fent az ég és lent a fák köztük szél szokott világ fent a fák lent az ég  köztük én lökött világ márciusi hõguta a fõváros alagutja elõtt meg fent a várhegyen virágot hervasztó félelem májusi hóesés kint derékon kapott vetés szélén káromkodó paraszt láthatod bomlott idõvel perel oldalt gyors motoron koponyát szellõztet halál talál magának elég alanyt dudál Dunán koszt olajfoltot ringató amúgy hófehérnek látszó német turistákkal integetõ turistahajó fent az ég és lent a fánk az ölemben  lekvárja kifolyt várát bámulom városnak várom az árusnak feltûnjön végre még ki kéne adjon nem keveset legkevesebb euró ötven centet s már vágyom lent az ég és fent a fák gyökerükbe kapaszkodva ott lóbálom lábam alant mégis fölém száll s lepottyant egy galamb |