A Divadlo na Peróne Rany c. előadásán rengeteg filmes, úgynevezett képi beállítással találkozik a néző. Ez nem véletlen, hiszen a színtér szélesvásznúsága kínálja a lehetőséget, amit aztán a rendező maximálisan ki is használt.

A színen gyakran egyidejűleg történnek meg más-más események, így nézőn áll, melyik helyzetbe kíván belecsöppenni, hol akar ott lenni, vagy éppenséggel hol nem akar ott lenni: egy nyüzsgő utcán, ahol a halál másodpercenként szedi áldozatait, vagy egy cellában, ahol potenciális áldozatok élik magányos életüket... Ez kérem szépen, a kórképünk. 

Majd jön a halál: és restart. 

Itt a színpadon a halál nem szép, mint ahogy nem szép néhány utcával arrébb sem. Hogy szép-e az, ami utána jön, az a néző képzeletére van bízva. Ettől a pillanattól rendkívül egyszerű kellékekkel megoldott szürreális képek fogadják a nézőt.

A látvány pedig egyszerűen nagyszerű. Például egy nagy, ipari lámpabúra, mely a munkás feje fölött világít, hirtelen leesik és harangként kezd kongani -- hogy csak egyet említsek a kimért álomszerű látványok közül...

A többiről beszéljenek a képek.

Fény- és hangeffektus-tervezés: Jan Komárek /CZ/

Színpadi mozgás: Andrea Miltnerová /CZ/

Szereplők: Peter Kočiš, Zuzana Psotková, Jana Wernerová

Rendezte: Jan Komárek /CZ/

Fotók: Szaszák György

Videó: Divadlo na Peróne

Web: www.naperone.sk