A Magyar Dráma Napja

Este hétkor. Találka idõpontja. Színházi kezdés ideje. Impressziók a Magyar Dráma Napján. Ha festeni tudnék... Próbálom szavakkal. Soha meg nem írt napló részletével. Megközelítés és álom határán.

És szétmegy a függöny!

A mennyekben. Az Úr dicstõl környezetten trónján. Angyalok serege térden. A négy fõangyal a trón mellett áll. Nagy fényesség.
„  Úgy gondolnám, ez lehetne hát mindenek kezdete. Mert mikor is innen e terembõl reggel kitekinték, ezt a fényességet véltem látni. S jöttek a szavak, súlyos vonulásban, nehéz köpönyegüket remegõ kezemmel érinteni véltem. Alakok burkolództak ki a teremtés utáni jelenést látva. Az udvaron két cseléd ment át, a kert felé kutya ballagott, a fenyõk alján még gomba bólogatott az oly fürgén múló, röpke szép meleg  idõnek. Mintha valami édeni állapot lenne velem, mintha boldogságom súlytalan madárként tudna repkedni itt a nehéz tornyú templom tövében, kései virágok illatára támaszkodva. Ma ha kinéznél ugyanez ablakon, ó teremtõ, mit is láthatnál, jó vendégem, kései távol idõbõl? Ne tétovázz, ha itt jársz kastélyomban, tedd meg a kilátást!“- írhatta volna Madách. Vagy meg is írta? Talán. Talány.

A súlyos cortina meleg tapintású bársonya annyi sikert és bukást takart már! Színház a világ! Sok hamiskás szöveg közt a félmosolyokba kapaszkodó igazság. Amikor a színész talán csak egyetlen pillanatra, tényleg élni kezdi a szerepét. Aztán ki kell abból jönni. Lucifer kint cigarettázik az elõtérben, sok ideje nincs rá, mindne színben van dolga, hol több, hol kevesebb. A statiszták egyik átöltözésbõl a másikba sietnek, ilyen darabnál kell a tömeg, meg jó az is, ha bár csak több kis szerepben is de megmutatkozhatik a színész. A magyar Dráma Napjának estéjén régi színházi élmények rezdülését, érintését vágyom. Mikor a reflektorok vakító fehér fényében a bonyolult színházi gépek zajtalan mûködését irányíthattam. Mikor kezem erejével indítottam a függönyt, mikor a díszlettárban álmodó tárgyak közt vállogattam, kardot, zászlót, isten tudja mi mindent. Mikor színésznõk magukra vették maszkukat, egyetlen pillanat alatt letörölték a mosolyt, belebújtak Éva szerepébe. Az ügyelõ ideges karóra keresését, a gongot, a kinti morajt, a soha el nem feledhetõ feszültséget. Mindenre emlékszem... Vagy talán mégsem. Az Úr hangja... A felvezetõnõk surranása...A buzgón lapozó súgó... A színház...

A Magyar Dráma Napján este hétkor felment a függöny. Kint az utcákon más világ. Kockakövek repülnek, vaskorlátok mögött izzik a politika. A színház más világ. Ott nincs játék. Ott csak JÁTÉK van!