Az idei nyár egyik jelentős mozija A majmok bolygója: Lázadás. Az 1968-as első részt a sci-fi műfaj egyik legjelentősebb és legpesszimistább alapműveként tartják számon. A legújabb feldolgozás egy előzményfilm, amely a 68-as A majmok bolygója előtti történéseket fogalmazza meg.  

Az ilyen jellegű mesterkedéseket nem szoktam kedvelni, mivel általában minden feszültséget, izgalmat kizár az előre elrendelt végkifejlet. Bármerre is halad a sztori, a végeredmény mindig adott és ismert. A majmok bolygójánál mégis működik ez a módszer, mivel egyrészt a történet időbelisége sem lineáris, másrészt az utópiának talán  pont a legérdekesebb részét nem vitték még eddig filmre – a hatalomátvételt.  

A 2011-es film racionalizálni igyekezett az inkább ezópuszi állatmesékre emlékeztető korábbi feldolgozásokat. Az előbbi részek ugyanis inkább szimbolikusak voltak, több absztrakcióval. (Az első A majmok bolygójában emberen és majmon kívül csak lovat lehetett látni, semmilyen más állatot nem.) Az új rész racionális jellege pont abból következik, hogy a vezető főemlős stafétájának átvételét tudományos-fantasztikus módszerekkel próbálják magyarázni. Hogyan kerültünk a tápláléklánc csúcsára? Agyunk térfogata dobogós ugyan a maga másfél literével, de a delfiné nagyobb. Képesek jelbeszédet tanulni csimpánzok és gorillák, problémamegoldó készséggel és absztrakt gondolkodással rendelkeznek, mégsem jelentenek konkurenciát az ember számára. A „rubikon“ ember és állat között minden bizonnyal az írás. A megszerzett tudás rögzítése olyan kontinuitást és egymásra épülést eredményez, amelyet az utolsó 4000 év emberi civilizációjában láthatunk. Hogy zárkózik fel és előzi ki a homo sapienst a majom?

A legújabb mozi szerint az ember fejleszti túl a majmot, a következményekkel nem számolva. Nem a darwini fajfejlődésnek leszünk kiszolgáltatott vesztesei, hanem önnön hibánkból csúszunk ki a vezető szerepből. 

Alzheimer-kórt gyógyító agyregeneráló csodaszeren dolgozik a szimpatikus tudós, természetesen csimpánzok a kísérletalanyai, akik már úgy oldják a logikai feladatokat, mint az álom, amikor a főnökség leállítja a kutatást. A majmokat elaltatják, viszont az egyik újszülött csimpánzot, Cézárt hazaviszi a tudós. A majom örökölte anyja művileg felfejlesztett intelligenciáját, együtt él a tudóssal és annak alzheimeres apjával. Gond nélkül kommunikál jelbeszéddel, megtalálja pozícióját a családban, viszont pórázon sétáltatják a házon kívül. Később komoly hovatartozási kérdések merülnek fel Cézárban, egyre zaklatottabbá válik. Egy dühkitörése után a rendőrség elviszi, és ketrecbe zárja más majmok közé. Az őrök kegyetlenkednek, a majmok kiszolgáltatottak, így Cézár itt teljesen megutálja az embert, és hadsereget verbuvál majomtársaiból, majd a homo sapiens ellen fordulnak.

Persze így sem lett hihetőbb a történet, tudományosan nem lehet komolyan venni, viszont több érdekes kérdést vet fel a film. Amellett, hogy elmorfondírozik a néző azon, hogy mi teszi őt tulajdonképpen kiváltságossá a többi állathoz képest, érdemes a majmokat is embernek nézve értékelni a mozit. Az emberben az antropomorfizálási kényszer olyan erős, hogy mindenből embert akar gyúrni. Ha pedig teremteni próbál, akkor is emberből készít mindent. A scifi-béli majom is ember, csakúgy, mint a zombi vagy a vámpír. Cézár lényegében bármelyik őslakos lehetne, míg a filmbéli emberek az euro-amerikai fehér gyarmatosítók.  

A majmok bolygója: Lázadás egy mindenképpen érdemes mozi, amelyik ugyan nem tudja elhitetni velünk valószerűségét, viszont élvezetes filmélményt nyújt, és ha jó időben és jó helyen fogadjuk be, akár még el is gondolkodtathat.