[kapcsolat]   husken

MaJel nyitva tartás

 

V4

 

 

Hamvas

 

Mozgás

 

májusi program

 

szimpózium

 

kitüntetés

 

MTN

 

Ringató 2017

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Behálózva

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2005-01-04

BehálózvaTérgrafika, térinstalláció. A losonci Nógrádi Galériában 2003. február 14-én "Tessék belépni!" címmel volt elõször bemutatva; ugyanezzel a címmel 2003. szeptember 1-én Salgótarjánban is bemutatásra került, mint a József Attila Mûvelõdési Központ és a Szlovákiai Magyar Képzõmûvészek Társaságának közös rendezvénye.  2004. március 5-én Komáromban, a Limes Galériában "Behálózva" címmel lett bemutatva...


kép a falon

Tessék belépni!

ha a rajzok néznek minket

talán angyal

száj?

a komáromi Limes

madár

csók

A térgrafika ötlete abból a megfontolásból született, hogy egy-egy

emberek a rajzban

a képben

kép

kilépés

képek között kép

benne

kép

a munka

kiállítás alkalmával a legnagyszerûbb gondolatot feldolgozó grafikák vagy festmények is képesek beleveszni a csoportos kiállítások anyagába vagy a térbe, vagy a többi kép zûrzavarába. A mûvész szeretné felhívni magára a figyelmet, gondolatait megosztani másokkal, felrázni, elgondolkodtatni…– ehhez azonban szükséges a nézõt megállítania. Hogy a mûvész jelrendszerét, színfilozófiáját, formanyelvét kisilabizálja valaki, meg kell állnia az alkotás elõtt és legalább néhány percig nem venni tudomást a környezõ világról. Rohanásról, idõrõl, térrõl és idegeskedésrõl…
A közép-európaiság rányomja bélyegét a Kárpát-medence mûvészeinek formanyelvére. A különbségek, amelyekkel találkozunk, egy-egy vallás világképének kifejezõdésében és a tudatalattira gyakorolt hatásában keresendõk.  Ha a közép-európai mûvészek a nyugatiakkal állítanak ki, talán csak a visszafogottságban és a kissebségi érzésben fedezhetõk fel különbségek. A nézõ pedig úgy megy végig egy kiállításon, hogy az esetek többségében legfeljebb pillanatokra áll meg egy-egy alkotás elõtt. Pedig a mûvész áttranszformálta magán nem csak a környezetét, hanem az egész világot, a mûalkotás pedig a lelkivilágának és világképének bonyolult lenyomata is egyben… Ugyanakkor a nézõ nem feltétlenül érti az alkotó üzenetét, ha nem ismeri annak céljait, szimbólumrendszerét, és fõleg akkor nem, ha sem ideje, sem kedve nincs egy-egy alkotás behatóbb tanulmányozására. Leggyakrabban a koncepció annyira elõtérbe kerül, hogy az elvek túlzott fontossága a háttérbe szorít minden más egyebet, így nem csoda, hogy az alkotás egyáltalán nem szólítja meg a nézõt.  A nézõ nem válik befogadóvá, nem jön létre – ahogy Jankovics Marcell nevezte – a szentencia: „a mû önmagában csak, mint tárgy létezik, mûvé azáltal lesz, amit kivált a befogadóból…ily módon a mû lelki értelemben a nézõ és a mûtárgy között születik – mondjuk úgy: a  fókuszban –, minden alkalommal, valahányszor befogadójára talál.”
Több kiállításon, önállón és csoportos tárlaton is, hazain és nemzetközin is próbálkoztam – legalább egy pillanatra megállítani a közönséget, hogy ez a bizonyos Jankovics Marcell által definiált szentencia létrejöjjön. Próbálkoztam hagyományos grafikai technikákkal, (hiszen a pozsonyi Képzõmûvészeti Fõiskola Grafika Tanszékén végezetem), majd teljesen klasszikus olajképekkel, vászonra és farostlemezre, kísérleteztem táblaképekkel, kipróbáltam az akrill nyújtotta lehetõségeket, krétát, akvarellt, festettem freskót, szekkót, készítettem mozaikot, vitrázst…– egy pillanatra, maximum néhány percre sikerült megállítanom az embereket. A mozgóképek és az akciók világában élõket már nem lehet megállítani percekre, egy-egy falra szögezett, vagy emelvényre emelt képzõmûvészeti alkotás elõtt, amelynek a mondanivalója mélyen a felszín alatt rejlik, és nem azonnal érthetõ, mint egy fogkrémreklám. Gondolkodni és elgondolkodni valahogy nem nagyon szeret a ma embere.
Ezért aztán új utakat és újszerû megoldásokat keres a képzõmûvész, amelyekkel alkalmazkodni lehet jelen világunk kihívásaihoz. Mert igenis kihívást jelent, hogy talpon tud-e maradni, meg tud-e felelni az új követelményeknek, az új elvárásoknak úgy, hogy közben a mûvészet is teljesítse küldetését: hogy befogadóra találjon, hogy ne pusztán „önkielégítés” legyen, aminek használják sokan.
Az installáció nyújtotta lehetõségekbõl kiindulva jutottam el a térgrafika gondolatához, amely régóta foglalkoztatott, de csak az idén kristályosodott ki bennem igazán. A dolog lényege abban rejlik, hogy egy rajz síkja megnyílik, kitárul a nézõ elõtt, dimenziójába fizikailag be lehet lépni, vonalainak magunk is részeivé válunk.
 
A losonci Nógrádi Galériában volt 2003. február 14-én az õsbemutatója az elsõ ilyen jellegû próbálkozásnak. A kiállítóteremben gipszkartonnal egy kisebb helyiséget alakítottunk ki, amelyen középütt egy nagyméretû képszerû nyílást hagytunk a falon, és képrámával bekereteztük. A kialakított helyiségben ujjnyi vastag drótokból háromdimenziós grafikai expressziót forrasztunk össze, amely a kiállítóterembõl nézve egy nagyméretû dinamikus képet alkot, mely eltérõ látószögekbõl különbözõképpen áll össze. A kiállításra érkezõk eleinte azt tapasztalják csupán, hogy egy nagyméretû kép függ a bejárattal szemközti falon. Egy kép, amely mintha háromdimenziós lenne; mély, nézõpont szerint változó.
„Tessék belépni” volt a címe . Ennek az volt a lényege, hogy át lehetett lépni a kép túloldalára, és a vonalak között járva számtalan új, apró, meglepõ részletet lehetett felfedezni. Ez alkalomból nemcsak megálltak egy pillanatra a kép elõtt, de be is léptek, és részeivé váltak a gondolatnak.
Így született az ötlet.
Kiindulva a „Tessék belépni” címû térgrafika-installáció tervezetébõl, és a megvalósítás során adódott módosításokból, hasonló nagyszabású projektek megalkotását tervezem, amelyek több térgrafika létrehozásából állnak majd.
A második térgrafika bemutatójára 2003. szeptember 1-én Salgótarjánban, a harmadikra a komáromi Katonatemplomban, a Limes Galériában került sor.
Találtam egy módot, amivel a közönséget nemcsak megállítani tudom, de részesévé is teszem a gondolatnak. Mivel a képzõmûvészet formanyelve nemzetközi nem a szavak és a szavak közötti gondolatok lefordítása által, hanem egyenesen a szellemiség közvetítésével, de mégis érthetõen, az európai értelmiség elé lehet tárni egy szlovákiai magyar kisebbségi mûvész lelkivilágát és hitvallását. Minden tudásomat latba vetve – magas színvonalon és nem valamilyen mástól átvett formanyelven.

Nem mellékes ugyanis, hogy a Szlovákiában élõ magyar nem egyszerûen egy itt feledett jégtömb amely fokozatosan elolvad a napon vagy egy elvesztett holmi, egy régi kacat, ami a padláson hevert és most az új tulajdonos felülértékeli azt... A Szlovákiában élõ magyar egy fogalom. Egy olyan valóság, amely már ideje lenne, hogy körülhatárolja és megnevezze magát. Nem keverhetõ ugyanis össze a magyarországi magyarral, sem az erdélyivel, sem senkivel. Õ maga is tagolódik kisebb-nagyobb tájegységek szerint és megvan a saját értelmisége. Tudósai, mûvészei, papjai, tanítói…, és nem is akármilyenek.
Ezt a nemzeti kisebbséget a többségi nemzettel Európába amatõr szinten vinni– mint ahogy azt a hivatalossá avanzsáló kulturális szervezetek meghirdetik – („középiskolás fokon”) nem szabad!
Sõt, Isten ellen való vétek!

                 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: SZABÓ OTTÓ e-mail: art@rovas.sk dátum: 2005-06-06
A kiállításról szívesen közlünk hasonló anyagot vagy a rovatban feldolgozott más anyagokhoz hasonló terjedelemben, képekkel, stílusban
O
név: ignotus e-mail: ignotus@post.sk dátum: 2005-05-12
Nagymegyeren kiállitás nyilt Ozsvald Zoltán festményeivel a kiállitás május 18-ig lesz nyitva a kiállitáson a képek megvásárolhatók érdeklõdni a kiállitáson feltüntetett eléhetõségeken lehet.Szeretettel várunk minden érdeklõdõt.