[kapcsolat]   husken

BGA

 

ÚVSR 2016

 

Kinga Dienes

 

VargaAnikó

 

biorezjúnius

 

Játsszunk szlovákosat!

 

Légzés

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Képkeret < Papírsárkány < Játéktér < Időtlen < Műhely < Anziksz < Arch < Karcok

 

reakció
Az elveszett Paradicsom

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Az antik római mûvészet

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2006-02-14

OctavianusMiután a görög kultúra kimerült, elfáradt és megöregedett, az Antik Szellem egy új népet keresett magának. Egy erõsebbet, kegyetlenebbet, büszkébbet és harciasabbat. Termékenyebbet. Rómát. Nem Róma választotta Õt, Õ választotta a latinokat.


a nõstényfarkas

Fortuna Virilis

Augustus, 1.sz

Pantheon, 118 - 125

Colosseum, 80

Titus diadalíve, 80

Caracalla fürdõje

Caracalla, 3. sz

a hispániai hadjárat emlékére épült Ara Pacis, ie 13

Comodus császár, róla is szól a

Villa Farnensina

a Vesta szüzek temploma, i.e 1.sz

Maison carrée, Nimes, ie. 16

Augustus, mint pontifex maximus

vízvezeték

más néven: Amphiteatrum Flavii

Jeruzsálem elfoglalását örökíti meg dombormûvein

Caracalla fürdõje

patrícius õsei büsztjével

Marcus Aurélius, 2.sz

Nagy Constantinus diadalíve, 313-ban a kereszténységet államvallássá tette

Trójáról szóló falfestmény

Az antik Róma

Róma idõszámításunk elõtt a III. és II. század folyamán meghódította az egész itáliai félszigetet, valamint a Földközi-tenger medencéjét.
Nagyhatalommá vált, azonban a történelmet formáló legfontosabb tényezõ mégis az, hogy egybeforrasztotta az e területen élõ népek kultúráját – összefoglalva az antik világot egységes egésszé.
Idõszámításunk elõtt a II. században Görögország is római uralom alá került. A hódítókat lenyûgözte a hanyatlásában is csodálatra méltó görög szellem nagysága, és anélkül, hogy nemzeti érzéseiken csorba esett volna, beépítették azt saját kultúrájukba.
A görög mûvészet oly természetesen nõtt ki a görög szellembõl, mint földbõl a fák; a római viszont céltudatos munka eredménye – írja Szerb Antal.
Az egész ókori világ vívmányai és észrevételei közül amit nagyszerûnek, felemelõnek, kiemelkedõnek és tökéletesnek találtak, habozás nélkül beépítették épülõ birodalmuk falába.
Nem tépelõdtek régen megmagyarázott problémákon, hanem új kérdésekre keresték a választ.
Nem állíthatjuk azt, hogy csak utánozták a görögöket, hiszen annyi újat tettek hozzá, hogy õket tekinthetjük az antik szellem továbbvivõinek és továbbfejlesztõinek.
Idõszámításunk elõtt a II. században a görög világ hanyatlása megállíthatatlan tényezõ.
A mûvészet meghatározója a túldíszítettség, a megelégedettség azzal, ami van – a csendes, õszies – de színpompás haldoklás. Dekadencia.
A szellem, azonban új népet választott magának. Erõset, büszkét, nemeset. Erõsebbet, büszkébbet és nemesebbet.
Róma által élte túl az antik szellem a krízist, amely Nagy Sándor halála után a görög világot érte. Róma mint jogos örökös lépett fel, és a történelem õt igazolta.
Polükleitosz dárdavivõje mint római másolat élte túl a késõbbi évszázadok zûrzavarát, Praxitelész Knidoszi Afroditéja ugyanúgy. A görög festészet nagyságáról Pompeji romjai alatt talált padlómozaikok és falfestmények adnak tanúbizonyságot.
A római szobrászat – a görög példa látszata ellenére – mégiscsak más:
a római arcok portré-jellegûek, míg a görög arcok idealizáltak. (A görög szobrászatban is fellelhetõ a portré, azonban az idealizálástól nem nagyon tudtak elszakadni).
Rómába a görög kultúra etruszk közvetítéssel érkezett. Idõszámításunk elõtt a VI. században Rómában is etruszk királyok uralkodnak. A század folyamán elûzik az etruszkokat, ezután két konzul vezeti az államot a szenátusra támaszkodva. Létrejön a köztársaság, mint államforma.
Az i.e. IV.-II. század háborúi fõleg a rabszolgaszerzés eszközéül szolgálnak. A gyarmatosító háborúk során meghódított egész Földközi-tengeri medence római provinciákká alakul, és megindul a zsákmányolt földi javak áradása Róma felé. A római világbirodalom terjeszkedésével mindazok az országok, amelyekben a hellén kultúra gyökeret vert, s hellén mûvészet virágzott, Róma fennhatósága alá kerültek. Római gyarmattá lett nemcsak a hellenizált Egyiptom és Kisázsia, de maga Görögország is. Most már Rómába is bevonul a görög mûveltség és mûvészet. Nem szûz területet talált itt, hiszen Dél-Itália kultúrája mindig is görög volt, és az etruszk mûvészet, a rómaiak mûvészetének fõ forrása, mindig erõs görög függést mutatott.
Róma azt a formakincset, amelyet a görög mûvészettõl kapott, a maga képére alakította át.
A legerõsebben ez az építészetben nyilvánul meg, amely a nagy boltozatok megjelenésével lényegesen elhajlik a görög hagyományoktól.
Kevésbé éles a különbség a szobrászatban, bár annak egyes területein, fõképp az arcképszobrászatban, a történelmi reliefben (dombormû) erõteljesen nemzeti stílus fedezhetõ fel.

A római mûvészet aranykora Octavianus Augustus császár hatalomrajutásával kezdõdik. Róma ekkor már az egész akkori világ ura. Augustus befejezi azt, amit nagybátyja Julius Ceasar elkezdett. Fenntartja még ugyan a köztársaság látszatát, azonban minden hatalmat a saját kezében összpontosít. Az új államformát Ceasarról nevezi el császárságnak. Vergilius az Aeneas-ban összekapcsolja görög múltat a római jelennel. A császárság korára a legfontosabb mûveltségi tényezõvé válik a görög mûvészet és a filozófia.
Róma – bár átvette más népek kultúrájából azt, amit nemesnek és fenségesnek talált – a mûveltség területén mégis nagyszerût alkotott. Fõleg az irodalom területén, az építészetben, de a gondolkodás területén is; a római jogrend a mai fejlett államok jogrendjébe épülve él tovább.
A római építészetben a görög hatás továbbfejlesztve, rómaivá alakítva születik újjá. Az oszlopok általában a korinthoszi és a ión stílus kombinációi. Az effajta összeötvözésre azt mondjuk, kompozit stílus.
A templomok külseje is sokban hasonlít a görög templomokhoz, azonban a mennyezetet sajátos módon oldották meg: megjelenik a téglák felhasználásával készült boltozat. Ez általában dongaboltozat – félhenger alakú. Késõbb keresztboltozat, majd – fõleg az idõszámításunk utáni idõben – megjelenik a kupola is. A kupola egy hatalmas félgömb az épület fala fölött. A félgömb másik fele a képzeletben az épület padlózatát érinti. Az elsõ római kupolás épület a római Pantheon – minden isten dicsõségére építtette a II. században Hadrianus császár.
A görög mintától eltérnek a római színházak is – amelyek fõleg arénák – küzdõsportok, fogatversenyek és gladiátorviadalok helyszínei.
Míg a görög színház a szabad természetben, egy, a célra megfelelõ völgyben épült, felhasználva a domboldalakat nézõtérnek, addig a rómaiak színházai – amfiteátrumai - külön épületek a városon belül.
Talán a legkiemelkedõbb római építészeti alkotás az Amphiteatrum Flavii – ismertebb nevén a Colosseum. Idõszámításunk után az I. évszázadban (75) építtette Vespasianus császár.
A nem vallási jellegû építményeknél a legfontosabb szerkezeti elem a félköríves boltozat. Ilyenek kötik össze a vízvezetékek több szintû pillérsorait és tartják az emeleteket. Ilyen a csatornák boltozása, a hidak íve.
Félkörös boltozat, ún. dongaboltozat fedi a kereskedelmi csarnokok és tõzsdék – a bazilikák helyiségeit, a fürdõk és egyéb középületek helyiségeit is.
További fontos építmények voltak a gyõztes csaták emlékére épült diadalívek. Két szép példájuk maradt Rómában. Az I. században épült Titus császár diadalíve a gyõztes jeruzsálemi hadjárat emlékére. A IV. századból való Constantinus-diadalív.
De ez már a birodalom alkonyát is jelzi egyben.
Nagy Constantinus 313-ban a kereszténységet államvallássá emelte (Milánói Edictum), ezzel véget vetett a több évszázados keresztényüldözéseknek.
A császár Bizáncot választja székhelyéül 330-ban és a városnak a Constantinopolis (Konstantinápoly) nevet adja.
Az évszázad végére I. Theodosius császár végleg két részre osztja a birodalmat (395) és Bizánc lesz a kelet-római rész fõvárosa, az Új Róma. Innen indul ki a görög, majd a különbözõ nemzeti nyelvû ortodox kereszténység fejlõdése.
Az egykori római birodalom területén megindul a barbár népek vándorlása.
476-ban a germánok elfoglalják Rómát, és ezzel a Nyugat-római Birodalom megszûnik létezni.

Constantinus császár és a frank Nagy Károly trónralépése közötti idõszakot – a mûveltség és a mûvészet szemszögébõl nézve – a legnagyobb dekadencia korszakának tartják.
Világtörténeti szempontból viszont ez a Krisztus utáni 313-768 közötti idõ a legnevezetesebbek egyike. A népek nagy hullámzásának, elhelyezkedésének, eltolódásainak kora ez, a történelem nagy fordulója, amikor a haldokló antik kultúra a kereszt egyre erõsödõ fényében búcsúzik a világtól.


ÖSSZEFOGLALÁS

A BIRODALOM BUKÁSA

A Birodalom megalkudott önmagával, tehát pusztulásra volt ítélve.
Lényegét hazudtolta meg, amivel létezését vonta kétségbe.

Miután tehát a görög kultúra kimerült, elfáradt és megöregedett, az Antik Szellem egy új népet keresett magának. Egy erõsebbet, kegyetlenebbet, büszkébbet és harciasabbat. Termékenyebbet. Rómát. Nem Róma választotta Õt, Õ választotta a latinokat.
Együttmûködésük – mai szóhasználattal – sikertörténet:
Néhány évszázad alatt a kis városállam fokozatosan elfoglalta az Itáliai-félszigetet, majd a Földközi-tenger vezetõ hatalma lett, végül az akkori ismert világ korlátlan urává vált.
Fegyverrel kényszerítette a Szellem békéjét az egész akkor ismert világra.
A szimbiózis az antik istenek elképzelései és az emberi világ gyakorlata között szinte tökéletesen mûködött.

Aztán következett a baj – amit a jólét, a gazdagság, a puhányság ... okozott, de fõleg az agyonkényeztetett, a tiszteletre viszont már nem tanított felelõtlen és könnyelmû „békegeneráció” ...

... A békegeneráció – akik már nem születtek háborús idõszakban – kezdte meg a rombolást belülrõl. Róma elõször kirabolta a világot, majd miután már mérhetetlenül meggazdagodott, észrevette, hogy a pénz nem minden ... és felfedezte magának a humánumot.
Többnemzetû, nemzetiségû, etnikumú, vallású és felekezetû világbirodalmat csakis rend és fegyelem, szigorú törvények, egységes akarat, élõ istenek tarthatnak egyben, csakis Kozmosz és monarchia, mert a káosz és az anarchia apró részelemeire bontja az Egészet.
Jézus kereszthalálával és feltámadásával alapjaiban rengette meg a Római Világbirodalmat.
Hiába az akkori világ legjobban felszerelt és legütõképesebb hadserege, hiába a legjobban kiképzett katonák: a gondolat gyorsabb és pontosabb az acélhegyû nyílnál is, és nincs az a páncél, nincs az a pajzs, ami megvédene.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Egyedi Gyula e-mail: mackoka45@freemail.hu dátum: 2008-07-22
Nagyon jo A le irások és érdekesek a dolgok
köszi Egyedi Gyula