Eszembe jutott 33 év után

Tavaly, július elején jártam Balatonszemesen, a tengertõl hazafelé jövet. Tudtam, hogy ott nyugszik, tudtam, régóta várok már a találkozásra, hát megálltunk a szemesi temetõben. Nem volt nehéz megtalálni a helyet. Zúgtak a bogarak, élt a fény, õ meg ott lent, összetörve. 45 évesen ment el. Ennyi vagyok most. Latinovits.

A mentõket 19 óra 44 perckor riasztották, a rendõrségre 19 óra 55 perckor érkezett telefonhívás. A távirat eredeti példánya szerint 1976. június 4-én az éjszakai szolgálatos ilyen hivatalos jelentést küldött a MÁV központba.
    „Jelentem, hogy a mai 4209 számú vonat 19 óra 40 perckor a Nagykanizsa felõli bejárati jelzésnél az 1388-1389 számú szelvényben elgázolta Latinovits Zoltán színmûvészt. A mentõk a helyszínrõl elszállították, és még a községben meghalt a mentõben, s így a balatonszemesi hullaházba szállították. 4209 számú vonat 19 óra 56 perckor érkezett az állomásba, és 25 perc késéssel indult tovább. A 4216 számú vonat 15 percet állt a bejárati jelzésnél.“
   

Az 1976. június 5-én megjelent reggeli lapokban még nem volt hír, a rádió reggel – talán nyolc órakor elõször – közölte Latinovits Zoltán halálhírét. Nincs már meg a hiteles szöveg, kevesen emlékeznek rá, õk sem pontosan. Az aznap kora délután megjelenõ Esti Hírlapban látott talán nyomtatásban napvilágot az elsõ nekrológ. A lap címoldalán, kiemelt gyászkeretben, hatalmas betûkkel: MEGHALT LATINOVITS ZOLTÁN.  A gyászkeret alatt kiemelt szedéssel a szerkesztõ fogalmazta három sor: „Életének 45. évében hosszan tartó betegség után, tragikus körülmények között tegnap meghalt Latinovits Zoltán érdemes mûvész.“ Hát ennyi egy pálya...

A lap lírai nekrológja a halál tényleges okáról, körülményeirõl – amelyeket tragikus körülményeknek tart – nem ejtett szót; a halott zsenit siratta el fájdalmasan.
     Vasárnap, június 6-án mind a négy akkori magyarországi napilapban (Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszava, Népszabadság) megjelent a Kulturális Minisztérium és a Színházmûvészeti Szövetség kommünikéje. Nem éppen a címoldalon, nem túl feltûnõen, esetleg kiemelten nagy betûkkel, és gyászkeretben is csak a Népszabadságban. Egyenszövegként ezt hozták le: „Latinovits Zoltán érdemes mûvész 45 éves korában – hosszan tartó, súlyos betegség után – véget vetett életének. A mai magyar színházmûvészet kiemelkedõ egyénisége volt. Halála kulturális értékünknek súlyos veszteség. Temetésérõl késõbb történik intézkedés.“

Gyászom van, a színészkirályt gyászolom, máig is, fájva és féltõn, féltve a tehetségeket a kiégetéstõl, megalázástól, a hatalom birkanyájba hajtó erejétõl. Gyászolom a színészkirályt, akinek halála óta egy Krisztus-életnyi idõ, pontosan 33 év telt el már. Jártam Balatonszemesen a temetõben, sokszor hallgatom az interneten verseit. Van, aki imádja, van aki álságos ripacsnak tartja. Én szerettem. Pedig még csak 12 éves voltam, amikor meghalt. De lagalább ennyi ideig együtt voltunk a Földön. Most eszembe jutott.

Megtaláltam a világhálón egy nagyon fájdalmas, nagyon szép szöveget.
Jelenits István, piarista atya imádságát, amelyet Latinovits sírjánál mondott el. Íme:

Urunk, Istenünk,
te úgy bánsz velünk, teremtményeiddel,
mint fazekas az edényekkel,
amelyeket agyagból kiformál.
Jelül szánsz minket:
van, akit vigasztaló jelül,
s azt elhalmozod békével, derûvel, leleménnyel,
mást meg figyelmeztetõ jelül,
s arra ráakasztod sokak fájdalmát,
összeomló és születõ korok szenvedését,
belsõ összevisszaságát,
a világ bûneinek terheit.
De aztán mértékül is Te állsz minden ember élete mellé.
Úgy vagy igazságos,
hogy nem emberi mértékkel mérsz,
és hogy igazságosságodon az irgalom ragyog át.
Megrendült szívvel, de bizakodva kísérjük most eléd testvérünket,
aki akkora elszánással kereste,
és igyekezett betölteni az emberek között azt a szolgálatot,
amelyet rábíztál.
S miközben bejárta a földi élet sok rettenetét,
sosem szakadt el a Te szavadtól,
nem szûnt megforgatni a Bibliát,
abban keresett minden emberi titok közt eligazító útmutatást.
Meggyónt – másfél nappal halála elõtt.
Nemcsak maga körül hadakozott a bûn ellen,
hanem magában is.
Kegyelmedet kereste,
mondta: nemcsak hiszi, hanem tudja is,
hogy vagy, s egyedül Tõled remélhet békét, szabadulást.
Fiadra tekints, aki olyan jól tudta, mit jelent,
hogy a lélek (a belsõ ember) kész, de a test erõtlen.
S ha úgy akartad, hogy elõttünk, közöttünk befejezetlen maradjon a mûve
– befejezetlenségében is jelül –,
õt magát fogadd hajlékodba,
és add meg neki azt a jutalmat,
amelyet a nem rest szolgának ígértél.
Annak, aki semmit sem õrizget, takargat abból, amit kapott.
Fiadé volt õ – elveszettségében is;
hadd jusson el vele együtt a föltámadás örömébe.