A kreativitás fontossága

Ránk telepszik a „kor”, a teljes szabadság látszatát keltve, s közben elvágja a gondolkodás köldökzsinórját. Ha az ember nem tanul meg alkotni, nem tanul meg gondolkodni sem. Ha nem tud gondolkodni, alkotni sem tud.

Nem újdonság, hogy a szlovákiai oktatási rendszer mostohagyermekként kezeli a mûvészeti oktatást, már nagyon régóta. A középiskolai oktatásból például teljesen hiányzik a zenei és a képzõmûvészeti nevelés. Ha megfigyeljük az utóbbi idõk iskolaügyi „reformjait”, könnyen rájöhetünk arra, hogy olyanok ezek az intézkedések, mint ha amputációk sorozata lenne a katonakórházakban a hadviselés idején – azzal a különbséggel, hogy itt egészséges végtagokat csonkolnak. Ilyen egészséges „végtag” a gondolkodás és a kreativitás. Nem erõszakosan csonkolnak, á nem – érzéstelenítve. Az információhalmozásba belefáradt ember már nem is akar gondolkodni. Természetesen ez is könnyen megmagyarázható, hiszen egy rendszernek sokkal nagyobb haszna van a buta, felszínes, fantáziátlan emberekbõl, mint azokból, akik képesek a felszín mögé nézni, akik képesek átlátni az átláthatatlant. Ezért kerül ismételten elõtérbe  a kreativitás, a tehetségkutatás, a tehetséggondozás fontossága.

     Az utóbbi pár évben reneszánszát éli az iskolán kívüli mûvészeti oktatás, mely elsõsorban különbözõ szakköri tevékenységeken, nyári táborokon keresztül valósul meg. Elõzetes felmérések alapján tudjuk, hogy évrõl-évre nagyobb számban jelentkeznek diákok ezekre az alkalmakra, sõt a felnõttképzés iránt is megnövekedett az érdeklõdés. Többféle képpen magyarázható ez a jelenség, én úgy magyarázom – beindult az emberek természetes védekezõ mechanizmusa.

Természetesen a táborszervezõk között is vannak kóklerek, akik kapcsolataikat  és - undorító módon – a gyerekeket arra használják fel, hogy „leakasszanak” egy „kis” pénzt sajátos céljaik megvalósítására. A legtöbb esetben szerencsére nem errõl van szó – a buta bürokraták packázásaival dacolva, „társadalmi munkában” végzik dolgukat a tanárok, képzõmûvészek, mûvészeti vezetõk, s igazából õk a „magyar messiások”, akikrõl már Ady száz év elõtt írt.

     A szabad kreativitás rovatban jól mûködõ mûvészeti mûhelyeket szeretnénk bemutatni – elsõsorban az ott tevékenykedõk alkotásain keresztül. Úgy gondolom felesleges minden szó, a képek beszélnek helyettünk.

     Elsõ alkalommal a kassai Márai Sándor Gimnázium és Alapiskola képzõmûvészeti mûhelye mutatkozik be, mely 1997 óta mûködik.

A mûhelyben készült alkotások itt megtekinthetõek.