A Karácsony eredete

A falu belsõ életének régi törvényeit, és a paraszti kultúrát az ünnepi szokásokból ismerhetjük meg a legjobban. Ortutay Gyula népünk ünneplõ szokásait három csoportba osztotta. Amint mondotta, a népi ünnepek elsõ nagy csoportja a család életéhez s a családi élet nagy eseményeihez: születéshez, házassághoz és a halálhoz kapcsolódik.

Kezdjük is mindjárt azzal, hogy a karácsony egyházi ünnep volt-e mindig?

December 25-26 már a pogány hagyományok szerint is nevezetes napnak számított. Az antik népek ekkor ünnepelték a gyõzhetetlen Napisten ünnepét. Keleten ettõl a naptól számították a Nap megújhódását, vagyis õk már ismerték a téli napforduló idõpontját. Jóllehet, nem csak a keleti (ázsiai) népek, például a régi germánok is nagy tisztelettel ünnepelték ezeket a napokat. A karácsony szó már a 12. században is használatos volt és valószínû, hogy a magyar nyelvben már a honfoglalás elõtt meghonosodott. A szlovák, román, orosz, bolgár és ukrán nyelvben a Kraèun, Koroèun, Krocium formájával találkozhatunk. Nincs kizárva annak a lehetõsége, hogy a karácsony szláv eredetû szó, a kráti», korèi», kráèa» igére vezethetõ vissza, aminek a jelentése rövidülni, fordulni, lépni. A téli napforduló idején ugye a Nappal éppen ez történik.

Mindezek szerint a karácsony több évezredes múltra tekint vissza. Ha ez így van, akkor azt is tisztázzuk, hogy Jézus és a karácsony mióta és miért kapcsolódik egymáshoz?

A keresztyén egyházak a IV. században, a miceai zsinat évében – 325-ben krisztianizálták, keresztény tartalommal töltötték meg ennek az õsrégi ünnepnek a rítusát. Krisztus születésnapjának korábban a Háromkirályok napját tartották. Az egyházi ünnepek rendjében a karácsony egyben az egyházi év kezdetét is jelentette. A karácsonyi ünnepek rítusai, szokásai ennélfogva messze kimagasodtak a többi egyházi ünnep sorából. A mai értelemben használt újév is csak 1561-tõl lett általános.

Mondja el kérem, hogyan készültek régen a karácsonyra?

A karácsonyi ünnep jelentõségére az ünnepre elõkészítõ adventi napok hívták fel a figyelmet. December 24-e, a napforduló – böjtnap volt. Ehhez a naphoz nagyon sok szokás fûzõdött, bár egyházilag nem számított ünnepnek. A böjt õsrégi kultikus szokás, mely elõkészítette az embereket az ünnepekre. Ezen a napon tartózkodtak a hús fogyasztásától, sokszor egyáltalán nem ettek semmit. A böjt tehát bizonyos tisztulási elõkészületet jelentett. A keleti népek, az indiaiak, az ázsiaiak is gyakorolták ezt, de ugyanakkor csaknem minden európai nép szokásaiban is megtalálható a böjt.

Milyen általános tennivalókat kellett elvégezni karácsony böjtjén?

A férfiak a ház körül takarítottak, az asszonyok pedig sütöttek, fõztek – készítették az esti vacsorát. Ezen a napon a kölcsönzött dolgokat visszaadták a tulajdonosuknak. (Karácsony böjtjén egyébként nem volt szabad kölcsön kérni és kölcsön adni sem!) A haragosok ezen a napon kötelességüknek tartották a kibékülést. Este, amikor már minden a helyére került mind a felnõttek, mind a gyerekek alaposan lemosakodtak. A mosdáshoz szükséges vizet kútból (forrásból) frissen húzták. A mosdóvízbe pénzt, piros almát tettek. Az almát végig húzták az arcukon, hogy ne legyenek ráncosak. A pénz a boldogulást, az alma az egészséget jelképezte. A böjti szokások közül eléggé elterjedt volt az ostyahordás, illetve a vesszõhordás. Az ostyát rendszerint a plébánia konyháján sütötték, amit aztán a rektor vagy a kántor az iskolás gyerekekkel küldött szét a, a bõség óhajaként a faluban. A családok az ostyáért pénzzel, élelmiszerrel ajándékozták meg a rektort, a kántort. Az ostya a karácsonyi vacsora tartozéka volt, mézbe mártogatva fogyasztották. Az ostyába petrezselyem zöldjét is belesütöttek. Ilyen ostyát az állatoknak is adtak, mivel azt tartották, hogy ettõl például a tehén jobban fog tejelni. A karácsony böjtjéhez fûzõdik a pásztorok vesszõhordásának szokása. Ezen a napon a pásztorok azokhoz a házakhoz vittek vesszõt, ahonnan jószág járt ki a legelõre. A gazdasszonynak annyi vesszõt kellett kihúznia a pásztor kezébõl, ahány jószág járt ki a legelõre. A kihúzott vesszõkkel aztán megcsapkodta a pásztor lábát, aki azért ugrált, hogy az illetõ udvarról kijáró tehenek olyan frissek legyenek, mint õ. A vesszõkért a gazdasszony szalonnát és bort adott a pásztornak. A vesszõk ezután az istállóba kerültek. Tavasszal ezzel hajtották ki a jószágot a legelõre.

A karácsonyfa állítása is ezen a napon történt?

A karácsonyfa állítása alig több, mint száz esztendõs szokás. Németországból terjedt el – elõbb a fõúri, késõbb a vagyonosabb polgári családok körében. Hazánkban is az arisztrokrata családok kezdeményezték a karácsonyfa-állítást. Ismereteink szerint az 1820-1830 – as években elsõként Podmanicky báróék állítottak karácsonyfát. Kassán az 1850-es évekbõl vannak híradásaink ilyen kísérletekrõl. Kezdetben csak ostyával, mézeskaláccsal és almával díszítették a fenyõfát, késõbb cukorkával, papír díszekkel, majd gyertyával, angyalhajjal is dekorálták. Szepességben a fenyõfát fagyöngy helyettesíti.

Milyen elõkészületek elõzték meg a karácsonyi vacsorát?

Egy emberöltõvel ezelõtt – elvétve – még a mi falvainkban is szokás volt a ház padlójának szalmával való behintése. Ez a hagyomány egyébként Európa-szerte ismert volt, a betlehemi jászolra akarván emlékeztetni. Az akkori falusi ember az asztal alá még ekevasat, ásót, láncot, fejszét, jármot, zabolát, kötelet, fûrészt stb is tett, minekután az asztallábakat is összekötötte. Mindez pedig az egybenmaradás a bõség óhajaként történt. Az asztalra szakajtóban vetõmagot: búzát, árpát, kukoricát tettek ki. Nem hiányozhatott az asztalról a fokhagyma, az ostya, a méz, a bors, a bab, az alma, a dió, a karácsonyi kenyér, a kalács és hát a bor vagy a pálinka sem. Az emberek ezeknek bõségvarázsló és egészségvédõ erõt tulajdonítottak. Magát az asztalt is erre a célra készített „ karácsonyi abrosszal“ terítették le. Az abrosz alá pénzt tettek – vagyongyarapító hittel. Voltak vidékek, ahol a szobából az úgynevezett „ Luca-búza“ sem hiányozhatott. Ez tulajdonképpen edényben csíráztatott zöld búzát jelentett, azaz a jövõ évi gazdag termés hitét adta. A karácsonyi asztal elmaradhatatlan tartozéka volt még a szenteltvíz és a szentelt gyertya. A szenteltvízzel meghintették az asztalt és az egész szobát. A gyertya ünnepélyes meggyújtása erõsítette a karácsonyi asztal jellegét. A karácsonyi asztal ételei, a rajta, alatta, mellette levõ dolgok szakralizálódtak, „varázserõt” nyertek.

És mikor kezdõdött a karácsonyi vacsora?

Az esthajnalcsillag megjelenésekor, vagyis amikor megkondult az esti harangszó. Ilyenkor a család körülállta az asztalt, a családfõ imát mondott, majd kellemes ünnepeket kívánt és poharát emelte a család egészségére. Az asztalfõn a családfõ foglalt helyet. A családanya mellette, vagy az asztal szélén ült. A többiek kor szerint sorrendben. A karácsonyi vacsoránál minden családtagnak jelen kellett lennie. Aki komoly ok miatt nem lehetett ott, annak mis megterítettek – úgy, mintha ott lenne. ( Északon, a Lengyel határhoz közel rutén és szlovák családoknál egy megterített helyet II. Rákóczi Ferencnek is kihagytak – ezzel is kifejezve ragaszkodásukat és azt, hogy visszavárják a fejedelmet.)
A vacsorát csendben kellett elfogyasztani. Tilos volt a láblógatás, úgyszintén a könyöklés. Aki ez utóbbi tilalmat megszegte, az a hiedelem szerint kelést kaphatott. Az asztal sarkára lányt nem ültettek, attól félvén, hogy pártában marad.

Milyen volt a karácsonyi vacsora étrendje?

Kétféle. A katolikus családnál böjtös, a protestánsoknál húsos. A böjt ellenére a vacsora 5-9 fogásból állt. A nép hitt abban, hogy ami a karácsonyi asztalon van, abból egész évben nem lesz hiány. Az ételek sorrendje vidékenként változott.

Melyek voltak a karácsonyi vacsora kötelezõ ételei?

Mindenekelõtt a káposztaleves. A káposztáról tudni kell, hogy már az ókorban is áldozati étel volt! A karácsonyi ételek közül elmaradhatatlan volt a gomba. A gombáról azt tartották, hogy elûzi a gondokat. ( Talán azért, mert ez a szegény embernek is mindig biztos élelmet jelentett.) Fontos étek volt továbbá a borsó, a lencse, a bab. Ezek fogyasztása pénzt, biztonságot, gazdagságot jelentett. Régi, pogánykori hagyomány, hogy borsót, lencsét az állatoknak is adtak. Európa-szerte ismert karácsonyi étel az aszalékleves. ( Szárított alma, vagy szilva vízben fõzve, behabarva.) Ugyancsak ilyen a fõtt tészta mákkal, más néven a mákos guba, vagy bobájka. A mák szintén régi áldozati étel, a termékenység szimbóluma. Elmaradhatatlan karácsonyi étel volt az öntött tészta, azaz a loksa, a kása – no és nem utolsó sorban a hal. Az ostyát, a mézet a fokhagymát és a gyümölcsöt pedig már az elõbb is említettem. Talán még azt jegyezném meg, hogy a „karácsonyi morzsa“ jelképesen magába foglalta az összes karácsonyi ételt. A „ karácsonyi morzsát“ este nem is volt szabad kivinni a házból – esetleg csak másnap reggel. Egyes vidékeken a háziállatoknak adták, másutt a madaraknak. Volt ahol elvetették a kertben, volt ahol megszárították és rontás ellen füstöltek vele.

Melyek voltak a karácsonyi szokások utolsó akkordjai?

Katolikus helyeken az éjféli mise jelentette a záróaktust. Ehhez szintén sok hiedelem fûzõdött. Sokan azt tartották, hogy az úrfelmutatáskor, éjjel 12 órakor rövid idõre a víz borrá válik, az állatok emberi nyelven szólalnak meg stb. Vagy például Lucaszék segítségével fel lehet ismerni, hogy az éjjeli mise résztvevõi között ki a boszorkány…

Nem szóltunk még a betlehemezésrõl.

A betlehemezés régebben a templomi istentiszteletek szerves része volt. Deákok játszották el a pásztorjátékokat. Késõbb a betlehemet kivitték a családokhoz is, aminek következtében a pásztorjátékok szövege elnépiesedett. A szereplõ pásztorok már nem ismerték az „ angyalok „ latin szavait, énekeit – helyette tréfás elemekkel tarkították a pásztorjátékok tartalmát. Az egykori szövegbõl a betlehemezésben a karácsonyi énekek maradtak meg. Sajátos népi színjátszás alakult ki. Különbözõ játékformák, énekszövegek, táncok, tréfás jelenetek színezték a karácsonyi ünnep hangulatát. A betlehemezés egykori templomi eredetét igen szemléletesen örökítette meg Pál mester a lõcsei templom Csiky-oltárán. A betlehemesek karácsonyi misztériumjátékát csaknem életnagyságú figurákkal ábrázolta. A mecenzéfi templomban olyan betlehemes szövegekre bukkantunk, amelyek a 16. századból származnak.

Beszélgetésünk során arra törekedtünk, hogy az általánosabb jellegû szokásokat elevenítsük fel. Befejezésképpen már csak arra kérem, mondja el, hogy ezek a szokások, hiedelmek hol fordultak elõ?

Ezek a hiedelmek Nyitrától Gömörön át Zemplénig voltak mismertek. Gyûjtéseimet több évtizeddel ezelõtt ezeken a vidékeken folytattam.

forrás: VUCKE írta: Szaszák György