Áldozatok háborúban és békében

Bibit hera, bibit herus, bibit miles, bibit clerus, bibit ille, bibit illa, bibit servus cum ancilla, bibit velox, bibit piger,  bibit albus, bibit niger, bibit constans, bibit vagus, bibit rudis, bibit magus.

A minap találkoztam egy régi-régi ismerõssel. Ezer éve nem láttam. - Eenzse teegedd - mondta botladozó nyelvvel. Most is simán elmentem volna mellette, ha meg nem szólít: - Ootikam, nincs egy jurkood?
- Mim?
Ja, euróm. A figura osztálytársam volt az alapiskolában, kitûnõ testi adottságokkal, izmos, gyors, amolyan igazi sportoló-nyersanyag. Az esze nem vágott túl jól, de mégis imponált a csajoknak. Jó volt a barátomnak tudni, mert kellõképpen agresszív volt, így a folyton kötekedõ cigányoktól nem kellett tartanom.
- Te nem félsz tõlük? - kérdeztem egyszer.
- Eztet nem szabad kimutatni, mer akkor kikezdenek! - hangzott a bölcsesség.
- Ne mondd maa, hogy ninzseen peenzed... - könyörgött. - Chogy wagy?
- Legalaab te lyol wagy - mondta, miután megtudta, hogy oké minden és hogy a család is jól van. Valójában nem is érdekelték a válaszaim, de tudat alatt úgy érezhette, hogy meg kell dolgoznia a pénzéért.
- Haarom hete a zuccaan wagyok, kib...ott a zasszony. Szarügy...
Szörnyen nézett ki. Arca püffedt és koszos, szemei pirosak, szája felrepedezett, volt rajta vagy három kabát, rongyos és büdös mindene. Fázott. Egy merõ remegés volt az egész emberroncs.
Kábé három nap múlva olvastam a rendõrségi jelentésben, hogy egy halottat találtak Kisvárosban, és hogy azonosították is, M. T.- rõl van szó, aki egy ideje már az utcán élt...
- Te jóisten! - villant az agyamba - ez õ...
Hogy hagyhatnak valakit - egy olyan helyen, ahol mindenki mindenkit ismer - csak így elpusztulni?! Családja volt, feleség, gyerek; az anyja már meghalt ugyan, de az apja még él... Rokonok, barátok, ismerõsök...
Borzalom.
Én sem csináltam semmit. Adtam neki pénzt, piára elég lehetett, de mi mást tehettem volna? Hozzam haza?
Fürdessem meg? Adjak vacsorát neki és fektessem tiszta ágyba? Aztán másnap mi lett volna? Reggel dobjam ki? Vagy etessem még és este dobjam ki? Esetleg két nap múlva? Talán fogadjam be és ezentúl lakjon nálam?
- És a többi szerencsétlennel mi legyen?
A faluban, ahová nemrég végleges elhatározással visszaköltöztem, szinte hagyományápolásnak minõsül az alkoholizmus. Csaknem mindegyik volt iskolatársam, barátom, ismerõsöm alkoholista. Vagy nagyivó. Hiába no, részeges volt a nagyapa, az volt az apa is, most vedel a fiú is persze. És az asszonyok? Velük mi a helyzet? Mivel nem számíthattak a férjükre semmiben, összeszûrték azt a bizonyos levet ezzel-azzal és tette ezt nagymama, anya és lánya is. Se férjnek, se feleségnek nem valók. Áldozatok. Háborúban és békében egyaránt. Célközönség. Akik vevõk mindenre és akiknek el lehet adni mindent. És be lehet adni mindent. Azt hiszik, hogy a láncaik a szabadság segédeszközei. Valójában ékszerek.
- Hát velük mit tegyek?
Többségük kertjét felverte a gaz, rájuk szakad lassan a tetõ, az ereszcsatornák szétrozsdáltak, házaik fala felszívta az esõvizet. És esténként a teraszomról látom a gyerekeiket inni a buszmegállóban...

Az egyetemrõl az egyik barátom lánya angol barátjával Afrikában segít a szerencsétleneken. Miért nem itthon? Az nem buli? Vagy mert itthon az angollal nem megy semmire? De nem is kell olyan messzire mennem, az unokatesóim gyerekei is járják a világot és segítenek a rászorulóknak. Csak tudnám, hogyan. Érdekelne a forgatókönyve annak a nagy segítségnek. Szerintem csak a gond van velük, hogy szállást biztosítsanak nekik, meg fogkrémet a napi tízszeri fogmosáshoz, meg vizet a szájöblítéshez ott, ahol víz nincs. A napi három zuhanyzásról már ne is beszéljünk. Vagy az egészséges tejes kornflékszes reggelirõl... Meg a pároltzöldséges, vegetáriánus ebédrõl. Rágógumiról, ásványvízrõl, mert kólát nem isznak...
Szóval, velük mit csináljak?
Gyõzzem meg õket, hogy maradjanak itthon, költözzenek Kisfalumba, nyissanak rendelõt vagy vegetariánus éttermet? Önellátással? A gazos kerteket mûveltessék meg az illúziójukat vesztett alkoholistákkal és vásárolják fel tõlük a zöldséget? Hogy aztán a kapott pénzt ne igyák el, nyissanak pszichológiai segítõközpontot... És nyissanak cukrászdát is, ahová a kihasználatlan asszonyi erõ sütne házi süteményeket?
Sárikakrémes, Rigójulcsi, Kata-dobos, Tímea-puncis - akarom mondani: puncsos...
Milyen egyszerû, nem?
Csak határozott elképzelések kellenek, azok meg vannak, mert hát ötlete mindenkinek van... - mondta volt Kisváros nagymarha polgármestere - csak hát... (és itt jelentõségteljesen felemelte mutatóujját) ... csak hát kevesen tudják azt megvalósítani. Ahhoz tímmunka kell.
Az. Tímmunka. Meg az 5letek.

Tájainkon ápolják a nép hagyományait. Isznak, ha élet születik és isznak, ha ellobban. Isznak a mennyegzõn, isznak a disznótoron, isznak Karácsonykor, Húsvétkor meg egyenesen vedelnek. Isznak az év utolsó napján és isznak az elsõn is, meg úgy általában, az év minden napján.
Isznak reggeli elõtt, isznak reggeli után. Isznak ebéd elõtt és ebéd után. Vacsora elõtt és vacsora után.
Örömre, bánatra, sikerre, kudarcra, egészségre és betegség esetén is az egészségre. Meg úgy általában is mindig az egészségre.

Háború esetén a csatatereken halnak meg a férfiak, meg sebesültként a tábori kórházakban, vagy hosszas következmények végsõ lecsengéseként otthon. Békeidõben (tudom, hogy sosem volt, meg nem is lesz soha békeidõ), szóval viszonylagos békeidõben meg alkoholistaként. Kiábrándultság végez velük vagy halálra isszák magukat, betegség öli meg õket vagy egy másik lecsúszott ekzisztencia. Vagy felkötik magukat...

"Bízz meg egy nõben, meg fogod bánni. Ne bízz meg benne, azt is meg fogod bánni. Akár megbízol egy nõben, akár nem bízol meg benne, mind a kettõt meg fogod bánni.
Akaszd fel magad, meg fogod bánni. Ne akaszd fel magad, azt is meg fogod bánni. Akár felakasztod magad, akár nem akasztod fel magad, mind a kettõt meg fogod bánni..."
- Ezt Kierkegaard mondta, nem én, és elég lehangoló képet tár elénk.

Itt van egy másik is, olvassátok figyelemmel:

In taberna quando sumus

In taberna quando sumus, non curamus quid sit humus, sed ad ludum properamus cui semper insudamus.
Weöres Sándor fordításában:

Míg kocsmában jól idõzünk
föld bajával nem törõdünk,
kockát, kártyát kevergetünk,
ugyan nekiveselkedünk.

Mit csinálunk a kocsmában?
pénz nyit pincét általában,
ez kérdésünk magva éppen,
hallgassátok, elbeszélem.

Ím, ez játszik, ím az iszik,
amaz erkölcstelenkedik.
Aki játékban idõzik,
annak olyik levetkõzik,
a másik jól felöltözik,
zsákja pénzzel töltekezik.
Senki sem fél itt haláltól,
Bacchust tétként vetni bátor,

Egyszer dutyiban ülõkért,
majd háromszor az élõkért,
négyszer a hívõ seregért,
ötször a halott hívekért,
hatszor könnyû némberekért,
hétszer szegénylegényekért,
nyolcszor bûnös barátokért,
kilencszer rossz csuhásokért,
tízszer a haragosokért,
tizenegyszer hajósokért,
tizenkétszer vezeklõkért,
tizenháromszor ölõkért,
császárért s pápáért végül
iszik bárki nyakló nélkül.

Bibit hera, bibit herus, bibit miles, bibit clerus, bibit ille, bibit illa, bibit servus cum ancilla, bibit velox, bibit piger,  bibit albus, bibit niger, bibit constans, bibit vagus, bibit rudis, bibit magus.
Bibit pauper et aegrotus, bibit exul et ignotus, bibit puer, bibit canus, bibit praesul et decanus, bibit soror,

bibit frater, bibit anus, bibit mater, bibit ista, bibit ille, bibunt centum, bibunt mille.  

Iszik pénzes, iszik dolgos,
iszik csuhás, iszik zsoldos,
iszik szolga, iszik dajka,
iszik tolvaj, iszik szajha,
iszik emez, iszik amaz,
iszik derék, iszik pimasz,
iszik szõke, iszik barna,
iszik tudós, iszik balga,
iszik szegény, iszik beteg,
iszik aggastyán és gyerek,
iszik fõpap, iszik dékán,
iszik húgom, néném, bátyám,
iszik apám, iszik anyám,
iszik minden egyáltalán,
iszik száz és iszik ezer,
egész világ nyakal, vedel.

A szöveg Carl Orff híres oratóriumában, a Carmina Buranában van feldolgozva. Aki még nem hallgatta, tegye meg...