A ködös távlatoktól a honfoglalásig – avagy jegykövek az eligazodáshoz Hát, igen. Nem áll szándékomban történelem tankönyvet írni, sem játszani az okost. Nem rendelkezem nagyobb tudással a kelleténél, különös képességeim sincsenek, a családban sem hagyományozódik apáról fiúra a történelemtudomány – így kölönleges történelmi megfigyelések és összefüggések birtokában sem vagyok.
Van viszont valami, ami arra ösztönöz, hogy írjak az elmúlt korszakokról és a kiemelkedõ emberekrõl. A történelmet formáló eseményekrõl, a sorsfordító, bátor elhatározásokról; az akaratos céltudatosságról. De a bizonytalan útkeresésrõl is, ballépésekrõl, önvádról és felemelkedésrõl.
Kisebbségi létezésbe kényszeredetten, két-három kultúrából táplálkozván, kissé más arcát mutatja a világ, mint egy nacionalistának vagy akár egy kozmopolitának. Mint egy olyan embernek, aki saját fajtája, népe, nemzete kultúráját mindenki más elébe helyezi vagy egy olyannak, aki elvágja a gyökereit, felégeti a hidakat maga mögött és nekilódul a nagyvilágnak. Kisebbségiként a másság fogalmához is másként áll az ember. Nem hangoskodik, tartózkodik a nyilvános véleménnyilvánítástól, visszafogja magát, kerüli a konfliktusokat... Nemesedik. Egyszerûsödik.
Bár, nem tudom, hogy mindezek nem csak feltételes módban mondhatók-e el, hiszen akárhogy is nézzük, az ember emberbõl van. Vagyis: finomodhat, csiszolódhat, okosodhat... Ha eljut odáig, hogy tudatosul benne, hogy nem tud semmit...
Mint festõmûvész eleinte néhány rajzórával kiegészítendõ a havi jövedelmemet, tanárként helyezkedtem el egy felvidéki magyar iskolában, ahol a késõbbiek során igencsak nagy hasznát vettem mûvészettörténeti ismereteimnek. Az egyik tanév elején arra kért az igazgató, nem vállalnék-e néhány óra történelmet is – mivel történelem-szakos híjján vannak éppen.
– Majdnem ugyanaz, mint a mûvészettörténet... – elmélkedett.
– Majdnem!
A mûvészettörténetben ugyanis kevesebb a hazugság!
A mûvészettörténeti korszakokat ugyanis békén hagyta a politika. Bár Budapesten a Hõsök Terén kicseréltek néhány szobrot, meg dombormûvet, átírtak néhány feliratot – de hát a Milleniumi Emlékmû inkább szól a történelemrõl, mint a mûvészetrõl. Talán ezért sem emlegetik Zala György nevét legnagyobb szobrászaink közt, mivel a történelembõl inspirálódott, abban meg köztudottan érdekelt a politika. Pedig jobb szobrász bármelyik nagyszájúnál, de mit lehet tenni...
Egészen más megközelítésben kezdtem a történelmet tanítani, mint ahogy az szokványos. A mûvészetet hívtam segítségül és a hatás nem maradt el.
Összefüggéseiben kezdtem megmagyarázni a dolgokat, hogy mi miért történt, miért úgy és miért nem másképp... Régmúlt idõk nagyhatalmait hasonlítova össze napjaink nagyjaival, azokra a hibáikra is fel lehet hívni a figyelmet, amely végzetük is volt egyben. A jelen hibáit keresve sok hasonlóság fedezhetõ fel, hiszen a történelem állandóan ismétli önmagát... Illusztrációképpen rengeteg képet lehet mutatni az egyes mûvészettörténeti korokból. Kordukumentumokat. Mûvészek, filozófusok gondolatain keresztül fel lehet hívni a figyelmet egy korszak szellemi szintjére; egy-egy nemzet küzdelmein keresztül a hõsi erényekre, a nemeslelkûségre a visszafogott nagyságra.
Úgy elemezve egy-egy történelmi eseményt, mint egy kompozíciót.
A harmincéves háború nagyszerûen elemezhetõ Velázquez: Bréda városának átadása címû képe alapján, de még Vermeer: Nõ az ablaknál és Levelet olvasó nõ címû képei segítségével is. Napóleon és kora kitûnõen bemutatható Jacques Louis David festményei által, de akár Géricault: A császári gárda tisztje címû alkotásán keresztül is. Nem sorolom. Az õskortól napjainkig kiváló képanyag áll a rendelkezésünkre. Csak a tanárnak is fel kellene készülnie az óráira, összerendeznie gondolatait és nem rutinból tanítania.
A kisebbségi lét egyik rákfenéje önmagunk alábecsülése, másságunk elrejteni akarása, kultúránk megtagadása; a beolvadás. A többségi nemzet az egész iskolaügyet is a saját dominanciája érdekében szerkesztette meg, úgy állítva össze a tanterveket, hogy magyarul tanulni eleve hátrányt jelentsen. A kisebbségi iskolák közvetve szintén hozzájárulnak az öntudat, a határozott kiállás, a büszke állásfoglalás lerombolásához, ha nem hoznak létre egyfajta sajátságos hozzáállást az adott helyzethez. A tanterven kívül összeállítani egy másik tantervet, ahol egyetlen cél a tanítvány megmaradása. És megtartása.
Az oktatásra és a nevelésre kell a legnagyobb erõket összevonni. Kellene...
Ha nem kellene éppen most haza sietni... Haza hazának...
Sokkalta nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a regionális történelmi összefüggések, a "saját történelem" oktatására. Értem ez alatt, hogy bár megtanulja a diák Drakhón törvényeit, Szolón reformjait, a helytállás szent példáit, Ceasart és Octavianus Augustust..., megismerkedik Marcus Aurélius sztoikus filozófiájával, Augustinus Auréliusnak a független egyénrõl alkotott elképzeléseivel, közel kerül Róma bukásának összefüggéseihez, a mai Európa államainak elrendezõdéseihez és többévszázados mozgásához – önmagáról, õseirõl, saját eredetérõl nem tud semmit. Mint amikor nagymamám a szilvalekvárt fõzte az udvaron – püfögött, rotyogott, köpködött a forró cibere szerteszét – a "népek katlanában" fortyogva úgy fõzték ki a mai Európát. Közben hosszabb-rövidebb idõre különbözõ hõsök és nemzetek bukkantak elõ, és merültek el újra...
Nagyapa, dédapa..., ükapa – mit tudni róluk? Sírtábláik is elenyésztek...
És nemcsak háborúról szól a történelem. A történelmet emberek írják. Emberek, akik gyengék is voltak sokszor. Meg gyengédek is. Meg vidámak is...
Szádelõ például, a Gömör-Tornai Karszt gyöngyszeme se nagyon tudott nevének eredetével mihez kezdeni. Diákjaimon mértem le, akiknek feladata volt a helységnevek feltérképezése. Pedig nem is messze, a szemhatáron belül van (volt, mondjuk úgy inkább) Szádvár, erdõvel benõve. Szádalmáson is hiába kérdezõsködnél... Hát nem szomorú? Viszont tanítjuk példának okáért a partraszállást Normandiában, a D-napot, a második világháború nagy csatáit és fontos eseményeit, de amikor a falunkban állt a front, azt meg sem említjük. A szovjet és a román katonák rémtetteit...
Nagy felelõsség nyugszik a történelemtanárokon. Átképzéseket kellene szervezni a számukra, úgy, mint ahogyan azt a nagy, nyugati cégek is teszik. Nagyon könnyû történelemtanárként népszerûnek lenni és több, mint könnyû visszaélni az adott helyzettel. Ahányszor az utcán szkínhedekbe botlok – taknyos felsõtagozatosokba általában – minduntalan megfogalmazódik bennem és folyamatosan erõsödik a felismerés, hogy a történelemtanáraikon kellene számonkérni nézeteiket. Az ilyen tanároknak pedig nem kellene tanítaniuk!
Minket, akik itt egymás mellett élünk, függetlenül a nemzetiségi hovatartozástól nem lehet objektív elvek alapján kategorizálni. Közelebb áll hozzám a szomszédomban lakó szlovák ember, mint a pesti vagy miskolci magyar.
Nem akarok elméleteket gyártani, csak az észrevételeimet közlöm. Kiválogattam olyan meghatározó állomásokat vagy mérföldköveket a magyar történelembõl, amelyek elengedhetetlenül fontosak egy öntudatos, határozott, saját magára és õseire büszke, szubjektív világkép kialakításához.
Nem lehet azt mondani ugyanis, hogy csak a szubjektivitás az igazság. Ez így veszélyes nagyon. Káros és beképzelt individualizmushoz vezethet. Lemérhetetlenül nagy mûveltségre kell ugyanis szert tenni ahhoz, hogy a szubjektivitásod ne legyen félreértés. Félreértelmezés és tévedés.
Nem véletlenül írtam a lemérhetetlen kifejezést – ma a mérhetetlen nem jelent semmit, csak szó. Akik feleslegesen sokat beszélnek, használják elõszeretettel az óriásival, gigászival, fenomenálissal egyetemben. Azért írtam le mindezeket, mivel a mûveltség nem mérhetõ IQ-tesztekkel – ezek pusztán a középszerûség hierarchiába rendezõdését szolgálják. Ime, itt van néhány jegykõ a tájékozódáshoz. Kopjafák szebben hangzanának, de mivel úton-útfélen, árkon és bokron, mindenütt állítjuk manapság õket, még a végén eltévednél.
Neked magadnak kell ismereteiddel betöltened a helyközöket, ide használhatsz szubjektív világképet, saját véleményt, tetszõleges idézeteket és sajátos értelmezést. Kr.e. 4000 körül
Az uráli népek legkorábbi régészeti nyomai az Urál hegység keleti oldalán. Kr.e. IV. évezred
Az uráli nyelvcsalád felbomlása. Kr.e. III. évezred
A finnugor kor. Kr.e. 2000 körül
A finnugor nyelvi egység felbomlása. Kr.e. II. évezred
Az ugor együttélés korszaka. Kr.e. 1000-500 között
Az ugor egység felbomlása, az önálló magyar etnikum kialakulása. Kr.u. 370 után
A hunok átkelnek a Volgán. Kr.u. 424 körül
Ruga nagyfejedelem székhelyét (orduját) a Kárpát-medencébe, a Tiszántúlra helyezi. Kr.u. 445
Attila a hunok egyeduralkodója. Kr.u. 453
Attila nagyfejedelem halála, két évvel utána a hun birodalom összeomlik. Kr.u. 500-600 között
A magyarság Nyugat-Szibériából a Volga folyó és az Urál-hegység közötti területre (Magna Hungáriába) költözik. Kr.u. 700 körül
A magyarok nagy része elhagyja Magna Hungáriát és délre, a Volga-Don közé, Levédiába költözik. 9. század
Kr.u. 820-830-as évek
Kazár belháborúk - a lázadó kabar törzsek a magyarokhoz csatlakoznak; a magyarok elszakadása a kazár birodalomtól. Kr.u. 836-838
Magyarok az Al-Dunánál, a Kárpátok elõterénél. Kr.u. 838
Kazár erõdítmény építése a Donnál (Sarkel téglavára). Kr.u. 843
A verduni szerzõdésben Jámbor Lajos római császár fiai megosztoznak a frank birodalmon: a Keleti Frank Királyságot, amelyhez Pannonia is tartozik, Német Lajos kapja. Kr.u. 846
Pribina pannoniai karoling õrgróf központja Mosaburg (Zalavár). Kr.u. 850-es évek
A magyarság Levédiából Etelközbe költözik. Kr.u. 860
Konstantin szerzetes magyarokkal találkozik a Krím-félsziget tájékán. Kr.u. 861
Pribinát megölik a morvák; fiát, Kocelt Német Lajos apja méltóságába helyezi. Kr.u. 862
A magyarok elõször jelennek meg a Kárpát-medencében a frank Karlmann, Oriens prefektusa szövetségeseként. Kr.u. 867
Konstantin (Cirill) és Metód Rómába vezetõ útjuk során Mosaburgban idõznek, ahol Kocel tanítványokat rendel melléjük. Kr.u. 871
Kocel hatalmának vége. Kr.u. 874
Svätopluk Morvaország fejedelme. Kr.u. 881
A magyarok és kabarok Svätopluk oldalán Bécs mellett a frankok ellen harcolnak. Kr.u. 882
Az Orosz Õskrónika ehhez az évhez kapcsolódóan Kijev mellett Magyar hegyet említ. Kr.u. 887
Német Lajos unokája, Arnulf lesz a Keleti Frank Királyság uralkodója. Kr.u. 892
A magyarok Arnulf keleti frank király szövetségeseiként Svätopluk ellen harcolnak. Kr.u. 894
Árpád fia Levente vezetésével a magyar hadak - bizánci szövetségben - legyõzik Simeon bolgár cárt; Svätopluk szövetséget köt a magyarokkal (Fehér ló monda), akik megtámadják a frank fennhatóság alatt álló Pannoniát; Svätopluk halála. 895 tavaszán
Árpád fejedelem a magyar fõsereggel átkel a Vereckei-hágón; Álmos nagyfejedelem halála Erdélyben; az Alföld és Erdély elfoglalása. *következõ rész*
|
