Bölcsödék, óvodák |
| szerkesztette: Kiss László, 2009-06-28 |
|
Ezek az új-régi törekvések kényszerítenek eme philippika megírására. Tudom, nem lesz semmi foganatja, sokan ismerik nézeteimet e tárgyban és még sok sikert nem arattam velük. De azért Fõiskolás koromban Nyíregyházán egy pedagógia elõadáson vetítettek nekünk egy rövid dokumentumfilmet. Kisgyermekeket mutattak a felvételek a bölcsõdében, miután otthagyták õket a mamák. Sokan látták ezt a dokumentumfilmet, de nem tudom miért csak zárt körben vetítették. Nagyobb nyilvánosságot érdemelne. Mindannyiunkat megrázott. A gyerekek érdeklõdõek voltak, nézték a bölcsõdét, az új közeget. De miután távozott a mama, s néhány perc múlva felfogták, hogy bizony, nem fog visszajönni, szívszorító sírásba kezdtek, bömböltek, bõgtek, s nem használt semmi, vígasztalhatatlanoknak bizonyultak. De a legrosszabb a tekintetük volt, melyben már végsõ zavarodottság, õrület tükrözõdött. Mondom, sokan láttuk a filmet, s mindenkinek ez volt a véleménye, s mindenki fogadkozott, soha nem fogja a gyerekét bölcsõdébe adni. Ma ott tartunk, hogy az általános iskola alsó tagozatában nem lehet osztályozni, mondván sérül a gyermek személyisége. És a bölcsõde? Azok a tekintetek? Persze, azt már nem látják az anyák. Azt mondja a szakma, hogy szülõk, család nélkül a kisgyermeknél érzelmi elsivárosodás (hospitalizmus) lép fel. A rendszerváltáskor, mikor ránk zúdult az addig elzárt, dekadens tudományosság, azt ígérték, fokozatosan leépítik a kiterjedt bölcsõdei és óvodai hálózatot. Vajon ki lepõdik még meg, hogy az elmélet és a gyakorlat köszönõviszonyban sincs egymással..? Egy keresetbõl nem lehet megélni. Ez igaz. De ezt könnyedén meg lehetne oldani, kicsit más szemlélettel. Elõbb nézzük, mi is az a bölcsõde, óvoda. Gyermekmegõrzõ, mondhat bárki bármit. Leadjuk a gyereket, hogy tudjunk valami mást csinálni. Az ipari forradalom kiteljesedésekor született intézmények. Az a mesés idõszak, amikor több munkahely volt, mint munkás. Persze akkor munkáson csak férfiakat értettek. És eszébe jutott egy zseninek, hogy van itt még tartalék kérem, nyúljunk hozzá a nõkhöz (nahát na..!). Hiszen csak nevelik a gyerekeket, tehát otthon ülnek, haszontalanul. Ha megoldjuk a gyerekkérdést, hatalmas (és olcsó) munkaerõhöz jutunk. Hát valahogy így kezdõdött. Késõbb keveredett bele egy kis emancipáció, feminizmus. Nincs is ezzel baj. De lecsengett ez a gazdasági korszak, s Nyugat-Európában ha nem is teljesen, de visszatértek az "asszonynak a fakanálnál a helye"-elvhez. Tehát, ha csak lehet, nevelje a gyerekeket, teremtsen otthont. Hozzátartozik, hogy ott az otthoni is munka, nem is akármilyen, aki próbált már takarítani az tudja. Van társadalmi megbecsültsége az otthoni munkának. Nálunk, itt keleten nincs. Itt így mondjuk: Otthon vagy? Nem dolgozol..? A második világháború alatt például Angliában csak 3 millió nõ dolgozott hadiüzemekben, pedig szükség lett volna munkáskézre. Hitler folyamatosan elutasította Speer követelését a német nõk munkába állításáról, jóllehet a zsidók s orosz hadifoglyok hadiüzemekben alkalmazása korlátozott volt a megbízhatóság és a szakértelem miatt. A nagylétszámú Németországban mindössze 800 ezer nõ dolgozott gyárakban a háború végén. A nyugati világban ma is ügyelnek rá, hogy kevés nõ dolgozzon. Õk is többnyire 4-6 órás munkakörben, s eléggé el nem ítélhetõ módon, s az uniós törvényekre is fittyet hányva, alacsonyabb munkabért kapnak, mint a férfiak. Valamit azért szögezzünk le, itt most a nõk TÖBBSÉGÉRÕL beszélek, nem a doktornõkrõl, színésznõkrõl, tanárnõkrõl. Nem azokról, akiknek hivatásuk van. A nõk többségérõl, akik zajos gyárakban, bevásárlóközpontokban végeznek lélekölõ, fárasztó, lényegében fizikai munkát. Keleten a háborúban jóval nagyobb arányban pusztult a munkaképes férfiak korosztálya (Németországban ezt nagyrészt pótolták a hazatelepítések). Ez a tény, s a telepített elavult, munkaerõigényes szovjet technológia szükségessé tette a nõk tömeges munkába állítását. Ehhez kiterjedt bölcsõdei, óvodai hálózatra volt szükség, amit a szocialista rendszer vívmányaként adtak el. Az idióta egyenlõsdi megteremtette a traktoros, bányász nõt. De hát ez az idõszak elmúlt, nem..? Miért kell még mindig a nõk többségét fizikai munkára kényszeríteni? Ja, a két kereset. Miért nem igaz így? Mert az óvoda, bölcsõde is pénzbe kerül. Egy férõhely fenntartása megfelel havonta egy átlagfizetés 60-70 %-ának. Mi lenne mondjuk, ha az állam valamilyen címen ezt az összeget (vagy nagyobb részét, hogy õ is takarítson meg egy kicsit) odaadná az anyának, a családnak? Megmondom mi lenne, holnaptól bezárhatna az óvodák, bölcsõdék háromnegyede. Egy ilyen összeg megfelelne egy textilgyárban, egy boltban pénztárosként, takarítónõként dolgozó nõ havi fizetésének. Az történne, hogy otthon maradna, gyereket nevelne, fõzne, takarítana. Fúj, milyen középkori dolgok! És ha valaki azt hiszi, ez csak egy újabb segély lenne, téved. Ez most is a mi pénzünk, az adófizetõk pénze. Csak kevesebbet kellene elvenni. S hozadékként még cs Félre ne értse senki, nem az óvónõk, dadák ellen beszélek. Õk nagyon aranyosak, jól felkészültek. De az anyát, családot nem tudják pótolni, ezt õk tudják a legjobban. A rendszer ellen beszélek. Az itt maradt kövület ellen. S a szinésznõk, doktornõk, tanárnõk, akiknek közösségi fontossága megköveteli, mûködtetnék a megmaradt óvodákat, netán bölcsõdéket is. És nem akarok én visszatérni sehová, éppen most tértünk vissza egy régi, elavult metodikához. Vagy talán el sem mozdultunk. De jó lenne, ha sokan megnéznék azt a filmet..! |
Vélemények :
| név: Kiss L. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-07-01 |
| Igen, szükséges rossz. Benne van a lényeg. Egy szóval sem kritizáltam az óvónõket, jól felkészültek, nagyon sok remek óvónõt és dadát ismerek. A rendszer a rossz és idejétmúlt, sõt, indokolatlan, hiszen amire született már nem is létezik. Persze az is elgondolkodtató, hogy bizonyos rétegek esetében jobb is ha a gyerek oviben, bölcsiben van, legalább hall emberi szót...Modern janicsárság..? |
| név: Ányéze e-mail: fe-ta@freemail.hu dátum: 2009-07-01 |
| Kedves Laci!Elolvastam a cikket és nagyon kiváncsi lennék arra az említett dokumentumfilmre dokumentumfilmesként. Addig, míg nem látom, addig véleményt sem tudok nyílvánítani, de az általad említettekre szeretnék reagálni. Eredetileg csecsemõ és gyermekgondozónõ vagyok. Dolgoztam csecsemõotthonban és bölcsõdében is és 15 éve mint dada dolgozom arisztokratáknál baby-sitterként. Állíthatom ismerem a gyemeki lelket és talán lehet véleményem a bölcsõdékkal - mint olyan - kapcsolatban. Szerintem a bölcsõde: szükséges rossz. Kétségtelen, hogy a gyermeknek 3 éves korig az anyja mellett a helye, de ahogy írjátok is, nem lehet megélni egy keresetbõl stb. a bölcsõde nem rossz hely a gyermek számára. Persze ennek feltételei vannak, mármint, hogy jó legyen a gyermeknek. Én mint szakember pl. nagyon fontosnak tartom, hogy legyen komoly és következetes a beszoktatás. ne hazudjunk a gyermeknek, hogy eltereljük a figyelmét, ha az anyja elhagyja egy délelõttre, hanem készítsük fel az elválásra s ha sír, akkor is mutassuk meg neki és mondjuk meg, hogy hova megy és mit fog csinálni az édesanyja. Hangsúlyozzuk, hogy visszajön (nem úgy, hogy 5 perc stb. hanem kössük valamihez pl. ebéd utána). Akkor a gyermek várni fogja édesanyját amikorra ígértük, s ha õ visszajön akkorra, amikorra ígérte, akkor egy bizalmi viszony alakul ki, ami megerõsíti kettejük és még a gondozónõvel való kapcsolatát is, megbizonyosodik arról, hogy szeretik és soha nem csapnák be. Szuerintem nagyon kellemetlen arról beszélni, hogy mekkora törés, hiszen az átmenetet mindig nehéz végogcsinálni és sokkal nagyobb törések érik nagyobb korában a gyermeket és azokról soha nem beszélünk. Hospitalizmus: ez egy nagyon régi dolog, ennek jobban utána kellene nézni, olvasdni, mert szerintem ez így lóg a levegõben. Ez már nagyon régen volt és meg voltak az okai miért lettek érzelmileg sívár gyermekek. Szóval nem vagyok bölcsõde párti, sõt nagyon is anya szemléletû, klasszikus nézeteket valló nõ vagyok, de szakember is, aki tapasztalta, hogy lehet azt nagyon jól is csinálni, sõt sok gyermek visszaemlékezik a bõlcsõdében eltöltött évekre és arra a gondozónõre, aki hiteles volt. Köszönöm! |
| név: Fukk Tamás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-30 |
| Az is érdekes, hogy már majdnem 30 éve csökken Magyarország népessége (tehát nem születik elég gyerek), ehhez képest mégis nõ az óvodába, bölcsõdébe járó gyerekek száma. Kicsit ellentmondásos. "Érdekes" országban élünk. |
| név: Kiss L. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-29 |
| Üdvözlet a fedélzeten, Tanár Úr! Igen, van igény a bölcsire, ovira. Elviszi az anyuka, aztán, különösen a mi vidékünkön, hazaballag -és unatkozik egész nap. Mert munkanélküli. De az oviban ingyen van a gyerek. A más pénzén. Hozzá kellene talán szoktatni az embereket ahhoz, hogy a gyermekérõl mindenki maga kell hogy gondoskodjon. Persze a mai világ tudatosan családellenes. A család megfontoltan fogyaszt, luxuscikket nem nagyon. A NORMÁLIS családban felnövõ gyerek netán kreatív lesz, igazi induvídium (Európa valamikor errõl szólt!), s így nem lesz belõle süket rabszolga, buta elhízott fogyasztó. Tehát ez nem jó. Szépen ki lehet itt kerekíteni egy összeesküvés-elméletet... |
| név: Ági e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-29 |
| Soha nem adnám bölcsõdébe a gyerekeimet! Már most elszorul a szívem, hogy szeptembertõl a mi Matyikánk óvodás lesz. |
| név: Fukk Tamás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-29 |
| Tisztességesen meg kellene fizetni az embereket, hogy egy fizetésbõl is meg tudjon élni egy család, hasonlóan Nyugat-Európához. Persze lehet, hogy tudatosan cél az országban az, hogy szétverjék a családokat és ezáltal gyökértelenné váljanak, hasonlóan az USA-ban élõ családok túlnyomó többségéhez. Nálunk (egy közel 4000 fõs faluban) is van már bölcsõde, ahova 10-nél több gyereket adnak le megõrzésre. Pedig csak pár hónapja mûködik, de már ez a szám is jelzi, hogy van rá kereslet. |
| név: Medve Zoltan e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-29 |
| Helo! Ezen meg nem gondolkodtam, de elso ranezesre nem keves racio van benne. Mindenesetre utanna kellenne szamolnia ennek az arra illetekeseknek. |