Egy verspáros született...

Mindig örülök az újnak, mindig magával ringat ami szép és fiatal életbõl fakad. Dobos Bogi és Finta Márk verspárosát ajánlom. Tiszta, szép, meleghangú költészet. Indulás. Az indulóknak pedig utat kell hagyni...

várni, kelni, lépni, menni,
venni, enni, inni, tenni,
írni, szívni, megint enni,
megint szívni, megint tenni,
megküzdeni, ütni, verni,
visszamenni, megint várni,
újra tenni,
többet venni, nincs mit enni,
odamenni,
megölelni,
elcsitulni,
vissza tenni,
békét lelni,
elpihenni,
csak szeretni,
nem kell enni,
nem kell tenni,
már csak lenni,
kinyújtózni,
csendben lenni,
szárnyra kelni,
állmot hagyni,
szárnyat adni,
csókot kapni,
megnyugodni,
békén hagyni,
elszunnyadni....

Finta Márk:
Játék

Most hajnali köd vagyok
Lassan kúszok felfelé az éjen
Meghúzom magam az utcakövek közt
Halk kacajjal török felszínre
S karjaimmal átölelem a tollukat felborzoló
Fázós madarakat
Megcsókolom a fák törzsét
S a korai járókelõket
Most hajnali köd vagyok

Most virágpor vagyok
Megnyergelem a szelet,
S mint kósza gondolat, úgy szállok
Rebbenek bele a világba
Orrokba szállok, mérgezek
S boldogan hallgatom, hogy robban világra
Az emberekbõl a megváltó tüsszentés
Méhek lábán utazom
Most virágpor vagyok

Most lelkiismeret vagyok
Elõbukkanok, majd újra elbúvok
Hergelek, nyámmogok
Lelkeket mételyezek
Pírrá változom hirtelen
S felkúszok a sunyi-ravasz boltosarcra
Mikor kiejti a száján a nap elsõ hazugságát
"Friss a zöldség", s megcsuklik a hangja
Most lelkiismeret vagyok

Most kés vagyok
Belemarok a kenyér testébe
Halk sikolyát csak én hallom
Mintha eleven húsba merülnék
Szavát töröm, meggyilkolom
S nem szennyez be vér.
Kibukkanva megcsillanok,
Megmosolygom a Napot
Most kés vagyok

Most utca vagyok
Titkon megcsiklandozom a cipõbe bújtatott talpakat
Rácsodálkozom a szemétre, mi beborít
S halkan mormogom
Újabb nap, ezer újabb lépés...
Néha kinyúlok, s belekapaszkodom a nadrágokba
Az elesõ részegeket, szájon csókolom
S vért fakasztok aszaltfogaimmal
Most utca vagyok

Most pad vagyok
Helyet adok öregnek fiatalnak
Újságot olvasok, meséket hallgatok
S felsóhajtok, mikor nézem
Hogy telepednek rám, mint verebek
A semmittevõ, nevetséges emberek.
S a "Frissen Mázolva" szignó elzavarja a népet
Úgy virít a világba, mint Jézus testén a sebek
Most pad vagyok

Most hirdetõtábla vagyok
Némán kiabálok a világba
Vegyél, vegyél
Minden eladó, neked csak fél áron
Szürke csókokat árulok, földet, mindent ami szent
Ócska, füstbe göngyölt halált árulok
Affektálva megnyomva az elsõ szótagot
Vegyél, Csak Neked
Most hirdetõtábla vagyok

Most a semmi vagyok
Már a csendben sem kutatok.
Nem nyögök, nem árulok, nem csókolok,
Nem riasztok, ijesztek embert, állatot
Most a semmi vagyok, de
Felzeng távol a reggel zaja
Meginog a hit, elreppen a varázs
S már nem a semmi vagyok.
Ébredek, s én csak én vagyok