| komor õsz ott bujkál a halál túl a várfalon siralomházban penészes kenyér ki emlékszik majd ránk kik voltunk mit számít a tett a jövõ mindig hálátalan nem köszön elfeled balták csapkodják faragják a fát elfeledsz ott majd családot hazát miként lesz fáj-e majd búvik- e félelem benned a lélek didergeni kezd kihúnyó életen parázsa tovább a földbe lent izzít-e majd új tüzet vagy feledjük el semmi az egész a szabadság is csak isteni üzenet hol sírjaink domborulnak hol vannak sírjaink csak csont csak föld csak fájdalom bú szomor egy bókoló fázós csipkebokor egy madárfütty az éles októberi reggelen úgy halsz meg úgy halsz védtelen |