Az Asymptote építészirodát 1989-ben alapította egy házaspár: Hani Rashid és Lise Anne Couture. Az iroda azóta is a digitális építészet egyik jeles pionírja, munkáikban a számítógépes technológia nemcsak eszközként van jelen, hanem a formanyelvet is befolyásolja, sőt magát a formát is generálja. S ezt nemcsak az építészetben, hanem formatervezésben, installációkban, képzőművészeti projektekben, s természetesen mindezek kombinációjában is. 2004-ben Frederick Kiesler-díjat kaptak az építészet és más képzőművészeti műfajok innovatív elegyítéséért munkásságukban.

   Az Egyesült Arab Emirátusokbeli Abu Dhabi Forma-1-es versenypályához tartozó sokcsillagos YAS Hotel sem képes kvalitásaiban utolérni például a malajziai grandiózus Penang Global City Center terveit. Ez az óriási, 500 szobát és ezzel 85 000 négyzetmétert felölelő komplexum a Yas Island Circuit Formula 1-es pálya mellé-fölé-köré épült. Az első futamot 2009-ben rendezték itt. Tulajdonképpen két épület alkotja, amelyeket a rájuk boruló terítőszerű üveg-acél szerkezet hivatott egy kompozíciós egységgé összekötni. Mindezek ellenére az épület kicsit szétszórtnak hat, és a tetejére boruló üveglepedő némi formalizmus érzetét kelti.  

   Nos, ez a koncepció például bátran nevezhető szamárságnak. A digitális építészet egyik hibája, hogy hajlamos arra, hogy megpróbálja a történelmi inspiráció (egy adott város építészeti-történelmi paramétereinek) maszlagával emészthetővé tenni formanyelvét a néző számára. Na ne! Erről az építészeti stílusról sok mindent lehet mondani, de bármiféle kapcsolatot keresni a hagyományos történelmi korokkal, vagy azt állítani, hogy lokális hagyományokra épít, kicsit meredek. A stílust a „globalizált” világ generálta ki, s a velejáró számítógép. Értékei (sokan megkérdőjelezik, hogy vannak-e ilyenek) egyáltalán nem a történelmi kontinuitásban rejlenek.  Létjogosultságát egyáltalán nem a hagyományokra való építés kell, hogy jelentse, ezért nincs semmi szükség rá, hogy tradicionális építészeti hagyományokban keressük formanyelvének okait. Nem is lenne hiteles. Éppolyan radikálisan áll hozzá a régebbi korok építészetéhez, esztétikai elveihez, mint amennyire a társadalom is elhajlani látszik a klasszikus értékektől.

   De hogy egy kicsit visszabillentsük a mérleg nyelvét, meg kell említeni a malajziai Penang Global City Centert. A méretben óriási városközpont legalább két luxushotelt, többezer négyzetméternyi irodát, kulturális és sportlétesítményeket tömörít, mindent, mi szem-szájnak ingere. Tény, hogy maga a téma nem teljesen emberszabású, de a formai megoldás, amelyet az Asymptote választott nagyon esztétikus. Egy rendkívül bonyolult rendszert (185 hektár alapterület) komponáltak egy dinamikus és harmonikus egységbe, amelyben a magas tornyok dominálnak. Ezt a tervet is sok kritika érte, miszerint a parkolás nincs megoldva, valamint tisztázatlanok voltak a körülmények az állami finanszírozást illetően. Mindenesetre ez a terv egy egységes koncepciót tükröz, amely érdekesen szól bele egy kortárs város kortárs küllemébe és emblematikus eleme lesz panorámájának, hasonlóképpen, mint Párizsnak az Eiffel-torony vagy New York Szabadság-szobra.

   Következő jelentős alkotásuk Abu-Dhabi luxus lakótornya, a Stara Tower. Ennek a 130 m magas épületnek magasságán kívül még néhány sajátossága van: a tetején helikopterek landolhatnak, minden lakáshoz tartozik egy medence és végül, de nem utolsósorban: az épület elegáns formája. A finoman hajlított alaptestre harisnyaszerűen simul az acélszerkezet, majd organikus folytatásaként nyúlik ki belőle a helikopter-leszállópálya.