Nem akármilyen nevekkel találkozhatott az érdeklõdõ: Munkácsy Mihály, Paál László, Lotz Károly, Hollósi Simon, Deák Ébner Lajos, idõsebb és ifjabb Markó Károly, Skuteczky Döme... A legtöbb alkotás Benczúr Gyulától volt. Azt hiszem, három tucat.
Benczúr Gyula... Rajongva szerettem mûveit fiatalon, pályakezdõként. Most is tisztelem és az a fiatalos rajongásom mély nyomokat hagyott bennem. Elfogult vagyok vele, hiszen az alkotásaival kapcsolatban rögtön beugrik húszéves önmagam világképe, értékrendje, ideáljai..., felidézõdnek pillanatok, képek, látomások. Történetek.
Emlékszem, milyen döbbenten álltam a "Vajk megkeresztelése" elõtt. Lenyûgözött, elkápráztatott, meggyötört. Úgy éreztem, hogy így festeni sosem fogok tudni. Emlékszem, amikor lehülyeparasztozott az ellenõr néni, akinek az volt a feladata, hogy minden képek iránti rajongásomat tönkretegye. Túl közel mentem a képhez és a szájszagom bizonyára megsötétítette volna a színeket...
Emlékszem, mekkora élmény volt látni az ecsetvonásokat és a rengeteg színt, amivel a bõr felületének hatását kiképezte.
Most Miskolcon láthattam a vázlatokat is, amelyek a nagyméretû kompozícióhoz készültek. Részleteket a képbõl, stúdiumokat a képhez. A püspök, aki a szentelt vizet Vajkra önti, itt portréként volt látható.
Apám, micsoda portré...
Megint csak álltam elámulva, a lábam földbe gyökerezett.
Fantasztikus...
Emlékszem, amint húszévesen felmerült bennem a kétely, hogy fehér vászonra kell-e festeni vagy színnel alapozottra... Sötétbarnára...
A képzõmûvészetin a tanáraim egy szóval sem mondták, de én sejtettem valamit.
Sokat ültem a "Buda visszafoglalása" elõtt, volt, hogy nem is néztem meg más képet, csak ezen merengtem.
A "Hunyadi László búcsúja" szintén egy kedvenc alkotás. Képeslapként könyvjelzõ az Ady-kötetemben. Oda való.
Szinyeinél fedeztem fel, hogy tájképet sötétkék alapra kell festeni, fokozatosan visszafestve a fényeket, Benczúrnál a sötétbarna alap kölcsönzi képei drámaiságát.
Nekem mindezek után jött el a Caravaggio-élmény, Rembrandt titokzatos világa is így vált érthetõbbé.
Nyíregyházán született 1844-ben, majd kétéves korától tizennyolc éves koráig Kassán élt. A premontrei gimnáziumban érettségizett, amelyben ma a Magyar Fõkonzulátus székel. A nagyhírû iskola eltûnt a történelem sülyesztõjében, pedig anno Magyarország legszínvonalasabb és legszigorúbb iskolai intézménye volt. Klimkovics Béla és Ferenc magániskolájában csiszolódott tehetsége, majd 1861-tõl 69-ig Münchenben tanult, az akadémián. Szinyeivel közös mûtermet béreltek, kapcsolatban volt Munkácsyval, Zichyvel, Wágner Sándorral...
1876 és 83 között a müncheni akadémia tanára lett. 1883-ban visszatért és Budapesten telepedett le. Az akkor alapított Festészeti Mesteriskola igazgatója lett.
Az elõkelõ világ arcképfestõje volt, lefestette a királyt, a királynét, Andrássy Gyula grófot, Tisza Kálmánt, Rudolf trónörököst. Rengeteg díjat és kitüntetést kapott úgy hazai, mint nemzetközi viszonylatban.
A festõfejedelem...
1920-ban hal meg, akár a barátja, Szinyei Merse Pál. |
