Art kommandó

Volt egyszer, nem is olyan rég egy Európai Mûvészeti Napok névre keresztelt rendezvény, ahová a Rovás is kiküldte a maga Art Kommandósait. Tornalja három oktatási intézményében egyetlen délelõtt leforgása alatt a „ Tíz kicsi indián“ 15 rendhagyó órát tartott.

Talán inkább arról írnék hogy miért hiánypótló ez a kezdeményezés. Elég fura az iskolarendszerünk és a tantervünk. Noha tudományosan bebizonyított tény, hogy a diákok fejében  csak az az információ alakul át maradandó tudássá, amely érzelmi úton jut el hozzájuk, az erre számtalan lehetõséget nyújtó mûvészeti oktatás szinte teljesen kiszorult a tanintézményekbõl. De a reál tantárgyaknál sem a kísérletek dominálnak, sokkal inkább a definíciók. Nincs idõ elmélyülni. Az elsõsökben szeptemberben még buzog a kíváncsiság, decemberre már utálják az egészet. Tény és magáért beszél. A pedagógusok 10 év „szakmai gyakorlat“ után „tanaraknak“ érzik magukat. Szintén tény és szintén magáért beszél. Hogy egyébként akad – e közöttük olyan, aki elõzetes figyelmeztetés nélkül dolgozatot mer íratni azt nem tudom (pedig ez lenne a természetes), de azt gyanítom, hogy az ilyen „orvtámadásnak“ kiábrándító eredménye lenne. A bebiflázott ismeretanyag a mulandóság mintapéldája. Egy hét se kell hozzá úgy illan el nyomtalanul, mintha sose lett volna. Barátnõm mesélte, hogy volt egyszer egy tanfelügyelõ, aki a tantestület tagjait megkérte, írják össze- ki – ki a saját tantárgyából-  azt a 2-3 kérdést amelyre még a négyes tanulóknak is tudniuk kell a választ.  – Tehát ha valaki ezekre nem ismeri a helyes feleletet elég valózsínû hogy megbukik, ugye?- kérdezte. – Igen, így van.- ez volt a pedagógusok egybehangzó véleménye. Ezután a kérdéseket szétosztotta a tanárok között. – Önök ugye mindannyian egyetemet végzett okos emberek, emelje fel a kezét az, aki minden kérdésre tudja a választ, hiszen abszolút alapismeretekrõl van szó! Nem akadt olyan. A tanfelügyelõ erre csak annyit mondott, hogy – Érdekes, ugye?

Szerintem nagyon fontos, hogy egy iskolában legyen színjátszás, iskolaújság, iskolai mûsor. Más a János Vitézt magyar órán elemezni és más a szöveget jól ismerve, egy rendezõvel.  Más ha egy jellemrajzot dolgozatként kell leadni és megint más ha az iskolai lapba, mint cikket. Ahhoz, hogy valaki tanárként ilyen plussztevékenységeket vállaljon, mint lap és színjátszókör, stb., ahhoz megszállottnak kell lennie és nagyon jó pedagógusnak tele felelõségérzettel. Az „art kommandó“ azért hánypótló mert olyan kapukat nyit, olyan lehetõségeket mutat a gyerekeknek, amelyek valószínûleg nagyon ismeretlenek a számukra. Ez azonban lehet, hogy nem így van Én érintett vagyok. Nem muszáj hinni nekem.

U.I.: a fotók inkább csak illusztratívak, akció közben nem igazán tudott senki sem kattogtatni.

Szekeres Éva