Idén nyáron ismerkedtem meg vele. Késve érkezett és elég szórakozott ember benyomását keltette. Olyan emberét, aki rengeteg dolgot felvállal, aztán kész rejtély, hogy miért pont azokat valósítja meg, amelyeket megvalósít.
|
Mosolya mögé bújt, úgy tett, mintha mindenkit a világ teremtése óta ismerne. Szimpatikus volt és meg kell, hogy mondjam, nekem is ismerõsnek tûnt. Magyarországon, a hejcei alkotótáborban futottunk össze, õ németül tudott, a magyarok angolul, a románok románul, én meg szlovákul. A szlovákon keresztül megértettük egymást, bár Platónról azért érdemben vitázni nem tudtunk volna, azt hiszem. Amikor láttam, hogy a grafikai prést választotta és linómetszésbe kezdett, már volt is közös témánk. A grafikai technikák... A tábor végére sem kerültem közelebb hozzá, zárkózott maradt és egyedül járta a tájat. Nem értettem, hogy egy fiatal mûvész, háta mögött a lublini Képzõmûvészeti Akadémiával, miért rajzol tájképeket, fákat, miért fest akvarelleket, miért ragaszkodik a klasszikus grafikai technikákhoz. Amikor elõször megláttam, amint belobogott a közös mûteremként szolgáló kultúrházba, rögtön elképzeltem, amint homokot és kavicsot kever az akrillfestékhez és valami abszolúte nem konkrét felületekkel kezd bajlódni, arcán titokzatos és elvarázsolt kifejezéssel, mint aki tud valamit... Amit annyira ismerek és annyira utálok itt Szlovákiában, a kortárs mûvészeti csalitosban. Vagy berekben, vagy miben... Nem így történt.Valószínû, hogy a kultúrtörténeti háttér miatt. Egyszer egy lengyel barátom, akivel két évig egy mûteremben voltunk Pozsonyban és akivel olyan nagyszerûeket lehetett sörözni, mondta vigasztalásképp, hogy azért nem értenek engem a szlovák tanáraim, mivel õk más hatások alatt nõttek fel. Kérdõen néztem rá. A "kisantant" - mondta és én továbbra is kérdõen néztem rá. Olyanok, mint a románok - magyarázta - vagy a szerbek. A franciáknak köszönhetnek mindent, tehát õket majmolják. Úgy érzik, a lekötelezettjeik. Mi pedig a német mûveltség hatása alól nem tudjuk kivonni magunkat... Magyarok és lengyelek. Nem tudok mit mondani Beata képeirõl. Õt magát sem ismertem meg, az a néhány alkotása, amelyeket itt közlök, sem mutat teljes képet mûvészetérõl. Az az érzésem a képeivel kapcsolatban, hogy azok is, miképpen õ, elbújtak a mosolyuk, a felszín mögé. Mindenesetre ajánlom figyelmetekbe. Kortárs. |