 Ítéleteink egyik alapkategóriája a Szép fogalma. Keressük, kutatjuk, hegyeket, völgyeket, tengereket bejárunk, lemegyünk a föld gyomrába is, tûzhányókon kelünk át, leszállunk akár az alvilágba is..., de nem találjuk.
|
Az esztétika – a görög aiszthészisz szó észlelés és érzékelés értelemtartalma szerint, a mûvészettel és szûkebben a széppel való foglalatoskodást jelenti. Magába foglalja az alkotás és befogadás kérdését, valamint a mûalkotás létrejöttének feltételeit és hatásának módjait. A széprõl gondolkodás a görög kezdetektõl (Platón, Arisztotelész) jelen van a jó és az igaz ideája mellett. Az ember az utánzáson és az utánzaton keresztül alkalmassá válik, hogy felfogja az utánzottban rejlõ örök, az idõnek ellenálló elemet, ugyanakkor a saját idõvel szembesülve, ahhoz megtisztulva (katharszisz) talál vissza.
Az esztétika elsõ tudományos megfogalmazását a Ch. Wolff tanítvány A. G. Baumgartennek köszönheti (Aesthetica 1750.), aki alsóbb megismerésként (gnoseologia inferior) az érzéki megismerés tudományaként dolgozta ki az esztétikát. Jóllehet az esztétikai elemrõl, a széprõl már régóta számos megfigyelést tettek a gondolkodók, tudományos esztétikáról csak ezt követõen beszélhetünk, azaz elválik a szép antik és középkori metafizikájától. Az is nyilvánvaló, hogy a tudományos megfogalmazást megelõzõ korszak felismerései jelen vannak az összegzõ, tudományos igényû munkákban. A 18. század közepétõl az esztétika kevésbé normatív, mintsem a szubjektivitás felõl elgondolt, a szépséget az érzéki észlelés felõl, míg magát a mûalkotást egy zseniális alkotó mûveként mutatták be. Mindez persze nem jelenti, hogy az esztétikai gondolkodásban ne lett volna meghatározó a társadalmi-közösségi vonatkozás elemzése, amit leginkább az ízlés (Hume) elméletében látunk. Még Kant is hangsúlyozza, hogy a zseni mûve és az ítélõerõ megzabolázta ízlés viszonyában szépnek, csak akkor nevezhetünk valamit, ha az ítélõerõ a képzelõerõt hozzáigazítja az értelemhez (Az ítélõerõ kritikája 50§). Az esztétika legjelentõsebb, egyben történetileg visszatekintõ mûve Hegel elõadása. Az újabb kori esztétikák mellõzik a szisztematikus kidolgozást és ontológiai-metafizikai (Nietzsche, Heidegger, Gadamer), vagy pedig történeti-szociológiai (Benjamin, Adorno) elemzését nyújtják az esztétikai problémáknak.
|
