A körtvélyesi kápolna |
| szerkesztette: Kovács Ágnes, 2005-03-21 |
|
|
A kápolna építészetileg rendkívül egyszerû, egyhajós, félköríves szentélyzáródású építmény, amelynek bejárata nyugat felõl van. A félköríves alaprajzú szentélyt a 18. század elején, barokk stílusban építették hozzá, amelyhez a gótikus ablakokat is formailag hozzáigazították. Alacsony tetõszerkezete, durva megmunkálású külsõ vakolata gyenge minõségû, csupán alkalmi célokat szolgáló barokk építmény benyomását kelti. Egy 1855-ös püspöki látogatási jegyzék említést tesz egy Drascsics György nevû remetérõl, aki a kápolna gondnoka volt. A levélben az áll, hogy 1739-ben Drascsics a kápolnát újjáépítette. Ez megmagyarázná barokk kori stílusjegyeit. A késõbbi idõkben már csak a tetõt cserélték. A 80-as években végzett ásatások és régészeti feltárások bebizonyították, hogy a kápolna belsejében gótikus falfestmények rejlenek a fehérre meszelt réteg alatt, melyek Szent Istvánt, Szent Lászlót és Szent Erzsébetet ábrázolják. A vakolatréteg alatt egy 1603-as datálású vésett szövegre is rábukkantak, és egy másikra, 1522-bõl. A rövidítésekben fogalmazott latin nyelvû szöveg fordítása szerint „Ezen oltár (templom?) újíttasson fel! Mint e környék (falu, terület, völgy) úrnõje megparancsolom Assani lelkésznek, újíttassa fel ezen oltárt (templomot, menedéket?). Az úr 1603-ik évében.” Ez a felirat azt jelentheti, hogy a kápolna több évtizeden keresztül elhagyatott lehetett, s nem állt az akkor már valószínûleg protestáns lakosság érdekében annak megóvása. A legkorábbi írásos adat mégsem ez, hanem a kápolna déli falán található. Igy szól: „Az épület felújíttatott körtvélyesi János lelkipásztor által az Úr 1522-ik évében”. Ráadásul befalazott ablakokra is rátaláltak a kutatók, amely ugyancsak azt a feltételezést támasztja alá, hogy a templomot átépítették. Sõt mi több, a földfelszín alatt egy a jelenlegi kápolnánál sokkal nagyobb, elhelyezkedésében is más irányú templom alapjaira leltek, amelynek méretei szabályosak és megfelelnek a középkori építkezés általános szabályainak. Ennek hajója téglalap alakú, szentélyzáródása négyszögû, anyaga pedig forró mésszel kötött terméskõ és tufa volt, tehát más, mint amibõl a kápolnát építették. Ez a korábbi templom alapja azonban érdekes módon metszi a kápolnát. A régészek az alapok háromnegyed részét megtalálták. Errõl a korai templomról sem tudni semmit, hogy vajon mikor és kik építették. A régészeti feltárás szerint a 14. században, de legkorábban a 13. század végén már állhatott. Vannak feltételezések, hogy talán a hárskúti Benedek-rendi apátsággal függ össze az elsõ templom. A hárskútiak ugyanis mai napig az ún. Orosztelkén hiszik a falu elsõ kialakulását, ahol vízimalom is mûködött. Innen még ma is láthatók a szekérutak, amelyek télen is járhatóak voltak. Ezen az akkori gyorsforgalmi úton könnyen meg lehetett közelíteni a körtvélyesi templomot, hiszen a Benedek-rendi szerzetesek más rendbeliekhez viszonyítva aránylag világias életet éltek. Szerették a bort, a szõlõmûveléshez is értettek, ezért olyan területeken telepedtek le, ahol szõlõtermeléssel foglalkozhattak. Ebbõl arra lehet következtetni, hogy apátságuk központjának, vagyis Hárskútnak közelében volt szõlõgazdaság. A helyiek a századfordulóról egy borospince meglétére is utaltak a kápolna alatt. S talán az is lehetséges, hogy Körtvélyes sem a mai helyén települt, hanem éppen a szóban forgó templom környékén. Ha egy közösségen belül nem hagyományozódott át a templom eredete, ez azt jelentheti, hogy az a falu teljesen elpusztult, s az újratelepülés mit sem tudott az elsõ templomról, hiszen a kápolna (ha feltételezzük hogy falusi templomként szolgált) a korábbi templom alapjainak egy részére épült, keresztezve azt. Bár az is lehetséges, hogy éppen ezért építették oda a kápolnát, mert tudtak vagy felfedezték a régi alapokat. De az írásos emlékek és a szájhagyomány hiánya arra enged még következtetni bennünket, hogy a templom megléte és pusztulása még az írásbeliség elõttrõl származik. Lehet, hogy a templom a tatárdúlás áldozatául esett, csakúgy, mint a lakosság. Összességében a kutatás megállapította, hogy a kápolna építését a 15. század elsõ felére, de legkorábban a század elejére lehet tenni. Van olyan feltételezés is, hogy a kápolna csupán egyszerû, szõlõhegyi építmény volt, módosabb rozsnyói városlakók, kézmûvesek, kereskedõk tulajdona, akik itt évszázadokon keresztül szõlõskerteket birtokoltak. A birtokviszonyokra vonatkozó okiratok tanúsága szerint nem volt köze a körtvélyesi lakosságnak az épülethez. A régészek sírokat is találtak, melyek a 15. század elõttrõl, vagyis a kápolna gótikus idejébõl származnak. Mélyen az elsõ templom alapjaiba ásták õket, ahonnan különféle tárgyak és ékszerek is elõkerültek. Az 1983-ban befejezett régészeti feltárásnak már nem volt ideje arra, hogy egy esetleges település nyomaira bukkanjon a kápolna környékén, amely egyértelmûen bizonyította volna Körtvélyes elsõ helyszínét. A mai pénzszûkös idõkben pedig hosszú évekig nem is lesz remény arra, hogy a kutatást folytatni lehessen. Azonban az önkormányzat (vagy az egyház) tavasszal és nyáron kitisztíthatná a kápolna környékét, hogy az ékszerdobozban zavartalanul gyönyörködhessünk, és méltán büszkélkedhessünk vele. Valaha rács is volt a bejárati ajtón, de mivel rendre betörtek oda, már fölöslegesnek bizonyult újra bezárni. Nincs is ott már semmi, s ami megmaradt – a puszta falak – a vandalizmus jegyeit, modern kori „freskókat” mutatnak. Szerencsére a 80-as években a valamikori pléhtetõt már kicserélték fazsindelyre, amelyre ugyancsak ráférne a teljes felújítás. Kovács Ágnes |
Körtvélyes határában, a falutól északkeleti irányba, a Felsõ-hegy oldalán, egy titokzatos templom rejtõzik az erdõ és az elpusztult gyümölcsöskertek, bozótok sûrûjében, pici ékszerdobozként a Meszes-patak meredek lejtõjének egyik teraszán. 
