| Bemutatkozom ... Nem egész ötven évvel ezelõtt jöttem a világra egy közép-szlovákiai bányavároska kórházának szülészetén. A nagyvárosi lét örömeit kipróbálva, lassan már életem felét egy szlovákiai magyarlakta faluban, Tornagörgõn töltöm (hogy rohan az idõ). Ahogy a falu neve is elárulja, a valamikori Magyarország legkisebb megyéjéhez, Tornához tartozott. A görgõiek, vagyis ahogyan magukat nevezik – görgeiek, nehezen fogadják be az idegent maguk közé. Én és a hozzám hasonlóak a szemükben csak "gyüttmentek" vagyunk. Én viszont igyekszem nekik bebizonyítani a tévedésüket, hiszen én jöttem – és maradtam. A fenséges Felsõ-hegy a falu melletti halastóban mossa lábát, maga a megtestesült gyönyör a tájképfestõ, a tájfotós számára. A tatárok elõtt menekülõ IV. Béla királyról szóló regékben is szereplõ Galamboskõ, a Felsõ-hegy egyik szirtje, misztikus hely a görgõiek számára, engem is megbabonázott. Igazán könnyen elcsábítja a hegy a magamfajta embert, fõleg tavasszal, amikor a hóvirágok, a leánykökörcsinek, késõbb a nõszirmok és a tavaszi héricsek vonzása ellenállhatatlan. A fehér mészkövekkel meghintett Felsõ-hegy meredek lejtõi a szõlõskertekkel és a gyümölcsösökkel, sokakat a napos Dalmáciára emlékeztetnek, csak a hullámos tenger hiányzik. És ennek a gyönyörû, de terméketlen vidéknek lakói még mindig nem adták fel a harcot a természettel, még most is gondozzák köves szõlõskertjeiket, ahol fanyar bor terem. Ezek az emberek megérdemlik, hogy a film fényérzékeny felülete örökítse meg õket. Jozef Penia¹ko |