A szerepjátékokról |
| szerkesztette: krónikás, 2006-01-08 |
|
|
foglalkozik a média, a „játék“ lényege rejtve maradt a nagyközönség számára. Mi is az a szerepjáték? Fontos tudni, hogy a résztvevõk nem önmagukat, hanem egy képzelt személyt (karakter) alakítanak, akinek megvannak a saját tulajdonságai és motivációja. Egy bizonyos szemszögbõl nézve tehát maga a szerepjáték hasonlatos a színjátszáshoz – kivéve, hogy minden külsõség csak képzelt. Képzelt a karakterek kinézete, felszerelése, képzelt a helyszín, és ugyanúgy csak a játékosok fantáziájában létezik az összes mellékszereplõ is – az õ szerepüket a mesélõ tölti be. A vitás helyzetek elkerülése végett érdemes a karakterek értékeit számszerûsíteni, ezt a különbözõ rendszerek mind másképp oldják meg. Amennyiben valaki olyat cselekszik, aminek a sikere nem garantált, kockadobással (próbával) dõl el, hogy sikerrel jártak-e az illetõ erõfeszítései (Egy képzelt világban is mindenki képes kinyitni egy egyszerû ablakot, de egy gondosan lelakatolt ajtó felfeszítésével azért problémák adódhatnak). A cél egy feladat, szituáció eredményes megoldása és persze a jó szórakozás. A hobbi története A szerepjáték (angolul RPG – Role Playing Game) gyökerei a táblás társasjátékokhoz nyúlnak vissza. Az elsõ klasszikus értelemben vett szerepjáték, a Dungeons & Dragons (Kalandok és Sárkányok) Gary Gygax és Dave Arneson tollából született 1974-ben az Egyesült Államokban. A játék elsõ verziója még nagyon emlékeztetett a mai fejlettebb társasjátékokra, egy kitalált középkori jellegû világban a játékosok nagyméretû táblákon, ólomfigurákkal lépdeltek a végsõ cél felé, miközben a játékmenetet rengeteg harc fûszerezte. A táblás játékoktól eltérõen azonban az egyes bábuk jóval részletesebb tulajdonságokkal bírtak – minden játékos alakította szereplõ egyéniség volt, saját motivációval rendelkezett. A D&D hatalmas népszerûségre tett szert és hamarosan meg is jelentek a játék elsõ klónjai. Ezek az új szerepjátékok más jellegû világokon játszódtak, mint híres elõdjük, valamint a táblás rendszer háttérbe szorításával modellezték le a jellem szabályait, a harcot és a történetet. Mindmáig százas nagyságrendben jelennek meg új szerepjátékok a legkülönfélébb környezeteket és szabályokat kínálva. Az idõ folyamán lassan kialakultak összetettebb, többoldalú játékkockák és bonyolultabbá vagy éppen kifinomultabbá váltak a szabályok is. Mára a mûfajnak komoly háttérirodalma alakult ki, a számítógép és az internet tömegessé válása pedig új, korábban nem is sejtett távlatokat tárt fel a mûfaj elõtt. Széles körben elterjedtek a számítógépes szerepjátékok (mint például a Fallout vagy a Might and Magic sorozat), megjelentek a szerepjátékra specializálódott boltok, folyóiratok és internetes oldalak. A szerepjáték mellett az utóbbi idõben egyre többet lehet hallani az ún. élõ szerepjátékról (valós helyszínek, párbeszédek, de ugyanakkor képzelt, szimbolikus harcok), és egyre nagyobb teret nyernek a hasonló témákra építõ kártyajátékok, társasjátékok is. A legtöbb játékrendszer kitalált, középkori hangulatra és fejlettségi szintre épülõ fantasy-környezetben játszódik, de szintén elterjedtek a sci-fi-környezetek és a napjainkban játszódó történetek is. Amennyiben az egyes rendszerek irodalmi alapjaira vagyunk kíváncsiak, mindenképpen megemlítendõ Tolkien (A gyûrûk ura), Howard (Conan a barbár), Lovecraft (Cthulhu hívása), Gibson (Neurománc), de a lista tetszés szerint szinte a végtelenségig bõvíthetõ. Szerepjáték Magyarországon és Szlovákiában A hobbi elõször a nyolcvanas évek közepe táján tûnt fel Magyarországon a nyugatról szerzett esetleg becsempészett angol nyelvû szabálykönyvek révén. Az új õrületet elõször az egyetemista réteg kiváltságaként tartották számon – köszönhetõen talán a magyar nyelvû anyagok hiányának, majd a hobbi a kilencvenes évek elején fokozatosan elterjedt a fiatalabb korosztályok körében is. Tekintve, hogy az elsõ játékos generáció képviselõi közül is még sokan játsznak, a szerepjáték mára már kevésbé függ az életkortól. Magyarországon a klasszikus AD&D (az eredeti játék sokadik javított változata) mellett rövid idõ alatt nagy népszerûségre tett szert egy saját fejlesztésû rendszer, a M.A.G.U.S. Manapság az összes népszerûbb szerepjátékhoz hozzá lehet jutni magyar nyelven, tudomásom szerint Komáromban mind a két nagyobb könyvesboltban kaphatók a népszerûbb rendszerek alapkönyvei. Szlovákiába fõként a magyar nyelvû vagy a szomszédos Csehországból érkezõ anyagok jutottak el. Nyugati szomszédainknak szintén megvan a maga saját fejlesztésû szerepjátéka, a Draèí Doupì, a honi könyvesboltokban rengeteg cseh nyelvû regényhez lehet hozzájutni, az angol anyagokhoz ugyanakkor tudomásom szerint csak az internetrõl lehetséges a hozzáférés. Játékosok leginkább az egyetemisták valamint a középiskolások között akadnak, Dél-Szlovákiában tudomásom szerint több társaság is játszik, de a fõvárosi kollégiumokban is mûvelik helyenként a hobbit. Társadalmi elfogadottság A szerepjátékokat leginkább feltûnésük korai idõszakában érte rengeteg támadás az amerikai fanatikus egyházi szervezetek részérõl, ami végül is érthetõ, ha a felületes szemlélõ elõtt a fiatalok „varázslatokat használnak“ és „ellenfeleket ölnek“. A játékosok manapság szinte észrevétlenül tengetik az életüket, a média jobbára nem törõdik ezzel a szubkultúrával. Amennyiben a sajtó képviselõi mégis foglalkoznak a mûfajjal, azt többnyire hibás kontextusban teszik (utoljára például a magyar média – tévesen – a pesti buszon szamurájkarddal romát szúró fiatalt titulálta szerepjátékosnak). Az egyik legelterjedtebb tévhit szerint a mûfaj mûvelõi sátánisták vagy a társadalomra veszélyes õrültek. Nos, a szerepjáték hatására senki nem lesz jobb vagy rosszabb ember. A szerepjáték által nem ismeri meg magát jobban, nem fog tudni varázsolni vagy éppen nem változik meg a természete. A cél mindössze az, hogy a társaság jól szórakozzon mint egy focimeccsen vagy éppen egy kiállításon. Aki kedvet érez iránta, vágjon bele bátran. Források és ajánlott linkek: szerzõ:Tokár Géza |
