Egy vers a júniusi színekrõl |
| szerkesztette: Szászi Zoltán, 2006-06-15 |
|
|
csalja a tájra békét az Ipoly kékjét ezüstbe mártva fürdet kósza fénykévét Kér Keszi Kürt Gyarmat hullnak a szavak édes harmat a szomjazó fûre belefûzve a szegénységbe a holnap álmát harangszót vet el a szél a fák közt örökös Pünkösd villódzik s az útra ember lép mellette társa lenge ruhája csalja elõ bókoló búzavirágokból még jobban a kéket csókjaik szülnek új igéket míg rejti õket a szálas fû nevet rájuk a sárga piros simogatású vadvirágok ezerébõl vetett ágy rettenve riadnak fel mély ölelésbõl hogy õz lép el karnyira tõlük menve el szép híves patakra |
Vélemények :
| név: mé e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-17 |
| mért nem szórakozol a mutteroddal, rocky? |
| név: rocky e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-17 |
 |
| név: rocky e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-17 |
 de komi geccc.gagyi |
| név: tatár e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-06-16 |
| gyönyörû ez a vers, Zoli, közölj gyakrabban... |