Barabás Zoltán Nietzsche ihlet

Barabás Zoltán Nagyváradon élõ költõ. Évek óta dolgozik egy most már megjelenés elõtt álló versesköteten, amelynek ihletõje Friedrich Nietzsche és az õ szomorú, világtól szakított, elborult sorsa. Íme íz a készülõ kötetbõl:

Barabás Zoltán:1900, Weimar

(A Nietzsche-dagerrotípiákból)

Önkivégzõk, még eleven vagyok.
Ötvenhat esztendeje
„holteleven”. De
nem krisztusi
értelemben.
Így hát eszem
ágában sincs
kísérteni
a sorsot. 

Teremtõm eredeti akarata szerint
légszomjam itt is múlik.
Mint férfi és európai
kezdek hozzászokni
a megismételhetetlenhez.
Ami azt illeti, elég
komfortos test-
tartásban fogadom
a férgek
követeit:

a kíváncsiskodóknak
álcázott katonákat,
az ügynököcskéket,
az úrhatnám
önmegtagadókat,
továbbá a bér-
tollnokokat
és az egész
lesajnált
népséget.

Nincs ínyemre a dolog:
egykedvûen irányítom
a forgalmat
reggeltõl
napestig.

Unalmamban
azonban valamit
kieszeltem.

Roppant szívós munkával
talán holnap hajnalig
felhordom nektek
a férgek összes
szupertitkos
fegyverét.

Vajon
délig
leölitek
egymást?