AA nyári pavilon 2009 Ennek a magyarázata egyrészt a pavilonnak, mint épülettípusnak a tipológiai egyszerûségében rejlik. Nem sûrít magába összetett funkciókat, hiszen elég csak védenie az esõ, a nap ellen, vagy csak kellemes ülõhelyet biztosítani egy hosszú séta után. Méreteibõl kiindulva szerkezeti igényei sem túl nagyok. Ebbõl kifolyólag anyagilag is kevésbé terheli meg a befektetõket, mint a komolyabb funkcionális töltettel rendelkezõ, méretesebb társai. S minthogy az építészet materiális jellegérõl és ennek anyagi vonzatairól megfeledkezni badarság, be kell vallanunk, hogy valószínûleg ez a fõ oka, amiért a szabadabb vonalvezetésû formák közül leginkább az ilyen kisebb pavilonokat realizálják. Persze, a tipológiai egyszerûség frissességet, lendületet tud biztosítani formaképzési szempontból is. Egyre több munkát ismerünk meg, amely az újabb technológiák nyújtotta lehetõségeket kihasználva újszerû formanyelven készült, digitális technológiák felhasználásával (Zaha Hadid, Toyo Ito). A londoni AA School diákjai is ezen tendencia alapján alkották meg szemesztrális munkájukat, amelybõl aztán kiválasztották az egyiket, amely kivitelezésre került Londonban a Bedford téren. Az AA School (Architecture Assosiation School) London egyik legnívósabb építészeti iskolája, ahol egészen kreatívan fogják fel az építészet oktatását. Az architektúrát nemcsak mint az élet funkcionális részét vizsgálják, hanem folyamatos kísérletezéssel gondolati vagy vizuális síkon történõ elmozdítására törekszenek. Hasonló kíserleteket végeznek, mint a szintén londoni Bartlett Schoolon, vagy mint a digitális építészet nagy prófétája, Gregg Lynn a Columbia Egyetemen. Az AA pavilon a vízbõl és annak alakváltozásaiból inspirálódott, dinamikája ezt a koncepciót tükrözi vissza. Formái hibátlanok, finoman hullámzanak a térben, és anyaga, a fa, kellemes. Kisebb problémáját nem esztétikai hiányosságok jelentik, hanem az, hogy ez az „épület“ nem funkcionális. Leginkább egy interaktív szoborszerû alkotás, amelyet körbe lehet járni, megtapasztalni belsõ tereit. A kivitelezés technológiájában azonban egy nagyon frappáns megoldást választottak. Folyamatos probémát jelent az ilyen bonyolult térbeli hajlított formák kivitelezése. Ezért a bordázás elvét választották. Ez a megoldás pofonegyszerû – a bármennyire összetett háromdimenzionális formát egyszerûen felszeletelik, így síkszerû metszetek (bordák) képzõdnek, amelyeket szinte bármilyen anyagból ki lehet vágni. Ezeket a metszeteket aztán egymás mellé helyezik és rögzítik, így nemcsak létrejön a térbeli forma, hanem érdekesen strukturált lesz a felülete is. Annak ellenére, hogy jelentõsen egyszerûsödik így a kivitelezés, az ilyen technológia mégis nagyfokú precizitást igényel. S bár ez a technológia nem teljesen új, valóságos, kivitelezett épületeken eddig nem nagyon használták, sokkal inkább az experimentatív próbálkozásokban. Egy egyszerû, de kedves kis élmény ez a pavilon, amelyet leginkább mint formatanulmányt érthetünk meg, bár bizonyára érdekes látványt jelent átmeneti környezetében. AA nyári pavilon 2009 Alkotó: Danecia Sibingo Kivitelezés: Danecia Sibingo, Lyn Hayek, Yoo Jin Kim, Taeyoung Lee Konzultáns: Martin Self, Charles Wolker Helyszín: Bedford tér, London, Nagy-Britannia Tervek: 2008 Kivitelezés: 2009
Szerzõ: Václav Kinga |