381. május elsejével lépett érvénybe a Szentháromság tiszteletét kötelezõvé tevõ császári rendelet. A Római Birodalom ezzel végleg elkötelezte magát a kersztény tanítások mellett.
A II. ökumenikus zsinaton a püspökök szentesítették az I. Theodosius császár által 380 februárjában hozott rendeletet, amely valamennyi római alattvalót felszólít a keresztény Szentháromság elfogadására, a 325-ben megtartott nicaeai zsinatnak megfelelõen. Kijelentik, hogy egy Isten van, aki három személy: Atya, Fiú, Szentlélek. A Fiú egylényegû az Atyával, a Szentlélek kegyelmét õ küldi el a kiválasztottaknak. A császár ezzel a rendelettel megkísérelte a Birodalom válságos idõszakában a nép vallásos egységét megteremteni. Már Constantinus felfedezte Jézus tanításai között az adógaras példázatát, amely kifejezetten a lázongó kedélyeket volt hivatott csillapítani. "Add meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!"
A Szentháromság-tant valamennyi keresztény érvényes hitvallásává emelték és a kereszténység államilag támogatott vallássá lett. Az e tanítástól eltérõ keresztény csoportoktól - például az áriánusoktól - és a pogány vallásoktól megvontak minden állami támogatást. A császári rendelet és a konstantinápolyi zsinat általi megerõsítése (382. II. 3.) nemcsak a római állampolgárokra volt kötelezõ érvényû, hanem a szövetségesként letelepült germán törzsekre is. A nyugati gótok ennek ellenére kitartottak ariánus hitük mellett, amely Isten és Krisztus egységét elutasítja, és Jézusban nem a Megváltót, hanem a példamutató embert, az Úr prófétáját látja. A vallási rendelettel a pogány vallásokat nem tiltották be, gyakorlásukat azonban korlátozták. A kereszténység az ember és Isten titokzatos, misztikus egységét hirdette a többi vallással ellentétben, amelyek alárendelték az embert az isteneknek.
A kereszténység államvallássá emelésének az volt a legfõbb oka, hogy kiutat kerestek abból az általános válságból, amelynek hatása érzékelhetõ volt az egész akkor ismert világon. Bár a történelemkönyvek úgy tanítják, hogy a 4. században két részre szakadt birodalom nyugati fele végül elbukott, míg a keleti rész megerõsödve került ki a zûrzavarból és lett a középkor meghatározó birodalma, érdemes elgondolkodni rajta, hogy valóban így volt-e? A keleti rész visszatért a görög tradíciókhoz, tehát már az õ esetében sem beszélhetünk ugyanarról a birodalomról, míg a nyugati a germán hódítók prédája lett. Valójában viszont csak az uralkodó osztálya változott, amikor Frank-római majd Német-római Birodalommá alakult.
Ha jobban megfigyeljük, a Nyugat-római Birodalom még ma is megvan, nevezzék azt Nyugatnak, Eunak, bárminek, míg éppen a keleti rész volt az, amely néhány évszázados látszatragyogás után eltûnt a történelem sülyesztõjében. A római jogrend mai is alapja az európai és az észak-amerikai törvényhozásnak, kultúrája, mûvészete ott van beleépülve minden európai és európai-jellegû kultúrába.
Termékeny válságából született a keresztény ember, aki meghódította a világot, leigázta a természeti erõket, megfékezte a gyorsrohanású folyókat, munkára fogta a szelet és vitorlásaival meghódította az óceánokat. Repülni vágyott, hát megtanult repülni, száguldani vágyott, hát nekiiramodott a ködös távlatoknak. Elvágyódott, hát a Holdra is feljutott...
|
