Doni tragédia, II. rész |
| szerkesztette: Kiss László, 2009-01-20 |
|
A támadás elõtti hetekben a járõrök ugyan tapasztalták, hogy egyre több a fiatal orosz katona, de feletteseik nem tartották ezt különösebben érdekesnek. |
Vélemények :
| név: Medve Zoltan e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-04-22 |
| Szia Zodi! Most olvastam el az altalad betett idezetet. Arrol hallottal-e, hogy a Donnal tenylegesen szabotalt majdnem a teljes 2. magyar hadsereg? Gyakorlatilag nem epitettek ki a vedoallasaikat, illetve amit kiepitettek immel-ammal, azt is tobbnyire rosszul. A nem volt faanyag, a fagyos foldbe nem lehet asni, stb. gyakorlatilag kifogasok a szabotalasokra. Hozza nem ertes, lustasag a leggyakoribb ok ezekre. Osszletszamot tekintve az oroszok kevesebb, mint feleannyi katonaval rendeztek le a 2. magyar hadsereget. A ritka kivetelektol eltekintve az a sereg nagyon rosszul teljesitett. Ossze sem lehet hasonlitani pl. a Szt. Laszlo hadosztaly 44 decemberi Ipolymenti teljesitmenyevel ( bar azert ez extrem osszehasonlitas ) |
| név: Medve Zoltan e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-04-20 |
Ajanlom elolvasni Szabo Peter Don kanyar cimu muvet. Egyebbkent nagyon varom, hogy a 2. magyar hadsereg harcairol kijojjon egy reszletes jo munka, amely alapoz ugyanugy magyar, szovjet, nemet es esetleg meg olasz leveltari adatokra. Egy ilyen munka mar tervbe van veve, mar csak evek kerdese, hogy megjelenjen.  Amugy mindket cikkben megtalalhatoak targybeli tevedesek, es az elmult idoszakban elfogadotta valt tevhitek. |
| név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-23 |
| ...egy túlélõ százados vallomása az eseményekrõl 1943 ból. - A katona egész életében arra készül, hogy meghaljon ha kell a hazáért. Ez a hivatásos tiszt hivatása. Mi azonban azt sem tudjuk, hogy szabad-e meghalni a hazáért? Nem tudjuk nem követünk-e el valami helyrehozhatatlan bûnt, ha teljesítjük, amire megesküdtünk. Itthon harcra biztat a sajtó, a politika, a hadparancs, de ha kimegyünk a frontra, ha végre akarjuk hajtani a parancsot, akkor négyszemközt azt mondják nekünk, - néha éppen a parancskiadók mondják: - Megbolondultatok? Mit szólnának hozzá Pesten? Mit szólnának Londonban? A parancs arra jó, hogy legyen írásos bizonyíték a németek felé. Pest és az angolok irányában azonban a régi Dienstreglama érvényes: lázasan csoportosítani a semmittevést. Azt azonban senki nem akarja tudomásul venni, hogy a Donnál nem angolokkal állunk szemben, hanem bolsevikiekkel. Odakint, akár tetszik, akár nem, nekünk a német katona a szövetségesünk, õk akik mindent feláldoznak, akik jó bajtársak lennének, megvetnek minket, mert látják a bizonytalanságot, a háború szabotálását, a rongyos, téli ruha nélküli bakát. Azt mondják: segítsen rajtatok a saját országotok. Nekünk éppen elég bajunk van. Épp elég áldozatot hozunk. Erre, mivel saját hazánkat nem szidhatjuk, szidjuk a német - bajtársiasságot. Sokszor úgy látszik: azért küldtek a frontra bennünket, hogy bosszantsuk a német szövetségest. Igen! A katona dilemmája a legszörnyûbb és legvégzetesebb. Mert a Várban, a Sándor palotában, a Törzsökös Magyarok Egyesületében lehet Kállay-kettõst járni, a fronton azonban csak egy politika lehet: élet, vagy halál? Pedig egyszer már a fiatal Károly királynak egy ilyen front mögötti békekísérletébe bukott bele a monarchia. Most azok folytatják a Sixtustárgyalásokat, akik Budaõrsnél rálövettek a királyra, mert "gyengekezû volt". - Magyarország a harctérre küldött kettõszázezer embert. Ezt tekintsétek úgy, mint a nemzet áldozatát, amelyet meghoz azért, hogy ép bõrrel kerülhessen ki a háborúból - mondja egy sajtótájékoztató is. - Mi mindent csak félig csináltunk! - mondta 1918-ban Gömbös Gyula. - Én a magyarság szent háborújába viszem a nemzetet! - mondta a kassai fõutcán Kállay. Most ugyanez a Kállay tárgyalni fog, hogy miként lehet a szent háborúból kivonulni. Vannak, akik azt mondják, hogy a becsületet, a szövetségi hûséget, vagy kényszert nem lehet függõvé tenni a harctéri helyzettõl. Ezekre mások azt mondják, hogy "nyilasok". Az újvidéki partizánakció leveretésének tetteseit megdícsérték. Most keresik õket, hogy lefokozzák és felakasszák. Az a csodálatos, hogy a hadsereg mégis harcol odakint. Harcol úgy, mint még nem harcolt egy magára hagyott hadsereg. Százával teremnek a hõsök, a magyar vitézség, hûség példaadó helytállói. És a karádikatalinos, színháziéletes, belsõ frontnak is megvan az ellentétele. A keresztény gyárosok, iparosok, akik most nagyszerû szociális érzékkel rendezik be a gyári étkezõket, megfizetik a munkást, biztosítják a. hadiüzemi ellátást, a fiatal kereskedõk, akik nagy összegeket áldoznak szociális célokra, a kishivatalnokok, akik példaadó szorgalommal végzik a munkát és mindenek fölött a magyar paraszt, aki nem ingadozik, hanem termel, dolgozik, mert ösztönösen érzi, mi vár rá, ha jön az orosz. A katonák azonban néha megkérdezik: - Miért halunk meg? A voronyezsi katasztrófa idején a budapesti lokálokban, a Lipótváros magánlakásaiban és a rózsadombi villákban felbontották a "sztálingrádi pezsgõt" a szegény üldözöttek. Ez a sztálingrádi pezsgõ fogalommá vált. Az ordító szibériai buránában, a véres hóban megfagyott tíz és tízezer magyar. Budapesten pedig pezsgõztek, azok, akik a sorsukat, a vágyukat, álmaikat, kötelességeiket elkülönítették a nemzettõl. - Prosit a gyõzelemre! Mert mi fogunk gyõzni, akárki gyõz is! A katonák pedig újra azt kérdezik: - Miért halunk meg? Azokért, akik pezsgõvel ünneplik hatvanezer magyar halálát és nyolcvanhétezer magyar hadifogságba jutását? - Majd meglásd, - jövendöli az én lovagkeresztes barátom - a végén minket katonákat fognak odaállítani bûnbakul. Azt fogják mondani, mi nem harcoltunk jól. De lehet itt harcolni? A katonát, ha átmegy az ellenséghez - fõbelövik. A politikust, aki ugyanezt teszi - az egekig magasztalják. A politikus, aki áruló, - mint a nemzeti függetlenségi front tagjai - nem lövetik fõbe a katonák. Majd õk bitóra húzatják a honvédet, mert harcolni mert. Az ellentmondás, a kétértelmûség, a sehova sem tartozás néha egész különös formában érvényesíti hatásait. A katonák, akik már nem bíznak a felsõ vezetésben, szükségképpen megpróbálnak mindent maguk csinálni. Olyan dolgokat is, amihez nem értenek: rádiót, színházat, újságot, hadiüzemet vezetnek. Nem jobb lenne ehelyett egy kétértelmûségtõl mentes polgári vezetés? Egyenes irány? Aztán tessék harcolni! Vajon tudják-e, akik mindezt csinálják, hogy illúziók után futnak. Van valami biztosítékuk arra, hogy az ország nyugati és nem orosz megszállás alá kerül? Vajon a végsõ pillanatban nem fogunk-e egyedül állani, mint Rothermere lord állt a kassai fõtéren? Lesz még egy Rothermere lord egyáltalán? Vajon a nyugati humanisták nem fogják azt mondani végül, hogy menjünk és kérjünk kegyelmet Sztálintól. A lovagkeresztes századossal megyünk, megyünk a behavazott budai éjszakában és még ma is hallom a hangját. - Holnap elbúcsúzom a családomtól, aztán megyek vissza a frontra. Tudom, hogy nem jövök vissza többé, de azt sem kérdezem már, miért halunk meg. - Mi odakint tudjuk, hogy értelme van a halálnak. Onnan, Keletrõl nem az élet közelít felénk, hanem a biztos nemzetpusztulás. Odakint csak egy értelme van a szónak és minden szó azt jelenti, hogy a bolsevizmus elpusztítja a világot. Magyarországot. A kultúrát. Mindent elpusztít, ha nem állítjuk meg: a sztálingrádi pezsgõzõket, az optimistákat, az árulókat, az angolbarátokat, a németbarátokat, talán ezt a büszke Várat is. |
| név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-20 |
| Jány tévedett! Parancsnokként mindig könnyû ítélkezni az elsõ vonalban lévõk felett. Az ember élni akar, a katona megúszni és hazatérni, haza a csaldához, a békébe, a házba, a földecskéhez, a nyugalomhoz. De ha katona, akkor harcol. Mínusz 40 fokban, befagyott závárral, hasmenéssel, legyengülve. Beáldozták õket, vágóhídra hajtották õket. Nem érdemelték ezt!!! Már két hónappal a támadás elõtt le kellett volna cserélni az egész sereget, leváltani, pihentetni, felszerelni stb. Sokszor megnézem a térképen Uriv hol is van. . . |