EPHRAIM KISHONT

Menjenek el egy modern képkiállításra, és nézzék meg, hogy lelkesednek a megilletõdött hülyék, lábujjhegyen járnak, óvatosan, negyedórákat álldogálnak valamilyen színes folt elõtt. És senki sem nevet.

FOCUS: Kishont úr, legújabb könyvében leleplezi azt a „fundamentalista szervezetet", amelyet modern mûvészetnek nevezünk, és amely az „emberek káprázatos butítását szervezi". Nyilván ezt nem gondolja szatirikusan...

E. Kishont: Bár állandóan szatirikusként gondolkodom, ha akarom, ha nem, ebben az esetben komoly dologról van szó, a világ egyik legsikeresebb gazdasági szervezetérõl. Nem szeretném érinteni napjaink legtehetségesebb, legszemtelenebb szélhámosait, de meg kell hagynom, hogy némely terrorista szervezet nagyon hasonlóan mûködik.

FOCUS: Megmagyarázná ezt közelebbrõl is?

E. Kishont: Azt gondolhatnák, hogy csak az irigység beszél belõlem, mert kétségkívül rendkívül mûvelt kóklerekkel van dolgunk, akiknek sikerült csaknem vallási magaslatokra emelniük az olcsó bohócságokat. A mûvészmaffia így egyértelmûen gyõzelmet könyvelhetett el az egészséges emberi ész fölött, és szemtelensége lassan minden határon túllép. Csakhogy egyidejûleg az emberi butaság sem ismer már határokat, és így egészséges egyensúly jött létre...

FOCUS: Azt állítja, hogy napjaink képzõmûvészete selejt? „Gazdagon támogatott" bolondokházáról beszél? Hulladéklerakatokról, hulladékok kiállításáról, mázolmányokról? De hiszen vannak olyanok, akik ezekért a „selejtekért" milliókat fizetnek.

E. Kishont: Hát ezért! A mûvészmaffia sokéves agymosással elérte, hogy az intelligens emberek is, akik más területeken felettébb, racionálisan viselkednek, elbizonytalanodnak, és azt mondják: „Lehet, hogy ez az igazi mûvészet, nem tudom felbecsülni, nem vagyok mûvelt ember ez irányban." A modernista fiúk azonban néha nagyon is dörzsölt fickók, például ha elõtte ittak valamit, olyankor sok mindent bevallanak. A képek nagy forgalmazója, Baselitz, nemrég azt mondta: „Mit tegyek, ezekért a dolgocskákért egy egész vagyont fizetnek nekem..."

FOCUS: Mi ezen a maffiaszerû?

E. Kishont: A mechanizmusa. Minden tiszteletreméltósága mellett bizony nagyon hasonlít a jól szervezett állami terrorhoz. A kritikus hangok csaknem eltûntek, a galériák lassan eltávolították az összes ellentétes vagy érthetõ képeket. Napjainkban már nem lehet kiállítani normális képet, csak selejt, firkálmányok láthatók a tárlatokon. Aki festõként mûvészeti kitüntetésre vágyik, pénzt akar keresni, vagy szívesen ülne a velencei vagy bázeli zsûriben, azokhoz a sikeres festõkhöz kell tartoznia, akik ugyanolyan undorítón, csúnyán és értelmetlenül festenek.

FOCUS: Azt írta: Picasso még tudott festeni, Andy Warhol legalább megpróbálta, Beyus viszont ezekkel a földhöz ragadt dolgokkal már nem is foglalkozik.

E. Kishont: Beuys esete a mûvészettörténetben kétségtelenül egyedülálló. Úgy lett világhírû képzõmûvész, hogy egyetlen mûvet sem alkotott. Úgy látszik, én vagyok a világ egyetlen mûvészettörténésze, aki nem értette meg õt.

FOCUS: Ha ezek a manipulátorok csak kinevetik a közönséget, hogy lehet, hogy senki sem hívja fel rá a figyelmet, senki sem veszi észre?

E. Kishont: A vallásról nem lehet vitatkozni. Az emberek imádják a modern mûvészetet és prófétáját, Picassót. Úgy néznek Beuys kádjaira, hogy közben azt suttogják: „Ez mond nekem valamit. Nem tudom miért, de izgalommal tölt el..."

FOCUS: És a kritikusok?

E. Kishont: Óh, ezek a guruk? Õk egyszerûen azt írják le, amit maguk sem értenek, és senki más sem. Mintha szavaikat valamilyen szódeformátoron daráltatnák le. Tudják például, mi az, hogy „elõrajzolt, vibráló szintézis, mint a melodiózus hipertrófia optikai távlata, vagy „olyan képfelület, amely elzárkózik bármilyen értelmezéstõl"?
Ilyen virágzó butaságokkal olyannyira zavarba ejtik az embereket, hogy azt hiszik, szellemileg elmaradtak tõlük. Menjenek el egy modern képkiállításra, és nézzék meg, hogy lelkesednek a megilletõdött hülyék, lábujjhegyen járnak, óvatosan, negyedórákat álldogálnak valamilyen színes folt elõtt. És senki sem nevet.

FOCUS: Nézzük hát a már ismert ellenvetéseket a tárgyi festészet ellen. Elõször: a fénykép lépett a helyébe, méghozzá azzal, hogy kisajátította az objektumokat...

E. Kishont: Micsoda ostobaság! Dali például olyan képeket fest, mint a fénykép? Vagy Magriette? Vagy Hieronymus Bosch? Talán minden, ami nonfiguratív, automatikusan csodálatraméltó? Már a régi mesterek is nemlétezõ helyzeteket festettek. Jézus például nem állt modellt senkinek, aki festette õt. Amíg az embereknek két szemük van, miért festeném õket három szemmel? Az egész dolog annyira átlátszó, hogy biztos vagyok benne, minden normális ember úgy gondolkodik, mint én, csakhogy rajtam kívül senki sem meri kinyitni a száját.

FOCUS: További ellenvetés: A harmónia gondolata például, amelyet Adorno védelmezett, századunk terrorista tapasztalatai alapján a tárgyi világban csak negatív ábrázolást nyerhetne. Szó sem lehetne itt semmiféle afirmatív mûvészetrõl. Rossz a világ, és a képzõmûvészet csak csalóka, szép ábránd...

E. Kishont: A világ nem rosszabb, mint korábban bármikor volt. A szép festmények éppen az inkvizíció idejében jöttek létre. A mi absztrakt festõink azonban nem csúnyán festenek, õk egyszerûen egyáltalán nem festenek.

FOCUS: Mit gondol például Dix háborús képeirõl vagy Georg Grosz karikatúráiról?

E. Kishont: Hogy említheti ezt a két festõt ezekben az összefüggésekben? Õk igazi mûvészek voltak. Grosz rajzai például tiszta társadalomszociális küldetés jegyében születtek. Milyen küldetése van azonban annak a széknek, amelyre zsírt kentek? Egész oldalakat írhatnak róla, akkor is csak bezsírozott szék marad.

FOCUS: A giccsrõl szóló ellenvetés következik: az, aki a régi formákat reprodukálja, giccset alkot.

E. Kishont: Mi a giccs? Minden, ami szép?

FOCUS: Talán kimerültek már a tárgyi festészet formái...

E. Kishont: És az absztarkt maszatok mindig meglepõek. Nem? Mindig új stílus, a konstruktivizmus, szupermatizmus, minimalizmus - és állandóan ugyanaz a semmi. Miért tudom még mindig becsülni Raffaellót, Rubenst, Lautrec-et?

FOCUS: Ez nézet dolga. Elképzelhetetlen, hogy a képzõmûvészet úgy, ahogy a metafizika, már régen halott?

E. Kishont: Ha halott, hát meggyilkolták?

FOCUS: Természetes halál is lehetett...

E. Kishont: A középkori mûvészet halt meg, vagy a szocialista realizmus. A szépség semmiféle politikai rendszerhez nem kötõdik. Napjainkban a képzõmûvészeti apparthaid uralkodik. Ha a modern galériák termeik felében a szép festményeket állítanák ki és a másik felében absztraktokat... De nem, már nem tûrnek meg soraikban igazi festõt.

FOCUS: Könyvének elején azt írja, hogy a mûvészmaffia, elleni harc már elveszett, a végén forradalamról álmodik, amelynek el kell jönnie. Hogy illik ez össze?

E. Kishont: Ez csak idõ kérdése. Milyen legyõzhetetlennek látszott a szocializmus, mégis összedõlt, mint a kártyavár. Egy napon azt kiáltják majd a tömegek: „Mi emberek vagyunk! Mûvészetet akarunk!" Akkor kezdõdik a bukás. Aztán a milliárdos hulladéknak el kell tûnnie a múzeumokból.

FOCUS: Nem zavarják a náci korszakot idézõ párhuzamok?

E. Kishont: Semmi esetre. Az, hogy a nácik a modern mûvészet ellen voltak, nem szentesíti automatikusan. Nem foglalhatok állást csupán a nácikat véve figyelembe. Nem kezdek el dohányozni csupán azért, mert Hitler utálta a cigarettát.

FOCUS: A császár új ruhájáról szóló Andersen-mesében mindenki kineveti az uralkodót, miután a kisfiú azt kiáltotta: „Hiszen meztelen!" Nem zavarja Önt, hogy a modern mûvészet dolgában semmi hasonlót nem tapasztalunk?

E. Kishont: Nagyon zavar. Ezért is írtam azt a könyvet. A modern mûvészet sérti az intellektusomat. Megpróbálom eljátszani annak a kisfiúnak a szerepét. Feleségem, aki Tel Avivban absztarkt modern mûvészetet is kiállít, ellenezte az említett könyvet. Azt gondolja, hogy túlságosan szélsõséges vagyok. Én azonban azt gondolom, hogy a modern mûvészet a túlságosan extrém.

Michael Klonovsky beszélgetése - a FOCUS, München (46/1995) nyomán fordította K.F.L.

Az Atelier 1998/2-es számában jelent meg ez a cikk. Az a benyomásunk, hogy aktualitásából semmit sem vesztett. A nemrég elhunyt nagyszerû író, mûvészettörténész észrevételei sokunk véleményével egyeznek. Azért is közöljük még egyszer, mivel ma is érdemes rá odafigyelni...       

                                                                              (a szerkesztõség megjegyzése)