A Wesselényi-összeesküvés

1666. áprilisában a szégyenletes vasvári béke miatt Wesselényi Ferenc nádor és Zrínyi Péter horvát bán szövetséget kötött a Habsburg uralom ellen a Besztercebánya melletti Stubnyán. Az elõzményeknek tekinthetõ események fokozatosan kuszálódtak össze, pontosan meghatározni az okot nem is feltétlenül lehet.

Lehetett a fõ ok a vasvári béke - I. Lipót (1657-ben magyar királlyá koronázták, 1658-ban német-római császárrá - 1705-ben halt meg) állítólag a magyar urak fékentartása végett kötött békét a törökkel (1664. augusztus 10.), pedig a szentgotthárdi csatában Montecuccoli Raymond császári fõvezér szétverte a szultán seregeit. Hozzájárulhatott Zrínyi Miklós horvát bán furcsa vadászbalesete a kur¹anec-i erdõben (1664. november 18.), amelyrõl meg volt gyõzõdve minden magyar úr, hogy nem volt baleset... Lehetett a lekezelõ bánásmód, ahogy a magyar rendekkel bánt a király, lehetett maga a módszer, ahogyan biztosítani akarta a magyar trónt a Habsburg-család számára... A történelemkönyvek a vasvári békét jelölik meg legfõbb oknak, ami már csak ezért is kétséges. Zrínyi Miklóst (Nikola Zrinski) nagy magyar mártírként bemutatni szintén nem helytálló, hiszen 1645-ben bekapcsolódva a harmincéves háborúba õ verte szét a Felvidéken I. Rákóczi György csapatait. 1663-ban szövetséget kötött Wesselényi nádorral és Nádasdy Ferenc országbíróval, tehát a Wesselényi-összeesküvés dátuma is tehetõ akár három évvel korábbra is. A lényegen nem változtat: Habsburg-ellenes szervezkedésük történelmi tény. A célja viszont már újfent nem egyértelmû.

Tehát a magyar rendek - bár képviselõik Bécsben tudomásul vették az uralkodó közlését a törökkel kötött béke kapcsán - Wesselényi Ferenc nádor vezetésével szervezkedni kezdtek. A nádor 1666 õszén - konföderációban Zrínyi Péter horvát bánnal (Zrínyi Miklós öccsével) és Nádasdy Ferenc országbíróval, Lippay György esztergomi érsek támogatásával - tárgyalásokat kezdett a Portán. Terveik szerint meghatározott évi adó fejében a királyi Magyarország rendjei éppúgy a szultán védelmében kormányozhatták volna maradék országukat, a királyi Magyarországot, mint az erdélyiek (vajon ma kinek a "védelmében" és milyen magas adóért kormányozzák Maradékországot, és ki az, aki megszabja, hogy mit meddig és miért). Akkor szultán évi 20 000 aranyforint adó ellenében biztosította volna a szabad királyválasztás jogát. Erdély ebben az idõben 40 000 forintot fizetett.

1666-ban Lippay esztergomi érsek, majd 1667 tavaszán Wesselényi is meghalt. A szervezkedések megbuktak. Zrínyi Péter és sógora, I. Rákóczi Ferenc fegyveresen is felkeltek (a felvidéki felkelés). Külsõ támogatás hiányában azonban elbuktak. Állítólag õk maguk adták fel magukat (1671). A császár a horvát bánt, az országbírót, valamint Frangepán Ferencet lefejeztette.

Új adózási rendszert vezetett be, felfüggesztette a rendi alkotmányt, megszüntette a vallásszabadságot és elbocsátotta a magyar végvári katonákat, akik szabadcsapatokba verõdve bujdosókká lettek.
I. Lipót célja volt Magyarország alkotmányát eltörölni, vallási és politikai életét az abszolutizmus kénye-kedve szerint szabályozni. A nádori tisztség törvénytelen eltörlésével 1673-ban Ampringen János Gáspárt nevezte ki teljhatalmú fõkormányzónak, aki Magyarországgal mint fegyverrel meghódított, minden jogát elvesztett tartománnyal bánt.

A protestánsokat fanatikusan üldözték, lelkészeiket és tanítóikat törvényszék elé állították és gályarabságra küldték, a vagyonos magyar hazafiakat haditörvényszék elé idézték, üldözték, törvénytelen, szinte elviselhetetlen súlyú adókat vetettek ki a népre és erõszakosan behajtották azokat. Az osztrák tábornokok (Kobb, Spankau, Strasoldo stb.) embertelen fosztogatásai és öldöklései égbe kiáltottak.

A felkelés - immár erdélyi támogatással - azonban folytatódott. 1678-ban azután Thököly Imre ragadta magához a kezdeményezést. Majd II. Rákóczi Ferenc küzdött Magyarország létéért. Önállóságáért és függetlenségéért. Azonban akkor is, mint most is a magyarság megosztott volt és önmaga volt saját nemzete ellensége.