A Vízöntõ

"...Az ember, akit primitívnek hívnak, nem az idõk legelejérõl származik, hanem az idõk legvégérõl. Ez a történetutáni ember. Nem a nép ez, amelybõl a történet kifejlõdik, hanem a tömeg, amely a történet lezajlása után megreked és visszakorcsosul."

10.

Az a jelenség, amit a tömeg lázadásának neveztek el, tulajdonképpen a tudattalan lázadása. Mert az, ami történik, nem külsõ, hanem belsõ természetû. S a tudattalan lázadása nem egyéb, mint a kezdõdõ visszafejlõdés. A mai tömeg elkezd a történetelõttiség kései elmaradottságába visszamerülni. Primitívvé válik, a személyes tudat kialszik, az istenek helyét bálványok és fétisek foglalják el, mindaz, ami vad, szörnyû, izgató, szemfényvesztõ, tért hódít, a gondolat helyét a hiedelem foglalja el, az ember nem tudja magát megkülönböztetni mástól, s azonosul valamivel, amihez semmi köze. A társadalomban a barbárság vertikális betörése a lélek láthatatlan világában lejátszódó katasztrófának csupán látható jele: a valódi változás belül, a psziché világában folyik le, úgy, hogy a tudattalan, mint a megáradt óceán, az emberi tudatot elborítja. Ez a mai ember sorsában az özönvíz. Már nem fenyeget. Már itt van, és az emberiség nagy részét már el is borította. A tömegesedés jelei a primitívség jelei: az egész emberiség leszállt a tudattalan homályba, és elsüllyedt abban a sötétségben, amelyben a primitívek élnek. A körülmények külsõ jellege a tényt alig módosítja: hogy ezúttal civilizált primitívségrõl van szó, vagyis gépesített barbárságról. A körülmények külsõ jellege az ember valódi világhelyzetét még sohasem tudta módosítani, megváltoztatni meg éppenséggel nem. Azok a szerzõk, akik az emberiség barbarizálódásáról gondolkoztak és írtak, azt hitték, hogy a veszély a szellemet, a kultúrát és a magas embert fenyegeti. A magas embert a tudattalan árja csak akkor ragadhatja el, ha egzisztenciális lényében tulajdonképpen nem magas. Egyébként primitívvé és vaddá csak tömegember válhat..."

Részlet Hamvas Béla: Vízöntõ c. írásából. Ajánlom olvasásra