermekrajzokból. 
Genetikailag kódolt mintát követ minden gyerek rajzfejlődése során. Ebbe pedig nekünk, felnőtteknek nem (lenne) szabad beleavatkozni! A gyerekek maguktól rájönnek, hogyan kell valósághűen ábrázolni. Előtte azonban minden, úgynevezett firka-alakrajzot felfedeznek maguktól, amelyek később az írástanuláshoz szükségesek lesznek.

Tekintsük át röviden, hogyan alakul a rajz fejlődése kisbabakortól korai kamaszkorig.
1.    Az 1 évesek gyakran úgy rajzolnak, hogy oda sem néznek. Számukra a mozgásforma az izgalmas - az egész karjuk, testük mozog a rajzolás során. A papír széle sem szab határt a rajzeszköz használatának.
2.    Az 1-1,5 éves gyermek már kezdi felfedezni, hogy nyomot tud hagyni a papíron (vagy más felületen). Felfedezi az ok-okozati összefüggést az íróeszköz és a vonalak között. Adjunk többféle rajzeszközt a gyermeknek, a színek azonban még nem játszanak szerepet. Egyedüli célja „a papír megmunkálása” - tépi, ceruzával szurkálja a papírt, átlyukasztja, csak véletlenül húz vonalat. Véletlen nyomokat  ismételget - pontokat, egyenes és görbe vonalakat húzogat rendszertelenül, a papírt forgatva. Ez a lengővonalas firkálás, a vonalgombolyag és körfirka korszaka.
3.    1,5-2 éves korban még mindig nagy mozdulatokkal rajzolnak, főleg vízszintes és függőleges vonalakat, amelyek lassan görbékké válnak. A firka megelőzi a beszéd idejét, ezért a gyermekrajz a személyiség első lenyomatának tekinthető.
4.    2-3 évesen főleg a környezet érdeklődése hatására felismeri, hogy a rajzának valamit jelentenie kellene. A kérdésekre jelentéssel ruházza fel a firkát. Ekkorra már a gyerekek az összes firka-alakzatot használják. Ebből a 20 „jelből“, alapfirkából összeállítható bármely nyelv írása, s nem csak a latin ábécék. Ezeket az alapfirkákat Rhoda Kellogg és Scott O′Dell különítette el több ezer gyermekrajz vizsgálata alapján. (Tudjuk, a csecsemő - legyen az bármilyen nemzethez és néphez tartozó - bármely nyelvet képes megtanulni, ha olyan környezetben nevelkedik). Számos ősi jel felbukkan ezekben a firkákban, pl. mandala. A mandala-forma megjelenése jelentős, mivel később a 4-5 éves ebből fejleszti ki a Nap-ábrát, s később az emberábrázolást is. A körformát - őskört - továbbfejlesztik: több kört kapcsolnak egybe összetett alakzattá majd a  kör sugarait kiemelve napot és embert alkotnak belőle. A kör az első emberfigurákon egyszerre jelenti a fejet és a törzset, a végtagokat a törzshöz illesztik.
5.    3-3,5 évesen céltudatosan rajzol, persze mi, felnőttek alakokat, tárgyakat még nem ismerünk fel a gyermek rajzaiban. Annál inkább a gyermek, aki elmondja, mit ábrázol az általa készített rajz. Más alkalommal ugyanaz a rajz mást is ábrázolhat.
6.    Nagyjából 3,5 évesen a gyermek képes összekapcsolni a vonal két végét, és zárt alakzatokat rajzol. Előbb háromévesen kört, majd ötévesen négyzetet, hatévesen háromszöget, végül hétévesen rombuszt is tud rajzolni (az életkor esetében +/– fél év eltolódás lehetséges). Mindezek a természetes folyamatok csak abban az esetben zajlanak le így, ha a felnőtt semmilyen módon nem avatkozik bele a gyermek rajztevékenységébe.
7.    4 éves kor körül bekövetkezik a fordulópont a gyerekek rajzfejlődésében: képesek már egyszerű formákat rajzolni. De azt, amit lát, csak részleteiben tudná lerajzolni. A rajzokra főleg az aránytalanság, az áttetszősség (a tárgyak, dolgok mögötti világot is láttatja) jellemző. Igyekszik ugyan a valósághoz igazodni, de egyfajta belső mintát követ, amely érzelmein és hangulatain szűri meg a külvilágot. A gyerekek megkísérlik elkészíteni első ember-rajzaikat, amelyek az egyszerű alakzatokon alapulnak. A kezek és a lábak a fejből indulnak ki - ezeket fej-láb rajzoknak nevezzük. Már nem alapfirkákból alakítja ki a gyermek bonyolultabb formáit, amelyeket Kellogg aggregátumoknak nevez. (aggregátum: félig  képek, félig firkák – némelyik kész kép, dekoratív  alkotás, majdnem kép). (Aggregátum: egymással érintkező, de szerves kapcsolatban nem lévő elemek halmaza). A vizuális ábrázolás személyi stílussá ebben a szakaszban válik. A gyermekrajzok ekkor válnak felismerhetővé és megkülönböztethetővé.
8.    4 és 7 éves kor között kezdődik az általunk leginkább várt realisztikus ábrázolás időszaka. A tárgyak és alakok azonban még össze-vissza helyezkednek el a papíron. A színválasztás sem tükrözi a valóságot, inkább érzelmi alapokon nyugszik. Rajzolás közben néha kommentálják a rajzlapra került eseményeket. Olyan élmények kerülhetnek a rajz során a felszínre, amelyekről szóbeli közlésekből egyáltalán nem értesültünk
9.    Nagyjából 7 éves korukra minden gyerek kidolgoz egy sémát, amelyet valahányszor csak embereket vagy tárgyakat ábrázol, alkalmaz. Minden alak egy közös alapvonalon helyezkedik el. Ekkorra már a rajzeszközt is helyesen fogja, a mutatóujj irányít, és tudja szabályozni azt is, milyen erővel nyomja a rajzeszközt a papírra.
10.    9-12 éves korban már az apró részletek is érdeklik a gyermeket. Ebben a korban veszi kezdetét a művészi öntudat.
11.    12 éves kor fölött egyre tudatosabb a részletek ábrázolása. Tudják a helyes arányt, a színeket alkalmazni, megjelenik a mélység is. Általában nem lehetséges különbséget tenni egy 14 éves és egy felnőtt alkotása között. (A folytatásban a gyermekrajzok pszichológiai magyarázatába ássuk bele magunkat.)