A költõnek

Radnóti Miklós születésnapjára. Nagyon nagy hatással van rám mindig, tisztelem, szeretem. A magyar nyelv páratlan szófordulataival, gyönyörû kifejezéseivel, választékos szókincsével kápráztatja el az olvasót, engem mindig büszkeséggel tölt el, hogy...

... hogy én is ezen a nyelven fejezem ki érzéseimet és gondolataimat. Hogy ezen a nyelven vagyok önmagam. Magyarország viszont megtagadta, kivetette magából és megölte õt. Ahogyan megöltek mindig minden prófétát is...

A FÉLELMETES ANGYAL

A félelmetes angyal ma láthatatlan
és hallgat bennem, nem sikolt.
De nesz hallatszik, felfigyelsz,
csak annyi, mintha szöcske pattan,
szétnézel s nem tudod ki volt.
Õ az. Csak újra óvatos ma. Készül.
Védj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitézül.
Ha vélem vagy lapul, de bátor
mihelyt magamra hagysz. Kikél a lélek
aljából és sikongva vádol.
Az õrület. Úgy munkál bennem, mint a méreg
s csak néha alszik. Bennem él,
de rajtam kívül is. Mikor fehér
a holdas éj, suhogó saruban
fut a réten s anyám sírjában is motoz.
Érdemes volt-e? - kérdi tõle folyton
s felveri. Suttog neki, lázítva fojtón:
megszülted és belehaltál!
Rámnéz néha s elõre letépi a naptár
sorjukra váró lapjait.
Már tõle függ örökre
meddig s hova. Szava
mint vízbe kõ, hullott szivembe
tegnap éjszaka
gyûrûzve, lengve és pörögve.
Nyugodni készülõdtem éppen,
te már aludtál. Meztelen
álltam, mikor megjött az éjben
s vitázni kezdett halkan itt velem.
Valami furcsa illat szállt s hideg
lehellet ért fülön. "Vetkezz tovább! -
így bíztatott, - ne védjen bõr sem,
nyers hús vagy úgyis és pucér ideg.
Nyúzd meg magad, hiszen bolond,
ki bõrével, mint börtönével henceg.
Csak látszat rajtad az, no itt a kés,
nem fáj, egy pillanat csupán, egy szisszenés!"

S az asztalon felébredt s villogott a kés.

1943. augusztus 4.