Edouard Manet

Manet egyfajta átmenetet képez a realizmus és az impresszionizmus között.
A régi iskolára hivatkozott, Raffaellót, Giorgionét és Tizianót tartotta mesterének, de mégis a Baudelaire által egekig magasztalt "modernséget" tekintette a megfelelõ útnak.

175 évvel ezelõtt született a festõ
(1832 Párizs -1883 Párizs)

Fontosnak tartotta a világos színeket, de egész pályafutása során megõrizte a sötét árnyalatokat is, a feketéket, barnákat, szürkéket, mindazokat a színeket, amelyeket az impresszionisták számûztek palettájukról.
Nem akart velük együtt kiállítani, viszont Claude Monet hatására 1871 után elkezdett a szabadban festeni. (Én személy szerint kétlem, hogy ez Monet hatása lett volna - bár az életrajzok mindig említést tesznek róla. Ez akkor általános jelenségnek volt mondható és szinte minden kortárs kipróbálta. Monet pedig Courbet hatására festett volna a szabadban...? Rokonítani kell, ez természetes, összefüggéseket keresni és rájönni a logikájára a dolgoknak. Pedig az életben általában nincs logika.)

Konzervatív polgári családból származott. 
Az 1863-as Salon des Refusés botrányhõsévé vált, majd ettõl kezdve a kritika és közönség bûnbakja lett; merész tasizmusa, a "Reggeli a szabadban" csupán "ízléstelen mázolmánynak" számított a kritika szemében.
Az új eszmék és a legújabb festészeti irányzatok szószólója és védelmezõje lett. A Guerbois kávéházban folytatott mûvészi viták Degassal, Mallarmével és a modern felfogás más képviselõivel az impresszionizmus esztétikai és technikai fejlõdését szolgálták.

Manet a festészet kedvéért letért a családja által neki szánt tengerésztiszti pályáról és 1850-ben beiratkozott Thomas Couture mûtermébe. Egészen 1856-ig járt ide. 1855-ben festett egy olyan képet, amely miatt mestere így méltatlankodott: "Ha új iskola vezére kíván lenni barátom, azt másutt alakítsa meg".

Az 1858-ban festett "Abszintivó" címû képét Szalon zsûrije visszautasította. A spanyol balett (1862) és a híres Lola de Valence (1862) elsõ igazán híres alkotásai, ez utóbbihoz írta Baudelaire a Romlás virágai­nak egyik híres négysorosát.
"Annyi szépség között, mely szemetekbe tûz, értem, barátaim, hogy haboztok elégszer; ám Lola de Valence szépségében egy ékszer váratlan bája gyúl: éjláng és rózsatûz."
A költõ - fõleg az utolsó sorban - érzékeltetni akarta a spanyol festõknek - többek között Goyának - Manet-ra gyakorolt hatását, ezért említi az éjláng és rózsatûz (rose et noir) színharmóniát. A közönség és a kritika viszont felháborodott e "vörös, kék, sárga, fekete mázolmány" láttán, amely szerintük "a szín karikatúrájának és nem maga a szín".

1863. május 1-én újra megnyílt a Szalon. Mivel ebben az évben a zsûri különösen szigorú volt, s a bemutatott mûvek nagy részét visszautasította, III. Napóleon császár úgy határozott, hogy május 15-én szintén a Palais de l'Industrie-ben egy másik Szalont kell nyitni, s ott együtt kell bemutatni valamennyi visszautasított mûvet.
Ez volt a híres Salon des Refusés, amely az új mûvészet elsõ "hivatalos" Szalonja lett. Sok mûvész vett részt benne, köztük Manet is három vásznával. Közülük a 363-as katalógus­számú "Fürdõ" vagy "A négyszögû társaság" címû képe, amely azóta "Reggeli a szabadban" címmel vált ismerté, óriási botrányt kavart.
Manet szándéka pedig az volt, hogy modernizálja a régi sikeres témákat. Erre Giorgione híres festménye, a "Koncert a szabadban" ösztönözte.
"Újra akarom festeni ezt a képet az áttetszõ légkörrel" - írta. A két férfialakhoz a festõ bátyja, Eugéne Manet és a holland szobrász, Ferdinand Leenhoff (aki utóbb sógora lett) ült modellt, míg az elõtérben a festõ 1862 és 1874 között kedvelt modellje, Victorine Meurend tárja fel elõzékenyen meztelen testét.

A következõ botrány 1865-ben tört ki a Szalonon, ahol Manet egyebek között bemutatta az Olympia címû képét.
Manet-t ez alkalommal is a régi mesterek inspirálták, az õ sémáik modernizálását tûzte ki célul. Forrásaként Tiziano Urbinói Vénuszát, technikájában pedig Goya Meztelen Mayáját próbálta követni. A közönség és a kritika mégsem látott egyebet a képben, mint a prostitúció botrányos apológiáját, s Olympiát "sárgahasú odaliszkként", "macskás Vénuszként", "nõstény gorillaként" bélyegezték meg.
Egyedül Baudelaire-nak és Zolának volt bátorsága megvédeni a képet, sõt, Zola még ezt a kijelentést is megkockáztatta: "a sors a Louvre-ban jelölte ki helyét".

Jóval késõbb Paul Valéry abban az elõszóban, amelyet a mûvész születésének századik évfordulója alkalmából az Orangerie-ban rendezett kiállításhoz írt, kijelentette: "A felháborító, szent borzadályt kiváltó Olympia lenyûgöz és diadalmaskodik. Botrány és bálvány: a társadalom nyomorúságos titkának hatalma és nyilvános megjelenése. A feje üres: fekete bársonyszalag választja el léte lényegétõl. Egy tökéletes ecsetvonás tisztasága zárja körül a megtestesült Tisztátalanságot, azt, amelynek funkciója mindenfajta szemérem békés és jámbor nem ismerését kívánja meg. Az abszolút meztelenségnek ajánlott bestiális vesztaszûz; álmodozás mindarról, ami elrejtõzik s fennmarad a primitív barbárságból s állatiasságból."

1865-ben sikerült végre Spanyolországba utaznia, hogy megismerhesse azokat a mestereket, akiket annyira nagyra tartott; Goya és Velázquez lelkesítette elsõsorban.
A következõ évben állította ki a Szalonon "A fuvolás fiú"-t és "A tragikus színész"-t.
1867-ben festette a "Miksa császár kivégzése" címû képét, kétségtelenül Goya Május harmadikájának hatása alatt.
Még ebben az évben ötven fontos képét bemutathatja a Világkiállításon. Ebbõl az alkalomból jelenteti meg Zola "Edouard Manet, biofizikai és kritikai tanulmány" címû mûvét, s hálája jeléül a mûvész megfesti Emile Zola arcképét.
Ebben az idõszakban s egész késõbbi pályafutása során Manet csodálatos csendéleteket is fest, mint például a Váza bazsarózsákkal (1864) és a Csendélet lazaccal (1866).

Az impresszionizmus és a plein-air festészet irányába történõ fejlõdés igen jellegzetesen nyilvánul meg a Krokettjátszmában és a Vasútban (mindkettõ 1873-ból).
1874-tõl Manet Claude Monet társaságában Argenteuilben fest, s mûveiben villódzóbb technikát, világosabb és elevenebb színeket használ, anélkül, hogy teljesen kiiktatna bizonyos sötétebb árnyalatokat.
Erre a legjobb példák a "Csónakban", "Argenteuil", "A csónakosok"...  Az 1875 szeptemberi rövid velencei tartózkodása nyomán születik "A Canale Grande Velencében".
Manet csatlakozása az impresszionizmushoz tökéletesen leolvasható a "Fehérnemû" (1875), "A rue Mosnier zászlókkal (ma rue de Benne)" (1878), és az "Utcakövezõk a rue Mosnier-ban" címû képeirõl.

Manet azonban inkább független festõ maradt, mint igazi impresszionista; a modern élet jobban érdekelte, mint az elkötelezett elvszerûség az impresszionisták csoportjában vagy más társulások esetében.
Nana (1877), Melegházban (1878, az 1879-es Szalonban állította ki) és Lathuille apónál (1879 kiállítva az 1880-as Szalonban) címû képei egy kiforrott, határozott mûvészegyéniséget mutatnak.
A paralízis ekkor már megtámadta
Paul Colin (Manet, Párizs, 1937) tökéletesen kifejezte, hogy mi az, amire Manet rátalált:
"...hogy megoldja azoknak az irányzatoknak az ellentétét, amelyek mûvészetében jelentkeznek, úgy képzelte, egyesítheti a két elméletet, s - ha szabad így kifejeznem magam - a mûteremben festhet plein-air képet. Modelljeit egy kis lugas melegházába, egy párizsi kertecske bizonytalan fényébe helyezte, ahol egyetlen gesztenyefa elegendõ volt a napfény elhomályosítására. Ez a fogás lehetõvé tette számára, hogy megtalálja kedvenc, talán intenzívebb, ugyanakkor finomabb megvilágítási effektusait, s továbbra is ragaszkodhasson a mûteremfestészetben kialakult szokásaihoz, fõleg ahhoz, hogy modelljei vég nélkül üljenek neki."