Dürerrõl néhány sor

Mindig szeretem Dürert. Még mindig. Nem helyesírási hiba az egy "t" - lelkemhez közel álló egyéniségrõl van szó. Azt hiszem, itt található az örök élet boldogsága. 536 év van közöttünk, és mégis jelen idõben beszélhetek róla.

1471. májusában, úgy emlékszem (és ezt most direkt nem nézem meg) 21-én született Albrecht Dürer festõ és grafikus, a német reneszánsz kiemelkedõ alakja.
Magyar származású nürnbergi ötvösmester fiaként, akit eredetileg Ajtóssi-nak hívtak. A Gyula melletti Ajtós községbõl vándoroltak ki (Ajtós németül Türer).
 
Albrecht Dürer alkotásaiból nem árad az életigenlés - ami jellemzõje az itáliai reneszánsznak, nem jellemzi a szabad szárnyallás, a boldog beteljesedés reménye. Szomorú, mélabús - szinte már depressziós, elmélázó és réveteg. Magyar... Vagy német.

A német gótikus festészet eredményei, rajzossága keveredik nála a precíz mesterségbeli tudással, viszont hiányzik az olasz mesterek lobogó szenvedélyessége, nagyvonalú ecsetkezelése és bravúrjai.

A valóságot egyszerûen visszaadó vízfestményei a korai tájképfestészet remekei. Új mûfajt teremtett népi ihletésû életképeivel. 1498-ban készült az Apokalipszis címû fametszetsorozata, amely 15 lapja nagy szaktudással kivitelezett, a letûnt középkort idézõ mozgalmas, kavargó grafika. 1511-ben nyomtatta Nagy Passió, Kis Passió, valamint Mária élete címû fametszetsorozatait. Szenvedélyesen foglalkoztatta mûvészettörténet és elmélet, arányelméleti és geometriai kutatásokkal is foglalkozott.

1528-ban jelent meg Tanulmány az emberi test arányairól címû értekezése. 
1528. áprilisában halt meg Nürnbergben.