Cserépvita

Meghatározható-e régészeti leletek alapján, milyen nyelven beszélt az a nép, melynek tárgyait megõrizte a föld, s amelyeket mostanság talának meg amatõrök vagy régészek? Nagy Aranka, történészhallgató tanulmányát ajánlom.

Lehetséges-e kerámia töredékekbõl megállapítani azt, hogy egy bizonyos területen milyen etnikum lakott  - avagy a szláv kerámia valóban szláv etnikumot jelöl-e?

A probléma megértéséhez mindenekelõtt azt szükséges tisztázni, hogy mikor, milyen körülmények között lehetséges régészeti kultúrát etnikumhoz kapcsolni. A magyarázat egyszerû. A tárgyi leletek önmagukban némák, ahhoz, hogy megszólaljanak, szükségesek az írott források, amelyek kimondják: az adott idõben milyen etnikum élt a vidéken. Valahol itt kell keresni a kérdés gyökerét. Bõvebb elemzésbe nem fognék, ezért csak a lényeget próbálom összefoglalni tömören. Sajnos nincs olyan írott forrás, ami hírt adna arról, hogy a mai Szlovákia területén mikor jelentek meg elõször szlávok. A Kárpát-medencébe való megjelenésüket a források a 6. század második felére datálják, tehát a szlávok avarok elõtti tömeges megjelenésérõl írott források nem tudnak, s az Avar Kaganátus fennállásakor is csak a Balkánon és az Al-Dunánál adnak hírt róluk. A régészetben „szláv” etnikumjelzõt hosszabb ideig nem tudtak elkülöníteni, végül mégis sikerült beazonosítani egy három jegybõl álló lelet együttest, amit a szláv etnikum jelzõjeként határoztak meg. Ezek a következõk: hamvasztásos temetkezés szláv kerámiás urnával, szláv kerámia jelenléte, és tüzelõberendezéssel ellátott négyszög alapú gödörház. Azonban a korai szláv leletek keltezése csak akkor lehetséges, ha a környezetében más, fõleg bizánci és avar fémtárgyak, edények is elõfordulnak. Ennek oka, hogy a szláv település és temetkezési mód nagyon egyszerû, mondhatni puritán.
A régészeti kutatások során azonban hamar kiderült, hogy ez a három lelet együtt ritkán található meg, s a mai Szlovákia területén is inkább csak a nyugati részen. De ha találnak is, elõfordul, hogy az egyes elemek között idõbeli eltolódás van, tehát nem egyszerre kerültek az adott területre.
Összességében az egyéb, más etnikumú leletek mellett ezek száma nagyon kevés, perem-vidék jellegû. Ennek következtében alakult ki az avar és szláv, avar-szláv, szláv-avar problematika. E probléma megemlítése jelen esetben azért fontos, mert egyes szakemberek ebbõl kifolyólag nem tartják szükségesnek minden régészeti elem együttlétét ahhoz, hogy szláv jelenlét bizonyítékát ismerjék fel valamelyik lelet önálló elõfordulásában is. A szakemberek többsége azonban nem azonosul ezzel az elképzeléssel, mivel önmagukban az elemeket nem tartják etnikumhoz köthetõnek.
A tüzelõberendezéssel ellátott szögletes alapú gödörházakat hagyományosan szláv etnikumjelzõként szokták értékelni. Ezen belül is elsõsorban a kõtûzhelyekkel ellátottakat. A szakemberek közül többen azon a véleményen vannak, hogy mivel Pannóniában már a római korban megjelennek ezek a típusú házak, elterjedésük nem lehet annyira etnikai, mint inkább funkcionális és kronológiai jegy. Hiszen a 6. századtól a középkori településeken egyre nagyobb arányban mutatható ki az ilyen típusú ház széles körben és etnikumtól függetlenül. Ez a jegy tehát önmagában nem jelenthet szláv jelenlétet.
A hamvasztásos temetkezés csak akkor jelöl szláv etnikumot, ha azt szláv kerámiás urna kíséri.
Szlovákia területén három kerámia típus van, amit szláv kerámiának szoktak értékelni. Ezek az eperjesi, a duna-menti és a prágai típusú kerámiák. Azonban a szakemberek többsége az eperjesi és a duna-menti kerámia szláv etnikumhoz köthetõségét mára már elveti. Az eperjesi típusú kerámia a 4.-5. sz.-ra datálható. Abban az idõben a helyi viszonyok még nem tették lehetõvé a szlávok beköltözését, és a kerámiát a vandálok egy itt maradt csoportjának tulajdonítják. A duna-menti kerámiáról szélesebb körben úgy tartják, hogy etnikumhoz kötése nem lehetséges, esetlegesen vannak, akik az eperjesi típusú kerámia etnikumával, a vandálokkal hozzák kapcsolatba, amely szintén a 4.-5. századra datálható. Vannak viszont szakemberek, akik a duna-menti kerámiát a 6.-7. századba helyezik, és ez által a szlávok dél felõl jövõ bevándorlását vélik benne felfedezni, mintegy második hullámát az észak felõl történõ beköltözésnek. Ez utóbbit a prágai típusú kerámiával hozzák kapcsolatba. A prágai típusú kerámia a korai szlávok egyértelmû jelzõjeként van számon tartva. A helyzet azonban itt sem egyértelmû. A prágai típusú kerámia dísztelen, egyszerû, kézzel készített. Késõbb hullámvonalakkal, hullámvonal-kötegekkel díszítették. Maga a kerámia legfõbb jellemzõje, hogy jellegtelen, nagyon egyszerû. Egyes szakemberek épp egyszerûsége miatt nem tartják etnikumhoz köthetõnek, fõleg, mivel ilyen egyszerû kerámiák longobárd sírokból is ismertek. De a prágai típusú kerámia ismert az egykori Avar Kaganátus területérõl is, a kelet-dunántúli meroving kultúrájú temetõk sírkerámiájaként. A 8.-12. század közötti hullámvonallal díszített kerámiák etnikumhoz kötését pedig a szakemberek széles körben nem tartják lehetségesnek.
Mindebbõl sokféle következtetést lehetne levonni. E kis tanulmány azonban nem arra irányult, hogy bizonyítsa, vagy cáfolja a mai Szlovákia területén a szláv jelenlétet, vagy annak méretét a honfoglalás idejében.
Az egyetlen dolog, amire ez a vázlatos tanulmány irányult csupán az, hogy rámutassak, cserépdarabkából nem lehetséges kimutatni, hogy a területet milyen etnikum lakta. Az elmúlt egy-két évtizedben a régészeten belül átértékelésre került a régészeti kultúra értelmezése. Rájöttek, hogy a kifejezés nem több mint egy segédfogalom, amit az érzékelt jelenségek értelmezéséhez használnak, s ezek mögött etnikumot keresni csupán egy régi beidegzõdés, amit le kell vetkõzni. Azért segédfogalom, mert önmagában egy régészeti kultúra területe soha nem esik egybe egy nép szállásterületével. Ebbõl kifolyólag a hullámvonallal díszített cseréptörmelék sem jelent többet, mint egy bizonyos térség bizonyos idõben használt kulturális hagyatékát. Etnikumhoz kötése, mint a fentebb leírtakból láthatjuk, valóban problémás.

Nagy Aranka