Ahol élünk

"Legyõzni a természetet vagy "belehelyezkedni" úgy, hogy átjárjon; a lényegre összpontosítva megragadni dialektikáját; geometrikusan elrendezni, vagy a kertet megmûvelve létrehozni a tökéletes természetet..."

"... a kiválasztott mikrokozmoszt, a földi paradicsomot, a vad természettel szemben az emberi élethez alkalmazkodó természetet; vagy nevelõ céllal az emberi jóság és igazság tükreként használni..."       Vittorio Gregotti (1966)

A építészet majdnem ugyanannyi idõs, mint maga az emberiség. Miután az ember kiköltözött barlangjaiból, elkezdte építeni saját életterét (lakóházát). Mindig akadt valaki, akinek ez jobban ment a többinél, õ lett az építész. Házakat épített az embereknek, de a legszebbet az Istennek emelte. Így volt ez hosszú idõn keresztül, és mûködött. Kialakultak bizonyos törvények, melyek értékek hierarchiáján alapultak.

A 20. században éles törés állt be a fejlõdésben. Az emberek el vannak kápráztatva az új találmányoktól, technikai lehetõségeiktõl és az építészek is hagyják magukat elsodorni. A városok szakítanak a régi szerkezetekkel. Új anyagok jelennek meg, amelyeket gyakran messzi országokból importálnak. A gazdaságosság szempontjából óriási magasságokba építkeznek. Olyan környezetben és körülmények között élünk, dolgozunk és lakunk, amelyben szinte semmi kapcsolatunk nincs eredeti közegünkkel. A természetest felváltotta a mû. Az ember gyakorlatilag ki van tépve saját környezetébõl. Napjainkban az építészet presztízskérdéssé válik, minden imidzs kérdése. A befektetõ és az építész közös célja: sokkolni. Gyakran olyan megoldások születnek, amelyek nem szólnak semmirõl; csak öncélúak. Nincsenek tekintettel a környezetükre, annak értékeire, sem a felhasználóra (a lakókra). Az eredmény nem igazi építészet, csak valami, ami annak akar látszani (vagy csak úgy tûnik, hogy az). Az ilyen épületek csak terhet jelentenek az emberiség számára.

Jó építészet nem létezhet, ha nam mûködik együtt a természettel. Minden épület terve magában foglalja magának a Földnek és a természetnek a rombolását. Kihasít egy darabot a földkéregbõl, növényeket és állatokat szorít ki a megszokott helyükrõl. Ezért arra kellene törekedni, hogy ha az elsõ lépésben elveszünk a természetbõl, akkor az alkotás kiegészítse és ha lehetséges, harmónikusabbá tegye.

Nagyon sok építész nevezi ma magát és mûvét zöldnek, környezetkímélõnek. Ez kicsit már elcsépeltnek tûnik. Az lenne jó, ha ez a megnevezés értelmét vesztené, mert minden építész magától értetõdõnek tartaná többek között ezt a célt is. Ezt szem elõtt tartva születhetnének elsõ látásra meghökkentõ vagy környezetükbe olvadó, lelki tartalommal bíró értékes épületek.
 
Lehet, hogy régimódi és földhözragadt vagyok. Nem a felhõkarcolók világa az enyém. Zavar, ahogyan élünk. Nem látom a füvet, nem érzem a föld illatát. Ahhoz, hogy talajt érezzek a lábam alatt, általában legalább két emelettel "lejjebb" kell mennem. Még ez után sem léphetek a Földre. Elõbb el kell hagynom a betont,a csempét vagy az útburkolatot. Csak ezek után lesz közel a lábam a hangyákhoz, a földben szivárgó vízhez, a belülrõl áradó melegséghez, a fák gyökereihez, a békákhoz,...A BARNA ÉS ZÖLD SZÍN KEVERÉKÉHEZ. 
 
         
Egy kis "elrugaszkodás":
  
Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) egyik legújabb ötlete szerint élõ fákból lehetne otthonokat növeszteni. Dr. Mitchell Joachim és Dr. Lara Greden, valamint Javier Arbona kutatók olyan otthonokat ajánlanak, melyek ténylegesen egy egész ökoszisztémát jelentenek.

A Fab Tree Hab továbbmutat a fenntartható háztartáson és az úgynevezett zöld dizájnon, mivel az otthonokat olyan anyagokból alakítják ki, melyek nincsenek jelentõs befolyással a környezetre és az emberi egészségre. Sõt, a kutatók szerint az otthon még a levegõt is tisztítja.

Az új zöld otthon ötlete a sövénynyíráson alapszik, melynek során a faágakat úgy alakítják, hogy azok élõ rácsot vagy árkádot alkossanak. Az élõ ház külsõ részét a több évtizedes folyamattal védõ szõlõtõkékkel vonják be keresztül-kasul, melybe növekvõ növényeket és földlabdákat is elhelyeznek.
 
Agyag és szalma kompozíciójával tömik be a lyukakat, melyekkel szigetelik a házat a hideg idõjárás és a nedvesség elõl, a meleget pedig benn tudják tartani. A kutató szója alapú mûanyagból készíti az ablakokat, melyek tökéletesen illeszkednek majd a növekvõ házba. Az élõ ház saját bútorokkal is rendelkezik. Richard Reames, növény és faszobrász ültetéses és nyíró technikákat alkalmaz székek, padok és asztalok növesztésére.