| Pepin bácsival Bohu¹unk emlékezetére tudjátok úgy volt az
magam se tudom már hogyan
betértünk a Négycsöcsûbe szépen
mint egyszer valósan
máskor álmomban
kértük csapoljon sört
a legszebb
gyönyört halmozva már a habbal
s ringó lépteivel
hogy keble közt harmatos korsók
mint táncoltak izmos kis tenyerében
csak néztük bûbájban
Pepin bácsi meg én jaj mit tudnának azok a kezek
finom kis ujjacskák
csacska kis nõci
hogy kacagna látva torzuló arcunk
ahogy csorog a lé bizony eldõl a korsó
ha nem figyelsz oda eszed
ha máson jár
kiborul minden élmény
s veszik
szomjat oltó szép ital hát így voltunk együtt
a kedves kocsma
a Négycsöcsû teraszán
Pepin bácsival
akkor is ama galambreptetõ napon
hunyorogtunk bizakodón
már ért le az elsõ alapozóra a második
gondoltuk épp egy mágikus szem
nézhetne ránk belülrõl hogy tudd mirõl beszélek
éltem én Pepin bácsi mellett cseh földön
a mágikus szem úgy készül ott
figyelj csak
mentalikõrt sörbe poharastul beleejtesz
lehúzva majd korsóról a habot
áradó hullámokban
illúziót építõ zöld ital kevereg a fejben
ha belenézel szembetalálsz karcsú angyalokat
vihart villámot semmibe véve
hajtasz bõszen likra lékre
tekersz mint egykor ifjú korodban
mikor még hitted szeszek
feszítik benned a férfit
ki ivott ilyet
tudja csak
mágikus szemtõl vén bölcs is okosabb szóval Pepin bácsi
meg én
galambreptetõ szép napon találkoztunk
a halállal kicsit sápadt volt
szomjas legfõképp
így kértünk egy pilzenit neki
nem ellenkezett
kaszáját kezébõl letette
csontajkán harsogva zúdult ital
megrettenve állt a legszebb
mintha zivatar kuszálta volna szét
szép fejét oldalra fordítva igazgatta frufruját
még soha nem látta a halált de nem úgy mi
Pepin bácsival
jártunk európai harcterek trénjei után
csak ott biztos ám az élet
hol lépésnyire van szalonna komisz
meg néha rum
lépjünk túl minden tabun
beszélgessünk hát kellett neked Bohu¹unk
jó
mi értjük ezt
de macskáit nekünk kell etetni ezután
helyét ki foglalhatja el
na ne mond hogy jó ez így
ne ugrass minket kaszás
az anyád mindenit mi nem fogunk szaladni tõled el
bennünk annak a kicsiny marokra fogott életnek kedve
egészen józanul és erõsen énekel
mert itt a legszebb látod most még a frufruját is összefújtad
hideg lehelleted csak a sörnek segít
legalább így most már tényleg hétfokos
de mégse olyan ízû
mert CO2-t veretett belé valami túl okos
a régi kompresszorok által nyomott
tízkoronást megtartó hab helyett
utánzatát kapjuk így hát csak a múltnak na isten veled
csontkarú
menj már
galambász barátunk hívott
eredj te drága kincs
te meg ne félj
te is megfogod az õsi szent gyökeret
kultuszát bírjad még soká csapolj nevess
dõljön a csapból
drága árpalé
míg Pepin bácsi
meg én még itt vagyunk
hetedik lépcsõn lépünk
a menyország felé
tied szavunkból minden férfiasság
mint komló maláta víz hármas szentsége
úgy vagy te köztünk kedvenc kocsmánk
a Négycsöcsû kismarkú csalárd angyala s ekkor Pepin bácsi meg én
elindultunk haza |
