Ars poetica VI.

"Eszközök - talán ez a kulcsszó. Azt hiszem, ez az, ahogy én a mûvészetet szemlélem: mint eszközt, felszerelést az élet élvezéséhez, jobb megértéséhez. Ezzel a meghatározással próbálom megközelíteni írói gondolatomat.

Ám felszerelni valakit arra, hogy eligazodjék az életben? Ez kétségtelenül tanítói feladat, nem? Így van! Valóban az! De a mûvészet alapvetõ vonása, hogy minden nagy mûvészet saját korának terméke. Nos, úgy érzem, hogy ma olyan korban élünk, amikor az oktatás nem csupán hiányos és elégtelen, hanem megfosztották mindenféle értékétõl is, ezért olyan mûvészetet kell teremtenünk, ami harcol, hogy felkeltse az érdeklõdést a világ iránt, lényegében olyan mûvészetet, amely új értékeket hoz létre.

Végül is minek van értéke manapság? Mi szent? A királynõ? Egy totó-szelvény? Még az otthon és a család is végnapjait éli, az idegek túlfeszítettsége miatt. Az életnek valóban nincs értéke, mindannyiunk érzéseit elzsibbasztotta a legutóbbi háború. A mûvészet funkciója változik - ha majd az oktatás eleget tesz feladatának, akkor mi is más dologról fogunk írni, és másképpen.

Abban tehát egyetértünk, hogy a baj általános... ...kinyitottam az ablakot, kitártam az ajtót. A térben ezek olyan határozottan álltak, úgy hasítottak a levegõbe, mintha a levegõ szilárd tömeg lenne. Néztem a három szomszéd szobába nyíló ajtót. Mind a három ajtó különbözõ irányban állt. Én pedig ott álltam középen, mint egy kis pont, és tõlem három különbözõ irányban három ajtóél, három határozott forma." Schaár Erzsébet

Az ars poetica sorozathoz híven most mûelemzések következnének és a mûvész életrajza. Ehelyett elmondanám személyes élményeimet egy Schaár- kiállítással kapcsolatban, melyet még júniusban láttam Pécsett, a "Múzeumutcában". Ezt a nevet viseli az a komplexum, amelyben Schaár Erzsébet Utcáját lehet megtekinteni. Egyetlen szó jut eszembe, még így pár hónap elteltével is: Döbbenetes! Egy viszonylag nagy térben egy másik tér. A térben, az utca képletes házai, élei mögött megmerevedett emberek. Az anyaga változatos, gipsz, hungarocell, drót, vászon, paróka. Az arcok azzal a gipszöntési technikával készültek, melyekkel a halotti maszkokat készítik. A test egyszerû tömb. Olyan, mint a márvány síremlékek. Tömör és súlyos. Utcarészlet ház- és "ember-részletekkel. Síkfödém jelzések a térben, hol kitárulkozó, hol zárva felejtett ablakok.

Nem tudja eldönteni az ember mire utal a jelzett tér: háborús romokra? Ahhoz túlon túl rendezett. Egy kozmikus léptékû dráma díszleteire? Igen, ha Isten a kellékese ennek az "emberi" színjátéknak. Talán a megfogalmazhatatlan emberi fájdalom szimbolikus tere? Vagy egy képzeletbeli piramis belsõ kamrájához vezetõ szûk utca? Bármi lehet. De tulajdonképpen ez Schaár Erzsébet Utcája. Az ablakok mögött emberek: Nagy László, Szabó Lõrinc, Patkós Irma, Nõi fej, Menyasszony, Gyermekfej, de ugyanúgy megtalálható Marx portréja is.

Az 56-os évforduló kapcsán megpróbáltam találni magam számára olyan részletet, elemet, olyan magatratást vagy történetet, amely közelebbrõl megérint, amire azt tudom mondani: az én 56-om. Tudom csacsiság. De ha az ember ellátogat a piramisok tövéhez, biztosan elhoz onnan egy kõdarabot. Úgy gondoltam én így "ünnepelek". Sokáig kerestem, pedig itt volt elõttem mindvégig, a júniusi emlékeim közt. Ez az Utca az, ami számomra 56, pedig nincs benne semmi forradalmi. Nincs lyukas zászló, nincsenek elnyomók és elnyomottak, nincsenek a kompozcióban szabadságért harcoló tizenévesek és egymásra lövõ magyarok. Mégis van benne valami félelmetesen egyszerû és szomorú. Egy egész emberi lét, egy egész történelem. Hungarocellbe és gipszbe lehelt emberi vágyakozás, pátoszát vesztett letisztult forma, valóságos és hihetõ térelemekkel. Mint ahogy a síremlékek mögött is valódi emberi sorsok húzódnak meg. 

Nem kell szimbolikus teret és jelentést keresnünk ebben az utcában. Mi vagyunk az ablakok mögött. Értékeinkkel, félelmeinkkel, szabadságunkkal és rabságunkkal, kitörni vágyásunkkal, szépségünkkel, fiatalságunkkal, ráncainkkal és  fogainkkal, melyben egyre "szaporodik az idegen anyag", hazugságainkkal és igazságainkkal, eszméinkkel és hiteinkkel egyiptomi fáraószoborrá merevedve Schaár Erzsébet hátborzongató és gyönyörködtetõ XX. századi sír-panoptikumában.

Schaár Erzsébet életrajz

Még tõbb kép