Április bolondja

Április bolondja, felmászott a toronyba, megnézte, hogy hány óra. Fél tizenkettõ, bolond mind a kettõ meg az is aki költõvé akar lenni s nem csak Magyarországon. Mecénás nélkül.. Na ugyan haggyá má... Mecénással? Na ugyan haggyá má...

(egy kis ziroda lom záporos április elsejére)

Juhász Gyula: Április bolondja

Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derûs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedûs.

A Tisza partján ringatott a bölcsõm,
Holdtölte volt - tavaszi anda hold -
S a szõke fényben az éjet betöltõn
A vizek népe mind nászdalt dalolt.

Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,
Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad
És sírvavigad, mint a honi ének.

Mások világgá zengõ zongoráját
Én nem irígylem. A magad cigányát
Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek!

-----------------------------------------------

Parafrázis J. Gy: Április bolondja verséhez

Csak nézz ide most te vén hegedûs
mikor kezed húron vágva bevérez
nincs itt élet s hozzá  kívánt derûs

nõ de van vad bolond szeszélyes.

Kit nem ringatott semmi partján bölcsõ
s felette senki szépet nem dalolt
õt nem látta kerek tányérú telihold
ijedt sarkokba is fényt betöltõ.

Õ nem hallgatott bús bánatos dalt
neki nem szólhat sirató ének
arannyá szava sem olvad

nincs felette semmi igézet
élõt soha csak holtat bolygat 
éneke futó messzeségbe elriant.

(golyóval fejemben
nem félek
mesélek égi zenéket
pengetõ lények karának bálján
Anna áll
Szabadka Pozsony Szakolca Szeged
elfelejtettétek
milyen volt
nem tudom már

vörös bort fõúr)