Ámerikától a Belgáig
A magyar hip-hop kezdetei A hip-hop egy sajátos stílus és hosszú utat járt be a bronxi gettóktól kezdve, amíg a maga sajátos, hibrid formájában meghonosodott Magyarországon. Ennek a mûfajnak a legújabb vadhajtása a Belga, még akkor is, ha a tagok egyre makacsabbul próbálnak meg eltávolodni a kezdetekkor parodizált kliséktõl. Az igazi slágerek, amelyekkel összekapcsolják a zenekar nevét, mégis vegytiszta hip-hop paródiák a mûfaj szokásos eszközeivel és szóképeivel. Amennyiben visszanézünk a kezdetekre, láthatjuk, hogy mennyiféle és fajta módon próbálták meg behozni a stílust a köztudatba. Elég csak annyit mondani, Geszti Péter. Huhh. A mûfaj az amerikai nagyvárosokban alakult ki a hetvenes évek második felében, a hip-hopot hagyományosan négy (plusz egy) mûvészeti ág egyvelegeként szokás meghatározni – a breaktánc, a DJ-zene, a graffiti, a rap, valamint a beatbox tartozik ide (ez utóbbi azt a szájtevékenységet jelöli, amivel érdekes hangokat lehet kiadni és remekül beleillik a szövegelés alá, magyarítva szájdobnak is nevezik).
Egy efféle jelenség hasonló életérzés és körülmények híján aligha ragadhatott meg az akkori Magyarországon. Egyes források szerint meglepõ módon Fenyõ „csavardfelaszõnyeget” Miklós kísérletezett a hip-hop meghonosításával, de nem túl sok sikerrel, az általa alapított klubok és önképzõ körök fél éven belül elhaltak.
Az underground zenekarok közül nem sokkal késõbb a Pajor Tamás nevével fémjelzett Neurotic próbálkozott be ezzel a fajta zenével. Az utókor pechjére Pajor a rendszerváltás után hamarosan megtért és belépett a Hit Gyülekezetébe, ifjúkori elhajlását a gonosz számlájára írta, a zenetörténeti unikumnak számító Neurotic-felvételek pedig elkeveredtek a személyes archívum legaljára. A kilencvenes évek elejére mindezzel együtt a hip-hopra építõ kultúra rendkívül népszerûvé vált Amerikában a fõvonalas médiában is, és csak idõ kérdése volt, ki robban be vele a magyar köztudatba. Akkor pedig jött Geszti Péter, aki a büntetõ szóvicceivel, vekkerimádatával és a laza zenei témákra felmondott szövegekkel igazi slágereket teremtett. A Rapülõk a korabeli Magyarország talán legsikeresebb zenekarává nõtte ki magát. Hirtelen mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy ez a fajta zene nagyon is könnyen eladható, így a Rapülõk karrierjének önkéntes beszüntetése után sem kellett sokat várni a dicsõ utódokra. A magyar hip-hop következõ két ikonja teljesen különbözõ szemszögbõl közelített a mûfajhoz.
Ganxta Zolee, a Sex Action „piszkos rockot” játszó zenekar dobjai mellõl állt fel, imidzst váltott és jó érzékkel nyergelte meg a gengszterléten alapuló divathullámot. Ehhez az irányzathoz hozzátartoznak a fegyverek, a keménykedõ szövegek, pitbullok és az összes hasonló séma. Apró szépségfolt Zolee imidzsén, hogy az egyébként galamblelkû rocker végig közös háztartásban maradt az anyukájával. A Ganxta-féle brancsból aztán idõvel kinõtt néhány személyiség, közvetve Dopeman, rajta keresztül egy újabb svédcsavarral pedig Majka. A Geszti-féle hagyományok folytatása mellett döntött ellenben az Animal Cannibals. A duó által felvetett morális kérdések azon a szinten maradtak, hogy mennyire vagyunk képesek megbékélni a takarítónõ társadalomban betöltött szerepével (a válasz: Takarító-nõõõ! Jeee!). Az Annimal Cannibals ugyanakkor komoly szerepet is játszott a hip-hop mozgalom fejlõdésében a rendszeressé vált tehetségkutatók megszervezésével. Innen került be aztán a köztudatba az AC-vonal sokkal kiforrottabb örököse, Sub Bass Monster. Az internetes és információs forradalom után tovább árnyalódott a kép, a zene megjelent azokon a helyeken, ahová a kezdetektõl fogva is szánták – a nagyvárosokban (Magyarországon ez a leginkább Budapest), az utcákon, a tereken. Mivel személyesen nem követem a legújabb trendeket, ezért nem is vállalkozom arra a reménytelenül nagy feladatra, hogy felsoroljam az összes hallgatható bandát – tegye meg ezt magában bárki. A Belga mindenesetre ennek a kavalkádnak az egyik érdekes színfoltja. Egyértelmûen hip-hop-paródiazenekarnak indultak, de a társaság mára egy szövegelõ kabarétársulattá nõtte ki magát és a stílusa is eléggé eklektikussá vált.
Ha adhatok még két tippet az érdeklõdõknek, akkor a Ludditák és az Akkezdet Phiai zenéjével érdemes megismerkedni, hazai körökbõl pedig a Belga-koncert elõzenekaraként fellépõ Jönvukk életmûve is megér egy próbát. Kellemes kutakodást! Tokár Géza
|
