Bor

Ezeket a sorokat Omar Khajjám perzsa költõ írta a XI. században. Elbûvölt. Hamvas Béla A bor filozófiája címû esszéje pedig régi kedvencem.
Így hát kedvem támadt utánanézni, hogy nekünk mint bornemzetnek, milyen és mennyi relikviánk van a borról a költészetünkben. A megtalált verseket csoportokba is rendeztem.

Az elsõ jelentõs, név szerint is ismert magyar költõ, aki írt a borról, Tinódi Lantos Sebestyén. A Sokféle részögösrõl címû hosszú verse éppenséggel nem kiemelkedõ poétai erények tekintetében, de cserébe roppant szórakoztató. Mûvének elején a Parasztbibliában is fellelhetõ népi legendát szedte versbe, miszerint az elsõ szõlõmûves, Noé apánk, hétféle állat vérével öntözte meg a szõlõtõkét – és aki sokat iszik a szõlõ vérébõl, az ezeknek az állatoknak a tulajdonságait produkálja: a tigris vérszomjasságától kezdve a majom groteszk ugrándozásán át a végsõ stádiumig, amikor is a bárány szelídségét mutató részeget lefektetik…
Érdekes, hogy valami hasonlót olvashatunk a kortárs magyar irodalomban is, jelesül Cserna-Szabó András Levin körút címû kötetében, ahol is a másnaposság különbözõ fajtáit és fokozatait osztályozza a szerzõ.

Nos, a magyar irodalomnak ez a két vége nagyon is különbözik Omár Khajjám bölcs, mértékletes borozásától, a barátokkal, avagy a szeretõvel való, versekkel és meditációval egybekötött iddogálástól. Nálunk különben is inkább Anakreón vagy Horatius közvetítette ezt a fajta filozofikus borfogyasztást.
És persze, az Anakreón- és Horatius- utánérzések nagy költõi: Csokonai (A boldogság), illetve Berzsenyi (Horác) írtak is ilyeneket.

Balassi pedig (Borivóknak való, Széllel tündökleni…) reneszánsz tavaszénekekben említi a bort – mint a férfitársaság, férfias erõpróbák, a jókedv, a barátság, és a ”búszerzõ szerelemtõl” való szabadulás elengedhetetlen kellékét. Ehhez hasonló sorok vannak a Csínom Palkóban és más kuruc énekekben is.

A férfitársaság és az ivászat persze magával hozza a trágárságot is – amennyiben hölgyek nincsenek jelen.
Csokonai ebben is erõs: „Nyelvelnek, barátom, hogy sok borral élek, / Kurvanyjok, hiszen én velek nem cserélek /… A régi magyarság is eleget itt s ett, / Mégis, aki munkált, az koldussá nem lett, / Hanemhogy a német a Dunán áltúszott, / A sok bolond módi országunkba csúszott /… Árpád nem szégyelte locsolni a torkát, / Mert maga meghívta innya Hubát, Horkát, /… Hát én külömb ember leszek úgy azoknál / A rettenthetetlen, vitéz magyaroknál, / Ha magamtól egy-két pohár bort is szánok, / Mint némelly, pénz után járó publikánok? / Nem – baszom az anyja hugyos németjének, / Huncfut, aki hódol ocsmány manérjének /…Tudok én már annyit oláhul, mint tótul, / hogy nem ijedek meg a hatlovas hintótul, /
Igyatok, barátim, eb, aki nem iszik! / Egyikõnk sem iszik, ha a sírba viszik!”  (A borital mellett)

(Mielõtt valaki német- román- és szlovákellenességgel vádolna, sietek leszögezni: egyik sem vagyok. Csokonai hosszú versébõl kizárólag a kuriózum meg a humor kedvéért jegyeztem ide ezeket a sorokat.)

Ez a trágárság – és az ehhez kapcsolódó szomszéd nemzetek gyalázása-csúfolása – jellemzõ a folklórra, illetve a kollégiumi diákköltészetre is, s ezekhez Csokonainak jócskán volt köze.
Sokkal ismertebb a kevésbé brutális, de nem kevésbé botrányos és ellenállhatatlanul mulatságos Szerelemdal a csikóbõrös kulacshoz c. verse. Ugyanezekkel az erényekkel ékes A vízital c. költeménye is.

A legtöbb bordalt persze Petõfi írta a magyar irodalomban – elannyira, hogy legelsõ nyomtatásban megjelent verse A borozó, amit még pápai diákként írt 1842-ben.
Viszont ez nála költõi szerep – a bordalok nagy divatjának idején – valójában nem volt borissza ember, a kortársak állítása szerint. Azt mondják, ritkán nyúlt a pohárhoz, és nem is igen bírta az italt. Hallottam ezzel kapcsolatban egy kedves anekdotát: Egy lakodalomban Petõfi többet talált inni, mint amire hitelesítve volt. Kiment az udvarra, ahol egy fa tövében hányt. Egy másik vendég tapintatlanul megkérdezte tõle: Mit csinálsz, Sándor? –  Nem látod? – szólt a válasz –, sillert fordítok. Az anekdota hitelességéért nem vállalok felelõsséget…
De tele van a Petõfi-kötet, kivált korai korszakában, a részeges ember szerepében írt versekkel. Ilyen például az Ivás közben, a Szomjas ember tünõdése, vagy a „költõnek muszáj korhelynek lenni” imágót sugárzó Javulási szándék címû vers. Ezeknek a költeményeknek fergeteges humora vetekszik Csokonaiéval.  („Ing a lábam, a nyelvem meg /  Elakad- / Torkom a thermopyléi / Szorulat, / Leonidas a bor, mely lecsepege, / Gondolatim Sex… Rex…Xerxes serege. / Sehogy sem t’om kifejezni / Magamat- / Azt hiszitek, hogy talán a / Bor miatt?” – Ivás közben.) Nem véletlen, hogy éppen Petõfi volt az, aki egy másik kedves – Csokonairól szóló – anekdotát halhatatlanná tett, az „otthagyott csapot – papot” szólással együtt.
Ez a kedélyes, tréfás, hetyke hang megváltozott, amikor a forradalmár–szabadságharcos szerepében megtalálta új igazi önmagát. Írt még borverseket, de ezek hangneme egészen más: „Egyik kezemben a fegyverem, / A másikat sem hevertetem, / Jobb kezemben tartom kardomat, / Bal kezembe veszek poharat… Szabadságunk, aki hozzád nyúl / Elbúcsúzhatik a világtul, / Szivében vér, s élet nem marad, / Kiürítjük, mint e poharat!” (Bordal, 1848)

Valójában a hazáért való részegséghez, a sírva vigadáshoz nem Petõfinek volt tehetsége, sokkal inkább Vörösmartynak vagy Adynak. (Mindketten meg is itták a magukét – amint ez köztudott. Egy másik sztori szerint Ady – orvosa tanácsára – hígította a nehéz vörösbort. Igen ám, de mivel? Fehérborral. Egy költõi kéziratokat vizsgáló grafológus pedig azt állítja, hogy Vörösmarty nem egészen józan állapotban írta A vén cigányt...)

Vörösmarty Fóti dala a hazáért való pohárköszöntõbõl nõtt igazán nagy hazafias verssé. Ez a költemény egyben tudósítás a ”világmindenség elsõ fröccsérõl” is. Fáy András fóti szüretén, 1844-ben, a meghívottak között volt Jedlik Ányos, aki nem bírta a bort, ezért feltalálta a fröccsentõ palackot, és ezt ott be is mutatta. A szénsavas vízzel vegyített bort spritzernek nevezte, de a jelenlévõ Vörösmarty a magyarosabb fröccs nevet javasolta. Ezért kezdõdik hát így a vers: ”Fölfelé megy borban a gyöngy…”
A bordalból hazafias lelkesítõvé váló vers Vörösmarty reformkori optimizmusát sugározza. De a kései korszakában keletkezett  A vén cigány az igazán nagy borvers, ez ott van dionüszoszi pusztító mámorával a világlíra legjobb darabjai között. A Petur bán áriájaként elhíresült Keserû pohár pedig az élet, a létezés minden baja ellen ajánlja az ivást, nem kevésbé sötét indulattal.

Ezt a komor pátoszú életre-halálra ivást képviselte Ady is. Már 1908-ban, A magyar Pimodán címû, alkoholizmusról szóló esszéjében is így írt: „A mûvész, aki egy kicsit zseni és magyar, természetesen ezer métermázsával súlyosabb teherként cipeli lelkén az átkot. S megint magyar oka van annak, hogy nem hasist eszik hozzá, …de kényszerûen és stílusosan boros kupát fog…”
Ady sok-sor bort említõ verse közül most csak kettõt említek, olyanokat, amik kapcsolatban állnak Vörösmartyval. A „szent bor, asszony ellen talált drága méreg” sor a Keserû pohár kezdõ állítását ismétli meg  („Ha férfi lelkedet egy hölgyre föltevéd…”) – egyébként A szerelem eposzából címû vallomásversben.
Az õs Kaján rituális bor-bajvívásában pedig ott van ez a feledhetetlen sor: ”Mit ér az ember, ha magyar?”
Adynál tehát jobbára arra szolgál a bor, hogy felvegye a harcot az átokkal, folyjon bár az az átok akár a magyar sorsból, akár a zseniségbõl, akár a szerelembõl vagy a halál fenyegetõ közelségébõl. Ugyanakkor az élet hatványon való megélésének, a nietzschei, a dionüszoszi õrjöngõ mámornak is eszköze a bor, ahogy például A fekete zongorában is láthatjuk.

Vannak persze a magyar irodalomban szelídebb, meditatívabb megfogalmazásai is a bornak. Ilyen például az a nagyon sok vers – a legkülönbözõbb korszakokból –, amely a borvidék, a táj szépségeit jeleníti meg, avagy a szüretelõk és szõlõmûvesek fáradságos és/vagy jókedvû munkáját dicséri.

És ott vannak Az ember tragédiájában azok a mondatok, melyeket Ádám intéz az Úrhoz a tizenötödik színben, mikor azt tudakolja, hogy „minõ sors vár” reá. Ezekben a sorokban Madách egyenesen az emberi lélek halhatatlanság utáni törekvését hasonlítja a bor tisztulásának folyamatához. ”E szûkhatárú lét-e mindenem, / melynek küzdése közt lelkem szürõdik, / mint bor, hogy végre, amidõn kitisztúlt, / A földre öntsd, és béigya porond? / Vagy a nemes szeszt jobbra rendeléd?”

Zárjuk a kört: kanyarodjunk vissza a mértékletes, bölcs, filozofálgató, beszélgetõ borozásokhoz, a barátokkal és szerelmekkel együtt iddogáláshoz. Vissza az anakreóni, ógörögös hangulathoz!
„Régi szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek! / Költõkkel s fiatal feleségekkel koszorúzott / tündöklõ asztal, hova csúszol a múltak iszapján? / hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot /
Ittak a fürge barátok a szépszemü karcsu pohárból?” (Radnóti: A la recherche…)

Ez a hangulat visszatér nagy, XX. századi prózaíróinknál is. Márai például így ír Magyar borok címû esszéjében: „Ha megöregszem, pincét akarok… Semmi mást nem akarok az élettõl… Mind öregek leszünk, a pince tulajdonosa és vendégei, irodalomról csak akkor esik szó, ha legalább ezer éves, s borról csak akkor, ha legalább ötéves… A tájat nézzük, kortyoljuk a bort, s óvatosan ejtjük a magyar szavakat, melyek egyidõsek a tájjal… Mind bölcsek leszünk, s az elsõ pohárból a földre is loccsantunk egy kortyot, nagyon régi áldozati szokás szerint… Mert minden bölcsesség alja, melyet a magyar a hazai borból és mûveltségbõl tanult, ennyi: szeretni kell az életet, s nem kell törõdni a világ ítéletével. Minden más hiúság.”

Márai sztoikus bölcsességénél több a derû és életöröm Hamvas Béla A bor filozófiája címû írásában.
Ez bor-ügyben annyira alapmû, hogy nem is idézek belõle. Hiszen mit is idéznék? Az egészet ide kellene másolnom…Talán bölcsebb azt mondani, hogy: aki még nem ismeri, feltétlenül olvassa el!

Nos, megpróbáltam tenni egy kört a magyar borversek vidékén. A közismert szövegekre inkább csak utaltam, és a kevésbé ismertekbõl idéztem – azzal a nem titkolt céllal, hogy kedvet csináljak hozzájuk. Olvasgassatok a barátaitokkal borverseket borozás közben! Annál is inkább, mivel azt látom, hogy ez már-már kiment a divatból, az együtt énekléssel – és a borozással együtt. Mert bármennyire is bornemzet vagyunk, úgy veszem észre, mostanában inkább sört vagy töményet isznak az emberek beszélgetés közben – attól függõen egyiket vagy másikat, hogy mennyire súlyos a téma…

És keressetek még más borszövegeket is!

Azt sem lenne érdektelen összegyûjteni, hogy miket írtak a csehek a sörrõl és az oroszok a vodkáról…

Veress Zsuzsa