[kapcsolat]   husken

Barcsay mester

 

10 éves a Rovart

 

20 éves a Rovás

 

BILLBOARD ART

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Képkeret < Papírsárkány < Játéktér < Időtlen < Műhely < Anziksz < Arch < Karcok

 

reakció
A RovásVoyage következő célállomása Bécs

 

Szabó Ottó

 

Gyenes Gábor

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex
<<< Vissza a főldalra

A magyar szabadkőművesség és Trianon 2. rész

szerző: Kiss László 2011-10-11

 

A magyar szabadkőművesség és Trianon  2. rész

A XIX-XX. század fordulójára a magyarországi szabadkőműves-páholyokban átveszik az irányítást a radikális nézeteket valló "testvérek". Elsősorban a hazai domináns egyházat támadják, a katolikusokat. Követelik az állam és az egyház hathatósabb szétválasztását, az oktatás állami kézbevételét. 
Fellépnek a hitoktatás eltörlése mellett, helyette valami zavaros, nem pontosan körülhatárolt erkölcstant javasolnak az iskolákban. Legprogresszívebb követelésük, mellyel milliós paraszti tömegre képesek hatni, a szekularizáció. Vegyék el - mondják - az egyház sok tízezer holdját, s osszák szét ezeket a földeket a nincstelen parasztok között. Ezen programot Jászi Oszkár neve fémjelzi, aki a progresszív Martinovics-páholy tagja volt. Megalakítja majd a Radikális Pártot (szabadkőműves nem politizál!), s az őszirózsás forradalomban is képviseli a széleskörű földosztás igényét akkor, amikor a fél országot már megszállta a román és cseh hadsereg...
 

A katolikus egyház földjeinek elvételét azzal támasztják alá, hogy annak idején István király azért adott földet az egyháznak, mert az állami feladatot látott el. Írásbeliség, közigazgatás, oktatás, gyógyítás stb. Ezek a feladatok megszűntek, tehát indokolatlan a földtulajdon. A földkérdéssel milliókra lehetett hatni, de látni kell, hogy minden adott technikai szinten van egy adott birtoknagyság, melyen biztonságosan lehet gazdálkodni, meg lehet rajta élni. A magyar történelem során ez többször volt kardinális kérdés. Mindenki kapjon-e földet, s életképtelen birtokrendszer jöjjön létre, vagy életképes birtokok maradjanak, s tömegeket zárjanak el a földtől. Az előbbi mindenkinek katasztrófa, az utóbbi "csak" a társadalom kisebb részének. 
 

A hazai szabadkőművesség a századfordulóra már olyannyira feladta a nem politizálás, egyházi, vallási kérdésekbe való be nem avatkozás eszméjét, hogy a nagyváradi László király-páholy 1903-ban kiad egy füzetet a szekularizáció fontosságáról. Ez a páholy volt egyébként sokáig a legradikálisabb, dühödten küzdenek az ingyenes, állami oktatásért, az egyházak iskolai jelenlétének megszüntetéséért és az általános választójogért.

Ezekről egyenként: mára megvalósult az ingyenes, kötelező oktatás - és nem sokat ér. A színvonal hanyatlott, a hiányzás egekbe szökött. Analfabetizmus hivatalosan nincs, de ha olvastatunk diákokat, kiderül, lehet, hogy a ′40-es években alacsonyabb volt.

Az egyházak kitiltásáról az iskolákból: 1888-ban Franciaországban megvalósult, de néhány év múlva az új rend bevezetését erőltető miniszter is elismerte, hiba volt, s azóta több börtönt kellett építeni, mint iskolát.

Az általános választójogról: magasztos eszme, de az adott pillanatban már zajlott a nemzetiségek és a magyarok ádáz politikai küzdelme. A dualizmus időszakában, a liberális szemléletnek köszönhetően a kérdés többször felmerült, de Tisza István tudta, hogy az általános választójog katasztrófához, a magyar állam erodálódásához vezetne. Így a szabadkőművesek törekvése, mondhatjuk, hogy az akkori szervezeti keretek között aláásta a magyar államiságot, mohóságra késztette a nemzetiségeket, s így közvetetten szerepet játszott Trianonban. 
 

De az ország vezetése távolról sem volt nemzetiség-ellenes. Ezt bizonyítja, hogy 1867-ben az ország lakosságának 44,4 %-a volt magyar, míg 1910-ben 54,5 %-a. A maximálisan liberális - Európában azóta is példátlan - Eötvös-féle nemzetiségi törvény miatt erőszakos asszimilációról szó sem lehet. Az ellenzék által ókonzervatívnak beállított Tisza István a legnagyobb nemzetiséggel, a románokkal (16,1 %) 1910-től 1915-ig tárgyalt, s lényegében csak a területi autonómiától zárkózott el - érthető módon. 
Érdekes aspiráció, hogy a szabadkőműves páholyok többsége a francia rítust követte, a Francia Nagyorienssel állt kapcsolatban. Mivel a XIX. század végére már körvonalazódnak az első világháború katonai tömbjei, így lényegében az ellenség oldalán álltak. Bizonyítja ezt az is, hogy a német óporosz páholyokkal nem ápoltak jó kapcsolatokat, egy alkalommal élesen bírálták őket, amiért tagjaik sorába nem vesznek fel zsidókat. 
A szabadkőművesek katolikusok elleni harcukba igyekeztek bevonni protestáns kiemelkedő személyiségeket is. A magasztos eszmék hatottak. Ravasz László református lelkész, későbbi püspök, évekig tagja volt a kolozsvári Unió páholynak. De amikor az végképp radikalizálódott, s feladta a nagy célokat, Ravasz 1917-ben kilépett. "Leköszönő" levelében finoman, de pontosan rávilágít, a szabadkőművesség már nem az, ami volt, aminek lennie kellene. 
 

Magyarországon 1890-ben, némi politikai vákumot felhasználva, az első polgári származású miniszterelnök, Wekerle Sándor keresztülvitte a polgári házasságot, válást, anyakönyvezést a parlamenten. Megnyirbálta a korábbi egyházi monopóliumokat. Ez akkor úgy tűnt, az állam modernizációja, Európához való felzárkózás. Az "egyházjogi vita"-ként elhíresült eseménysorból a liberálisok kerültek ki győztesen. Más színezetet kap viszont a dolog, ha tudjuk, hogy egy 1917-es Demokratia páholybeli jegyzőkönyv arra hivatkozik, az egyházjogi vitát - a háttérből - ők kezdeményezték és irányították. Levéltári dokumentum szól arról is, hogy a főváros önkormányzatában lévő szabadkőművesek páholyutasítást kaptak, akadályozzák meg Budapesten keresztény templom építésének önkormányzati támogatását. Lehet persze, hogy Wekerle intézkedései tényleg egy modern állam attribútumai, de tény, parlamenti jelentés igazolja, hogy azt követően ugrásszerűen megnőtt a válások száma és a bűnözés. 
 

Magyarország területére a szabad légkört kihasználva a dualizmus korában rengeteg zsidó vándorolt be. Elsősorban Galíciából. Oly jelentős volt ez a népességmozgás, hogy külön nevet is kaptak, galíciánereknek hívták őket. Elsőként a vidéki nagyvárosokban telepedtek le, de többségük behúzódott Budapestre. Mindez szintén szóba jött az 1910-es szabadkőművesi parlamenti vitában. Polónyi Géza nem kevesebbet állított, mint hogy a főváros önkormányzatát 4-5 szabadkőműves páholy tartja az irányítása alatt, s tagjaik már nagyrészt zsidók, csak "megtűrnek" maguk köztött néhány keresztényt. (Idevág a páholyok kapcsolata a német szabadkőművességgel!) Polónyi a páholyok tagságáról nem rendelkezhetett pontos információkkal, hiszen demokratikus államban nonszensz módon az titkos volt, ellenben pontosan ismerte a fővárosi önkormányzat nagyszámú bizottságának tagnévsorait, ezt hosszasan fel is olvasta, s kimutatta, mindenhol (nagy)többségben vannak a zsidók...   
 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :